Néha keserűbb, néha édesebb

Ideális. Nyugodt, csendes, közel a határ, a határmente, nincsenek zavaró tényezők.Mint napi munkába járás?

Az se, meg nincs könyvesbolt se.Nincs törzshelyed se?

Nem olyan hely ez. Amúgy nagyon jó. Irodalmároknak van itt kitalálva, minden kávéház 11 és 12 közt nyit. Be lehetne ülni, csak mégsem. Otthon, magamnak főzöm a kávét.

Tea vagy kávé?

Egyértelműen kávé.

Mi vonz a méregerős feketében? Elindítja az ihletet?

Alacsony a vérnyomásom. Meg jobban is szeretem. Kicsit keserű, kicsit édes, meg aztán lehet változtatni, adagolni. Izgalmas. Hol keserédes, hol meg édeskeserű. A cukor minőségétől függ.

Milyen Mizsernek lenni Füleken?

Ez ügyben másokat kellene megkérdezni. Szerintem annyira nem ismerik a nevemet. Mikor volt a környéken, például egykori alapiskolámban egy irodalmi felolvasás, mindenkit ismertek a felolvasók közül, csak rólam nem tudták, hol végeztem. Mikor mentél el innen?

Az alapsuli után Losoncra jártam, mezőgazdaságiba, aztán két év Nyitra, majd Miskolc. Nyitra kicsit felemás dolog volt. Miskolcon a disszertációm védése van hátra.

Mire megy egy poéta doctus vagy egy doktor poéta?

Annyira mint egy nem poéta doctus. Ennek nincs jelentősége. Nem így fekszik le az ember, és nem így kel, hogy most költő vagy nem költő.

Elefántcsonttoronyban élsz?

Ha olyanom lett volna, azt már eladtam volna. Nem hiszem, hogy megengedhetek ilyen luxust. Az elefántcsontnak különben is jó az árfolyama. Nem így van. Gyakran kijárok a városba is.

Szemlélődsz?

Igen, azt. Szeretek bóklászni a városban.

Hol érnek igazi élmények? Itt vagy menet közben?

Menet közben. Miskolc már megérkezés, de indulás is. Az a legjobb, amikor találsz az ablak mellett helyet. Menetirány szerint. Az az oké.

Mindig sikerül menetirányban lenned?

Egy francot! De annak is megvan az előnye, ha nem.

Költészet?

Nem szoktam a fogalmon elgondolkodni. Iszonyúan izgalmas élmény volt, amikor egy folyóiratban leírták a nevem és hozzá zárójelben azt, hogy költő. Furcsa volt. Egyre több ember neve után írnak ezt meg azt, igazán nincs ennek jelentősége, nem tud vele az ember mit kezdeni.

Költészet napja?

Április 11.

József Attila?

Az elmúlt év után nagyon sablonos a mondat, hogy szeretem, bírom, meg olvastam, olvasom, fogom. Nem is tettem le. A kezemben maradt. Kevés jó választásom közül ez jó választás volt. Ha kell egy ilyen nap, akkor jó napra esik.

Költészetről még mindig nem beszéltél. Mondtad, nem mozgat, de mégis ezzel kelsz, ezzel fekszel.

Valahol biztos, hogy csak ez. A gép az agyban dolgozik, kattogva, zúgva, nagyban. Ha kijössz a kisvárosba az élelmiszerboltba, akkor nem ez. Nem arról fogsz beszélni, hogy neked most Babits, meg hogy milyen remek asszonánc, meg az az „anzsaman” milyen frankó, meg beillik oda vagy nem. Ha boltban vagy, akkor kifli, ásványvíz, májkrém.

Ebből aztán van egy szonett?

Az is lehet, meg akármi.

Miért jó neked a szonett?

Működik. Azt mondják, szonettet írni a legkönnyebb.

Vagy a legnehezebb?!

