Kultúra

Navigare necesse est

Tegyük fel, bevezetőként egy rövid tételmondatba szeretnénk foglalni, miről is szól Závada Pál legújabb regénye. Például így: a Hajó a ködben Weiss Manfréd örököseinek 1944-es (meg)menekülését beszéli el. Vagy: arról mesél, hogyan vásárolta ki magát vagyonával a zsidó sorsból Magyarország leggazdagabb családja. De mondhatnánk azt is: a Weiss-Chorin-Kornfeld-Mauthner rokoni csoport élete fejében végül is kölcsönösen előnyös alkut kötött a gonosszal, konkrétan az „SS-művek” megbízottjával, közvetetten magával Heinrich Himmlerrel. Esetleg: a friss Závada-könyv témája az, a történelmi-társadalmi események viharában miként kénytelen szembesülni pozíciójának és identitásának végzetes változásával, végső soron világának pusztulásával egy évtizedeken át kivételezett helyzetet élvező dinasztia.
Lakatos Krisztina

2019. szeptember 20. 18:19

Závada

Mindezek a közelítések sorra fel is bukkannak a könyvben. És nyilván azon sem lepődünk meg különösebben, hogy a mű egyik tétje – ahogy Závada korábbi regényeiben is – a távolságtartó, de egyáltalán nem érzéketlen elbeszélhetőség keresése, annak a narrációnak a lehetősége, amely igyekszik lefaragni a prekoncepció éleit és sarkait, ugyanakkor a maga többszólamúságában a nézőpontok, dilemmák, értelmezések sorát kínálja fel. Mindeközben persze megpróbálja nem relativizálni azoknak a döntéseknek és a nyomukban kibontakozó történéseknek a súlyát, amelyek akár az egyén, akár a tárgyalt család, akár a szélesebb társadalom viszonyait meghatározták.

Závada Pál a témában végzett minden tisztes kutatómunka dacára nem dokumentum- vagy dokumentarista regényt ír, hanem fikciós prózát. Olyannyira, hogy azok a szereplői, akiknek a mindentudó narrátor(hang) a nyomába szegődik, s akiknek olykor átengedi a szót, mindannyian kitalált személyek, a szerző toldja őket hozzá a famíliához. Kohner Artúr nem volt Weiss Manfréd veje, már csak azért sem, mert az alapító atyának nem volt Helén nevű lánya, és hiába keresnénk a családfa Mauthner-féle leágazásán a „kicsi özvegyet”, Valériusz Lolát. Mégis, a Hajó a ködben szövetében tulajdonképpen az ő hármasuk adja a regény regényes keretét. Ez a tulajdonképpen banális szerelmi háromszög – a mindkét nővel ugyanazt a szenvedélyt kereső, idősödő férfi, a kapcsolatukban a maga számára is érthetetlen okokból kitartó, jóval fiatalabb titkos szerető, a megsértett és megalázott feleség – teremti meg az emberi, helyenként zsigerileg ható személyes dimenziót. Általuk válhat a regény egyik vitathatatlan csúcspontjává az a jelenet, amelyben a szűkebb családi kör tagjai összegyűlnek, hogy eldöntsék, ki szállhat fel velük az életet jelentő hajóra (pontosabban: repülőgépre) – és ilyen vagy olyan megfontolásból, ki nem... (A másik csúcspont – a lágerből frissen hazahozott Chorin Ferenc első komolyabb tárgyalása Kurt Becher SS-alezredessel, aki időközben a szeretőjével együtt birtokba vette a Chorin-villát és az immár egykori házigazda italkészletét – a történet egy másik vetületét, a már-már bizarr anekdotaszerűséget hozza felszínre.)

Weiss Manfréd és örökösei

Weiss Manfréd nagyapja a cseh területekről vándorolt be Magyarországra. Neki pipakészítő műhelye volt, a fia szilvalekvárral kereskedett, az unoka pedig 1878-ban alapozta meg a vagyonát, amikor Bosznia-Hercegovina elfoglalása idején a hadsereg fontos beszállítójává vált. A későbbi évtizedekben jó érzékkel látta meg a jövő nagy üzleteit: hol ingatlanba fektetett, hol bank alapításához társult, hol konzervet gyártott, fémszerelvényeket, gépeket, hol pedig lőszert – mikor mire volt igény. Az egyre terjeszkedő Weiss-birodalom központja 1892-től a Csepel sziget volt.

Az anyagi gyarapodást a tudatos házasodási politika is segítette. Weiss Albert von Wahl osztrák vasúti nagyvállalkozó lányát vette el. Négy lányuk közül Elza a Mauthner terménykereskedő cég egyik tulajdonosához, Marianne Kornfeld Móric bankárhoz (a budapesti tőzsde megalapítójának fiához), Daisy pedig Chorin Ferenchez, a kelet-magyarországi szénbányákat ellenőrző cég vezetőjéhez ment feleségül. A legkisebb lány, Edit hajadon maradt. A két Weiss fiú közül Alfonz a dohánykirály, Herzog Mór Lipót lányát vette el, akinek révén a Hatvany-Deutschokkal is rokoni kapcsolatba került a család; Jenő felesége, Annie von Geitler-Armingen pedig „tiszta árja” vért vitt a famíliába, ami a későbbiek folyamán szintén hasznosnak bizonyult.

