Nagyszabású tervek a Tháliában

Veronika Janušková felvételeHogyan értékeli ön a társulat elmúlt években végzett munkáját, és mennyiben kapcsolódik majd a hagyományokhoz?

Nem feladatom értékelni az utóbbi időszakot, és nem is ahhoz kívánok kötődni. A következő másfél évben inkább a minőség mércéjét próbálom emelni. Egy szlovákiai magyar színháznak feladata a hazai drámairodalom felkarolása. Nekünk is ez a szándékunk.

Shakespeare Hamletjével kezdeni az évet nagy merészségnek tűnik számomra...

Úgy gondoltam, az ünnepi évadot mindenképp a szakmát megkoronázó darabbal kell indítani. Ez kihívás a színészeknek, és mint rendezőnek, nekem is. A mai fiatal nemzedéknek nagy problémája, hogy nem tudja megváltoztatni a világot, és hogy nem mindig etikus, nem mindig „királyhoz méltó” uralkodók vannak a vezető posztokon. Hamletet is ez az alapvető probléma foglalkoztatja, ezért ez a darab manapság igencsak aktuális.

A magyar klasszikusok is helyet kapnak a színház repertoárjában?

Igen, decemberben Heltai Jenő Tündérlaki lányok című vígjátékát mutatjuk be. Ezt az előadást a Kassán jól ismert Szegvári Menyhért rendezi majd, az alapkonfliktus pedig abból áll, hogy egy lányt mindenáron a család leggazdagabb emberéhez akarnak férjhez adni, mit sem törődve a morális gátlásokkal. Ez egy pergő vígjáték, és a dráma után felüdülés lehet a közönség számára. A stúdiószínpadon eközben Gogol Egy őrült naplója kerül színre, a legkisebbek számára pedig Badin Ádám dolgozza fel Gyüre Lajos Rózsa és ibolya című mesejátékát. Badin Ádámmal egyébként jelenleg két magyar népmese, a Fehérló fia és a Tündérszép Ilona feldolgozásáról is tárgyalunk.

A lista alapján úgy látom, szeretnék munkára ösztönözni a hazai magyar írókat. Dobos Lászlót például arra akarják rávenni, hogy dramatizálja a színház számára a Földönfutókat.

Igen, méghozzá a Hólepedő című regény elemeinek beépítésével, mert a két mű összevonásából szerintem egy igazi, Felvidékhez kötődő színházi előadás születhet. Annak ellenére, hogy sokat tehettem a magyar színjátszásért, örök lelkifurdalást érzek amiatt, hogy a szlovákiai magyar drámairodalmat nem sikerült felszínre hoznom, illetve létezővé tennem. Ha Dobos László nem készülne el időben a dramatizációval, van egy tartalék előadásunk, méghozzá az első felvidéki szerző, Bornemissza Péter Magyar Elektrája.

Egy másik felvidéki író, Madách Imre szereplőként bukkan fel a Vesztett éden című darabban.

Egressy Zoltán talán legsikerültebb művéről van szó, melynek három főszereplője Madách, az író édesanyja, illetve felesége. A néző megrázó képet kaphat arról, menynyit szenvedett Madách Imre e két nő mellett. A nyarat egy másik életrajzi drámával szeretnénk indítani szabadtéren, a Rodostói Ház udvarán. Kocsis István a kassai dóm névadójáról, a tragikus sorsú Árpád-házi Szent Erzsébetről ír egy drámát színházunk számára. Erzsébetről kevesen tudják, hogy a Bánk Bánból ismert Gertrudis lánya volt.

Mi a helyzet a zenés darabokkal?

A másság problémájával is foglalkozni kívánunk, ezért 2005 áprilisában műsorra tűzzük a Dankó Pista című darabot. Ez is aktuális manapság itt keleten. A magyar nóták szülőatyja beleszeret egy lányba, akit a családja nem enged hozzá, ám aki a tiltás ellenére is a szeretője lesz.

2005 márciusában egy fesztivált terveznek a Thália Színház repertoáron lévő produkcióiból. Ön szerint lesz közönsége ennek a rendezvénynek? A harmincadik évi jubileumra szervezett hasonló fesztivál ugyanis tudtommal üres nézőtér előtt zajlott.

A tervek szerint erre a rendezvényre külön bérletet hirdetnénk. Aki megveszi ezt a bérletet, az öszszes előadást láthatja. Ezáltal az érdeklődést is fel tudjuk majd mérni, de nagyon bízom benne, hogy akad háromszáz érdeklődő Kassán és környékén.

Végezetül egy már-már kötelező kérdés: mit vár ön és a színház az európai uniós csatlakozástól?

Előfordulhat, hogy a Thália a jövőben nem Dunaszerdahely felé veszi az irányt, hanem mondjuk Sárospatak vagy Tokaj felé. Ha úgy tetszik, május elsejétől mi leszünk a magyarlakta területek legészakibb színháza. Az északi régiónak kell majd „visszautasíthatatlan” programot kínálnunk. Fontos, hogy a főiskolások ugyanúgy megtalálják nálunk, amit keresnek, mint az egyszerű munkások. A színháznak a görögöktől kezdve az a feladata, hogy értéket közvetítsen. Amelyik színház nem ezt teszi, az nagyot vét a művészet ellen.