Nincs előtte lehetetlen

Andrzej Baranski Pár személy, kevés idő című filmjének, amely az idei Karlovy Vary-i fesztiválon különdíjat kapott, van azonban egy másik főszereplője is: Jadwiga, a vak nő, aki a költő jobbkeze. Magnószalagról másolja a szövegeit, szervezi az életét, teljes odaadással szolgálja mindennapjait. Miron Bialoszewski biztatására egy idő után ő maga is írni kezd, verseinek legszigorúbb kritikusa pedig a költő lesz. Kétszemélyes naplója kettőjük közös története, amely pontos képet ad a hetvenes-nyolcvanas évek Varsójának közhangulatáról is.

Jadwiga Stanczak valós szereplője volt Miron Bialoszewski életének, az őt megformáló jeles színésznő, Krystyna Janda pedig még hasonlít is rá, ahogy azt az asszony lánya már a film forgatásakor is többször hangsúlyozta.

Krystyna Janda a lengyel film egyik legtöbbet foglalkoztatott színésznője. Érzékeny alakításai révén már a hetvenes évek közepén európai rangú művészként emlegették. Elég ha csak az Andrzej Wajdával forgatott A márványemberre gondolunk, amelyben Agneszkát, az igazságkereső filmrendezőt formálta meg úgy, hogy a morális nyugtalanság mozijának emblematikus alakja lett Lengyelországban. „Ez a nő akár ölni is tudna, olyan elszántság van benne” – nyilatkozta Andrzej Wajda a próbafelvételek után, s ez az elszántság, határozottság, szinte önveszélyes odaadás a későbbiekben sem hagyta el Krystyna Jandát. Minden szerepéhez így közelít: a lelkét, a vérét, az idegrendszerét adja hozzájuk. Ezt tette a Vasember volt tévériporternőjeként, majd a Rövidfilm a gyilkolásról Dorotájaként, a Kihallgatás Antoniájaként és Az élet, mint nemi úton terjedő halálos betegség Annájaként is. De ezeket a filmeket már Krzysztof Kieslowskival, Ryszard Bugajskival és Krzysztof Zanussival forgatta. A hét éven át hét lakat alatt őrzött Kihallgatás főhőseként – akit a sztálinizmus éveiben a lengyel főtisztek pere kapcsán tartóztattak le, mivel egy katonaegyüttes énekesnőjeként intim kapcsolatba került egy őrnaggyal – a poklok poklát kellett megjárnia. A megaláztatások, a lelki megbecstelenítések és a kegyetlen kínzások ellenére is megtörhetetlenül becsületes ember Krystyna Janda szerepeinek gazdag galériájában talán a legelső helyen áll, hiszen 1990-ben a legjobb női alakítás díját kapta érte Cannes-ban. Van azonban egy Oscar-díjas filmje is. A Szabó Istvánnal forgatott Mephisto, amelyben a Klaus Maria Brandauer által megformált Hendrik Höfgen nagypolgári családból származó, szép és elegáns feleségét, Barbara Brucknert játssza.

„Több filmben és nem egy színházi előadásban láttam őt, mielőtt ráosztottam volna a szerepet – emlékezik Szabó István. – Krystyna igazi nagy színésznő. Úgy éreztem, méltó annak a figurának az eljátszására, akit Klaus Mann a nővéréről, Erika Mannról mintázott. Láttam benne azt a tartást, műveltséget, intelligenciát és elhivatottságot, amit ennek a karakternek sugároznia kellett. Benne ez valóban megvan. Végtelenül okos, sokat tudó nő, aki felelősséggel gondolkodik a világról, és ez látszik is rajta. Ki tudja fejezni. Remekül dolgozott a Mephistóban, fantasztikus kapcsolatban volt a partnereivel, példamutató színésznő és példamutató csapatjátékos. A nagy színészek mindig megismerik egymást. Abból, hogy a tekintetükből árad-e az energia vagy sem. Ha igen, akkor van mit azonnal viszonozni, és ha elindul az energiacsere, akkor ott biztosan szikrák röpködnek. Brandauer mellett Bánsági Ildikó volt a másik partnere. Ez a két nő rögtön tudta egymásról, hogy a másik igazi nagy színész, és tökéletesen működtek együtt. Izzott köztük a levegő. Ők ezt élvezték, szórakoztak is, nevettek is sokat. Magánemberi vonásai közül egy maradt meg bennem: sokat cigarettázott. Láncdohányos. ĺgy vezeti le a feszültséget, a benne működő mérhetetlen energiát. Előttem a kép, ahogy az ujjai között szinte szikrázik a cigaretta. Én nem vagyok dohányos, ezt így külön megjegyeztem. Próbafelvételt nem csináltam vele. Teljesen felesleges lett volna. Ismertem őt a lengyel filmekből, tudtam, mire képes. Elképesztő kvalitásai vannak. Kimentem Varsóba, felhívtam őt telefonon, találkoztunk, franciául megbeszéltük, hogy szeretném felkérni egy szerepre, vázoltam az elképzeléseimet, és igent mondott. A bemutató óta nagyon ritkán sikerült találkoznom vele, de minden lehetőséget megragadok, hogy üdvözöljem őt, mert a legjelesebb színésznők és a legszeretetreméltóbb emberek közé tartozik, akikkel valaha dolgoztam.”

Krystyna Janda 1995-ben rendezőként is bemutatkozott. Magocska című filmjében Daniel Olbrychski oldalán a női főszerepet is eljátszotta. Negyvenhárom évesen az elszánt csábítót. Agata legjobb barátnőjének esküvőjén ismerkedik meg Borisszal és annak várandós feleségével. Vonzó megjelenésével, vibráló egyéniségével ügyesen magába bolondítja a férfit. A nagy szerelem azonban nem tart, nem tarthat sokáig. Tisztességes vállalkozás, hatásos történet. A folytatás azonban ismét a kamera előtt zajlik. Tavaly Robert Glinski rendezésében, egy lengyel–német romantikus drámában, a Békaszóban játszott Krystyna Janda, egy Wilnóból (Vilnius) elüldözött, s azóta Gdanskban élő remek asszonyt, aki egykor a kommunista lengyel ifjúsági szervezet aktivistája volt. És már itt a legújabb filmje, a Baranskival forgatott Pár szó, rövid idő, amelyben vak nőként nyújt erőteljes alakítást. Amikor Karlovy Vary idei fesztiválján átadtam neki Szabó István üdvözletét, azt mondta: „Bardzo, bardzo, bardzo (nagyon, nagyon, nagyon) szeretem Istvánt, boldog vagyok, hogy dolgozhattam vele, méghozzá egy olyan zseniális filmben, mint a Mephisto.”

Következő két munkája Andrzej Wajdához köti. Az egyikben csak beszélgetni fognak, ő és Wajda, a másik pedig egy nagyszabású játékfilm lesz, amelyet Tatarak címmel Jaroslaw Iwaszkiewicz regénye nyomán forgat majd a világhírű rendező.