Az első világháború konjunktúráját (amely a bevételek mellett bárói címet is eredményezett) átmenetileg megszakította a Tanácsköztársaság: a kommunista hatalom államosította a csepeli gyárkomplexumot. Mikor minden veszni látszott, Weiss Manfréd öngyilkosságot kísérelt meg. Életben maradt, de egészsége sosem állt helyre. 1922-ben, 65 évesen hunyt el. Fiai és vejei kezében a korabeli Magyarország legnagyobb vállalatcsoportja összpontosult, amely becslések szerint a nemzeti GDP 10 százalékát termelte.

A cselekmény a már emlegetett mindentudó narrátorhang által elbeszélve bontakozik ki. Ez a hang nagyobbrészt Kohner Artúr nézőpontjából tájékoztat (olykor egyes szám harmadik személyben számol be a gondolatairól, a napi történésekről, általa emlékezik vagy éppen hosszas – fiktív – vitákba bonyolódik Chorinnal stb., máskor jelölten vagy jelöletlenül, egyes szám első személyben engedi át neki a szót); erőteljes szólama van a családhoz lazább szállal kapcsolódó, végső soron inkább kívülálló Lolának, és kisebb mértékben szót kap Helén, a feleség is. A narrátorhang időről időre „mi”-ként pozícionálja magát, mintegy a család kollektív tudataként mondva ki közös tapasztalatot, közös dilemmát, közös felelősséget.

A dinamikusan változó, a szövegnek különös feszültséget kölcsönző megszólalások által széles panoráma – bár talán pontosabb azt mondani, széles panoptikum – bontakozik ki előttünk, amely a tárgyalt néhány hónap (az 1943 decemberétől 1944 tavaszáig tartó, Magyarország német megszállását is magába foglaló időszak) felszínre hozott magatartási formáiból számos lehetséges változatot mutat: pragmatikus hozzáállást, értetlenséget, érzéketlenséget, hideg számítást, önző gonoszságot,  bűntudatot, felelősségvállalást, jó szándékot, megértést, megbocsátást... Részben a történelmileg adott szereplők útját követhetjük, részben a történetbe vélhetően fiktíven fűzött, de valós személyek szólamai kerekítik tovább az értelmezési teret (pl. Heltai Jenő, akinek a vérzivataros időkről írt naplója a közelmúlt egyik szenzációja volt), és persze akadnak további fiktív figurák is a megidézettek között (pl. a család lelkiismereteként, „szociális nővéreként” funkcionáló – és a végén a menekülést másként értelmező – Weiss Judit).

Závada Pál

Kossuth-díjas író, szerkesztő, szociológus.
1954-ben született Tótkomlóson. Az ELTE szociológia szakán szerzett diplomát, első megjelent könyve, a Kulákprés család- és falutörténeti szociográfia volt.

Jadviga párnája című első regénye 1997-ben jelent meg, és a magyar irodalom élvonalába emelte a szerzőt. Ezt követte a Milota (2002), A fényképész utókora (2004), az Idegen testünk (2008), a Természetes fény (2014), valamint az Egy piaci nap (2016). Közben egyebek mellett népmese-feldolgozásai, drámái is megjelentek.

Navigare necesse est, vagyis: hajózni muszáj. Ezzel Valériusz Ákos főmérnök érvel egy viszonylagosan boldogabb időben, miközben a Weiss-örökösök éppen a Harmadik Birodalommal kötnek szerződést a stratégiailag fontos termelésről Berlinben, a Szovjetunió lerohanásának előestéjén. A latin mondás egyébként így folytatódik: Vivere non est necesse. Vagyis: élni nem muszáj.
Vagy mégis. Ha lehet.

Závada Pál: Hajó a ködben
Magvető, 2019, 408 oldal

Támogassa az ujszo.com-ot

Nehéz időkben van a legnagyobb szükség gyors, megbízható tájékoztatásra. Jövőnkről, biztonságunkról, egészségünkről csak hiteles információk birtokában dönthetünk. Az ujszo.com ezért dolgozik. A gazdaság megroppanásával ugyanakkor hirdetési bevételeink csökkennek.

Ahhoz, hogy továbbra is fontos információkkal tudjuk segíteni olvasóink döntéseit, nélkülözhetetlen marad a szerkesztőség alapos, összehangolt munkájának fenntartása. Hisszük, hogy most van a legnagyobb szükség ránk.

Ezért kérjük olvasóinkat, ha lehetőségük van rá, támogassák az ujszo.com működését. Számítunk Önökre! Önök is számíthatnak ránk! Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra! Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
lakás

Elöregedett családi házak, hiányzó állami támogatás

Valtteri Bottas
Frissítve

Bottas nyerte a nyári idénynyitó Osztrák Nagydíjat

bb

SOROZATDARÁLÓ: Fekete szerelmek LA-ben

Fekete István

Puha gyolcsok emberi szívre

a

Bartók Imre: Pereat mundus

régi pozsonyi cukrászdák

Emlékek – régi pozsonyi cukrászdák

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.