Az is lehet. De van pálya. Tudod, hogy hol a tizenhatos. Ha kötetben gondolkodom, akkor azért jó, mert egész, de kis részek külön is. Remekül megfelel annak a célnak, hogy kis mozaikdarabokat elhelyezzen bennük az ember. Egészként is megállják a helyüket, meg kis puzzleként is összerakhatja az olvasó. Meglepő olvasatok születnek. Helyzetbe hoz. Tizennégyről már lehet kapura rúgni, akkor már tizenhatoson belül vagy.

Regény?

ĺrtam egy részregényt, nem tudom, hogy milyen. Abban is sok olyan elem van, ami a verseim sajátja inkább. Fragmentált, erősen. Nem vagyok a hagyományos történetmondásos epikus. Harminc előtt jött, soká tartott. Nagy csata volt.

Döntetlen?

Sok mindent kaptam, illetve sok mindent nem kaptam. De izgalmas volt.

ĺrni vagy beszélni szeretsz inkább?

Egyértelműen írni. ĺrva sokkal jobban dadogok. Meg ott még mindig lehet hibajavítót használni.

Szemérmes ember vagy?

Azt hiszem, igen.

Mi az, amit nem akarsz megmutatni, vagy mindent meg akarsz?

Én azt hiszem, nagyon sokat megmutatok. Már sokan megkérdezték, hogy mi az, ami még nincs kitéve. Biztos, hogy nincs még minden kihozva a raktárból, a toronyból, de amúgy én nagyon sok mindent megmutatok. Részenként, apránként észre is veszik. Ha valaki összeolvassa, akkor rájön, eléggé sok az összerakható. Jól néznénk ki, ha máris minden meg lenne mutatva. Ügyelünk a fehér foltokra.

A múzsa itthon van? Szokott jönni? Vagy csak kiflit hoz?

Egy ismerősöm írja, hogy jön a buszon. Hát késik az a busz. Hogy miért késik? A buszvezetőt kell megkérdezni.

Lehet, hogy rossz helyre küldted a táviratot, hogy jöjjön?

Nem, nem hiszem. Amúgy sok buszhoz kimegyek. Majd valamelyikről leszáll.

Szerelem?

Tűnik. Van. Anélkül nem lehet élni. Anélkül nem lehet semmit sem csinálni. Még kiflit venni sem. Minek reggel felkelni, ha nincs szerelem? Kell. Ha meg a költészet van a fókuszban, az meg végképp nem lehet anélkül.

Karrier?

Milyen i betűvel írják? Biztos foglalkoztat. Milyen jó lenne ilyen befutott, sorok verekednek köteteidért, felismernek az utcán költőnek lenni. Francnak lenne jó! Milyen karrier? Szakmai, népszerűség? Az egyiket a kritikusok döntik el, a másikat az olvasók. Én magamban megélem, amit csináltam. Mondtam már, néha keserűbb a kávé, néha édesebb. Attól függ, hogy a kávéfőzőm szelel-e az egyik oldalon. De szeretem a kávéfőzőm is. Nem csábított el egyetlen kávéház kávéja sem.

Még egyszer megkérdezem, tényleg nincs törzshelyed? Az első kötetnél még volt.

Ha mindent elhinnénk, ami a könyvekben van!!! Közeg van. Egy törzshelyet egy törzs tud megteremteni. Nincs törzs, se dakoták, se írókézek. Meg amikor az ember dolgozik, csak a klaviatúrával jár össze. Az írás magányos műfaj. Amikor meg kijön, olyan, mintha nagybevásárlásra indulna. Sohase azt veszi meg, amit igazán akar. Egy törzshelyhez törzs kell. De nincs törzsfej.

Ha április 11., akkor Márai is. Vele? Neki az írás mágia.

Mondtam én ilyet? Naplóját szeretem, meg az Egy polgár vallomásait. Azon elgondolkodok, hogy majd túl a többedik ikszen eljárni lőgyakorlatra. Inspiratív. Nem tudom, Füleken lehet-e lőgyakorlatra járni?! Amúgy bírom. Naplója nagy élmény. Végig. Nagy lecke volt történelemből, emberből, íróból.

Kéthetente rád törő hemicrániád? Úgy tudom, Pilátus is ebben a betegségben szenvedett.

Mosom kezeimet...