Névadás kínai módra

Amikor kínai ismerőseinket a névadás és névviselés – számunkra bizony a legtöbb esetben ismeretlen – gyakorlatáról faggattuk, néhány meglepetés ért bennünket. Kellemesen érintett mindenekelőtt az a tény, hogy a vezetéknév a kínaiban is megelőzi a keresztnevet (vagy utónevet) ugyanúgy, mint a magyar nyelvben. Ennek következtében a két név megkülönböztetése számunkra nem okoz olyan nagy gondot, mint a legtöbb külföldinek, akik példának okáért Európa különböző országaiból, vagy netán az Egyesült Államokból érkeznek Kínába. Csupán a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy a keresztnév helyett kínai vonatkozásban megfelelőbb volna az utónév kifejezés használata, mivel Kínában nincsenek olyan hagyományos keresztnevek, mint a József, Pál, János, avagy Mária, Magdolna, Eszter stb., amelyek a legtöbb esetben a Bibliából (szentírásból) származnak. Ennek oka mindenekelőtt abban rejlik, hogy a kereszténység a missziók ellenére sem tudott Kínában úgy gyökeret verni, mint például a buddhizmus. Tekintettel azonban arra a tényre, hogy mi a keresztnév kifejezés alkalmazását szoktuk meg, a továbbiakban írásunkban is ezt a kifejezést használjuk.

Az említettek ellenére azért egy kis fejtörést nekünk is okozhat a kínai névadás és névviselés megismerése, amelynek „szabályait” négy pontban foglalhatjuk össze, nevezetesen a névben használt szótagok száma szerint. Ritka eset ugyan, de előfordul, hogy mind a vezeték-, mind pedig a keresztnév egy szótagú, mint például a Tien Hua, Lin Piao vagy Csiang Csing nevek esetében, amikor is a teljes név két szótagú, mint a Szutu, vagy Ojang, amikor is a leírására is két kínai írásjelet alkalmaznak, míg latin betűs átírásban egybe írják. A leggyakoribb eset az egy szótagú vezetéknév két szótagú keresztnévvel, vagyis a három szótagú teljes kínai név, mint az ismert volt politikusok, például Mao Ce-tung, Csou-En-laj vagy Csao Ce-jang neve. A legritkábbak a négy szótagú nevek, mint pl. Oujang Ju-csien (híres drámaíró), ahol mind a vezetéknév, mind pedig a keresztnév két szótagú. Amint láttuk, a két szótagú keresztneveket kötőjellel írják a legtöbb esetben.

A vezetéknevek, amelyek Kínában is öröklődnek, s eredetük szerint lehetnek történelmi nevek (mint pl. a Csou, Vej), hűbérbirtokok nevei (Fej), ősi személynevek (Pu), egykori hivatalnokok nevei, címei (Szuma, Szutu), nemesi címek, rangok (Hou), illetve mesterségek, szakmák nevei (Tao – fazekas). Természetesen akadnak másfajta nevek is, amelyeknek eredete ismeretlen. A hagyományok szerint a Ming-dinasztia idején (1368–1644) egy kínai írástudó állítólag 3600 vezetéknevet gyűjtött össze, míg napjainkban mindössze kétszázat használnak.

