Nem helytálló érvelés

A levélíró ezt a tényt így kommentálta: „Történt ez annak ellenére, hogy a megyében élő magyarság lélekszáma messze kimeríti a törvény által is előírt húsz százalékot. Mivel a megyei önkormányzat közigazgatási feladatokat lát el, vonatkozik rá a kisebbségi nyelvek használatát szabályzó törvény, a nemrég elfogadott és a szlovák jogrendbe beiktatott nyelvi charta, amely nemzetközi dokumentum.”

Az olvasói levél a kisebbségi nyelvek hivatalos szintű használatának lehetőségével összefüggő igen fontos problémára világít rá, ám érvelése sajnos nem helytálló. A jelenlegi helyzet ugyanis az, hogy a másodfokú területi önkormányzatokra, tehát az ún. megyei önkormányzatokra nem vonatkozik sem a kisebbségi nyelvek használatáról rendelkező 1999. évi 184. tv., sem pedig A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája (amely 2002. január 1-jétől hatályos).

A kisebbségi nyelvhasználati törvény 2.§ (1) bekezdése szerint a törvény hatálya azokra a településekre terjed ki, ahol egy adott kisebbség a lakosságnak legalább 20%-át alkotja. Ugyanezen cikk (3) bekezdése szerint a nemzetiségi kisebbséghez tartozó szlovák állampolgárságú személyek az (1) bekezdés szerinti településen az államigazgatási szervhez és a területi önkormányzati szervhez címzett írásos beadványaikat kisebbségi nyelven is előterjeszthetik. Az Alkotmány 64. cikke szerint a területi önkormányzat alapegysége az önálló jogállású település (község vagy város), a területi önkormányzat fogalma alá tartozik azonban a másodfokú (vagy regionális) területi önkormányzat is (az Alkotmány „vyšší územný celok”, a vonatkozó törvény „samosprávny kraj” néven nevezi; a szlovákiai magyar sajtó általában a megye megnevezést alkalmazza rá). Köztudott, hogy a másodfokú területi (regionális) önkormányzatokat a jelenlegi államigazgatási egységek, vagyis a kerületek területén hozták létre, s szerveik is a kerületi székhelyeken működnek. Nagyszombatban, Nyitrán, Besztercebányán, Kassán azonban a magyarság nem éri el a lakosság 20%-át, ezért a másodfokú területi önkormányzat szerveire nem vonatkoztatható a szóban forgó törvény. Ugyanez érvényes a megyei képviselő-testület (közgyűlés) tanácskozásaira is, ugyanis a kisebbségi nyelvhasználati törvény 3.§ (1) bekezdése így fogalmaz: „A 2.§ (1) bek. szerinti településen a területi önkormányzati szerv tanácskozása a kisebbség nyelvén is folyhat, ha azzal valamennyi jelenlevő egyetért.”

A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának Szlovákia által elfogadott változatáról az alábbiak mondhatók el. A dokumentum ratifikálásával kapcsolatban az egyes államok nyilatkoznak arról, milyen földrajzi területen alkalmazzák majd a Chartát, az 1. cikk b) pontja ezt így nevezi meg: „a regionális vagy kisebbségi nyelv használatának területe”. Szlovákia a nyilatkozatban leszögezte, hogy „a regionális vagy kisebbségi nyelv használatának területe” fogalom alatt a 221/1999. számú (1999. 8.25.) kormányrendelet szerinti települések értendőek, tehát azok, melyekben az egy adott nemzeti (a szlovák megfogalmazás szerint „nemzetiségi”) kisebbséghez tartozó állampolgárok a lakosságnak legalább 20%-át alkotják. Mivel a nyilatkozat szerint az így meghatározott terület a közigazgatási hatóságokról és közszolgálati szervekről szóló 10. cikkre is érvényes, a Chartának ezek a rendelkezései ugyanazokon a településeken érvényesíthetőek, amelyekre a kisebbségi nyelvhasználati törvény is vonatkozik. Ami a szlovákiai kisebbségek nyelvi jogainak esetleges kiterjesztését illeti, a Szlovákia által tett nyilatkozat fenti pontja értelmében a Charta vonatkozó rendelkezései sajnos alig mennek túl azokon a kereteken, amelyeket a kisebbségi nyelvhasználati törvény kijelölt.

Az elmondottakból kitűnik, hogy a jelenlegi jogi szabályozás mellett a másodfokú vagy megyei önkormányzatok szintjén kisebbségi nyelvi jogok nem érvényesíthetőek. Más megítélés alá esik azonban a regionális közgyűlés tevékenysége. A közgyűlés működési szabályzatának, tárgyalási rendjének kapcsán a képviselők elfogadhattak volna például egy olyan rendelkezést, mely szerint a magyar képviselők magyarul szólalhattak volna fel a tanácskozásokon. Ehhez azonban a képviselők többségének egyetértése lett volna szükséges, s tudjuk, hogy a nagyszombati regionális közgyűlésben az MKP képviselői kisebbségben vannak. A magyar képviselők javaslatának leszavazása tehát szabályos volt, ám kérdéses, hogy etikusnak mondható-e.

Demokratikusnak általában azt a döntést tartjuk, amikor a többség akarata érvényesül; valóban demokratikus azonban a kisebbséggel szembeni toleráns magatartás, mely a kisebbség jogos kéréseit méltányossági alapon kezeli. A magyar nyelv „beengedése” Nagyszombatba nem sértett volna semmiféle törvényt, sem pedig jogot, nem diszkriminálta volna a szlovák anyanyelvű képviselőket, hiszen feltételezhető, hogy a magyarul elhangzott felszólalást szlovákra tolmácsolták volna. Lehet, hogy a képviselőket csak a tolmácsolás várható költségei motiválták, ám az önkormányzat egyéb kiadásaihoz képest ezek nyilván elenyészőek lettek volna (s ne feledjük azt sem, hogy e kiadások fedezéséhez a magyar lakosság is hozzájárul); más oldalról viszont a magyar nyelvű felszólalások engedélyezése a magyar anyanyelvű képviselők és választóik számára pozitív jelzés lett volna a tekintetben, hogy a közgyűlés a magyarság (és a többi kisebbség) sajátos problémáit kellő beleérzéssel fogja kezelni.

A szerző a GRAMMA Nyelvi Iroda munkatársa

Gramma Nyelvi Iroda

Ügyfélszolgálatunk szerdánként 9.00-13.00 között a 0031/550-42-62-os telefonszámon várja az érdeklődők kérdéseit.

Címünk: GRAMMA, 929 01 Dun. Streda, Hlavná ul. 50/16; e-mail: [email protected]