Egyébként Kínában hosszú évszázadokon át, különösen a társadalom alsóbb rétegeihez tartozó családokban nem is adtak nevet a gyereknek, legfeljebb valamilyen becenevet, vagy a fiúgyereket úgy hívták, hogy Első, Második vagy Harmadik fiú, míg a leánygyermeket Első, Második, Harmadik leány, vagyis a születés sorrendjéből indultak ki. Amikor aztán keresztneveket kezdtek alkalmazni, mindenki kedve szerint választhatott számára, illetve gyermeke számára megfelelőt. A leánykáknak gyakran adtak olyasféle nevet, mint Jing-hszian, vagyis Csendes és Erényes, de a kínai drágakő, a jade, a lótuszvirág, a jóság, a szerelem is gyakran előfordult mint keresztnév, míg a fiúkat olyan férfias tulajdonságokról nevezték el, mint az erő, akarat, bátorság, ügyesség, okosság stb. Az egyik kísérőnk felesége leánykori nevén Hszue Kun-hua volt, ahol a Hszue a vezetéknév, a Kun-hua pedig a keresztnév, s ahol az első szótag Kunming város nevéből származik, mert ott született, a hua jelentése pedig magyarul virág. Az egész név tehát Hszue Kunming Virága, szimpatikus kínai női név. Persze, akadtak ennél sokkal prózaibb, az európai fül számára szinte anekdotaszámba menő nevek is. Az egyik ilyen történet szerint egy árva fiúcskának, akit rokonai neveltek, ismeretlen volt a neve. Amikor aztán felcseperedett, elszegődött a földesúrhoz birkapásztornak, ahol a Hszue-kou nevet kapta, ami annyit jelent, hogy Tanulj a Kutyától, mivel kérdésére, hogyan legeltesse a birkákat, azt a feleletet kapta, hogy tanulj a kutyától, s ez aztán rajta is maradt. Ahogy később egyik munkahelyről a másikra sodródott, úgy változott a neve is. A bányában, ahol gyakran emlegette a földesúrnál eltöltött rabszolgasorsát, Tanulj Rabszolga lett a keresztneve, és csak a szocializmus győzelme után kapott végre állandó nevet, amikor egy építkezésen dolgozott: Hszue-csien lett, azaz Tanulj Meg Építeni, ami bizonyára a szocializmus építésére utal.

A forradalom győzelme, vagyis 1949 után gyakran vettek fel ún. politikai hangzású nevet minden kényszerítés nélkül csupán azért, mert ez megfelelt a névadási szokásoknak, hagyományoknak. Gyakori név lett a Hung, ami azt jelenti Vörös. Az egyik Vang nevű család fiúgyermekét úgy hívták, hogy Vang Hsziao-hung, vagyis Vang a Kis Vörös, egy másikét Vang Jao-hung, azaz Vang Aki Vörös Akar Lenni, míg a harmadikét Vang Jung-hung, vagyis Vang Aki Mindig Vörös. A forradalom győzelme utáni időkben ugyancsak gyakran tákoltak össze pártvezérekről, forradalmárokról ismert neveket, mint például Vej-tung, aminek jelentése Védd Maót (vagyis Mao Ce-tungot), vagy Hsziao-lin, azaz Kis Sztálin (a tung és a lin az említettek nevének utolsó szótagja). A koreai háború idején viszont sok újszülött kapta a Kang mej, vagyis Szállj Szembe Amerikával divatos nevet.

Persze, a jó szándékú névadásnak esetenként szomorú következményei lettek. Ismerőseimtől hallottam, hogy az egyik Li vezetéknevű férfi, hazafias érzelmektől vezéreltetve az első lányának Aj-kuo, vagyis Szeresd a Hazát, a másodiknak Aj-min, azaz Szeresd a Népet, míg a harmadiknak Aj-tang, vagyis Szeresd a Pártot nevet adta. Ez rendben is lett volna mindaddig, amíg el nem érkezett a „kulturális forradalom” időszaka hírhedt „vörös gárdistáival”, akik összeolvasták a három név utolsó szótagját – semmi hasznos munkát nem volt módjukban ugyanis végezni –, amiből aztán nagy tragédia lett. A három utolsó összeolvasott szótagból Kuo-min-tang, vagyis az egykor Kínát is uraló, majd pedig a Tajvan szigetére viszszavonuló ellenforradalmi párt neve tevődött össze. Ebből aztán nagy tragédia lett, mivel abban azt időben kisebb vétségekért is meghurcoltak, sőt kivégeztek embereket. A szerencsétlen apa még örülhetett, hogy néhány évi börtönnel megúszta a rosszul sikerült hármas névadást.