Művészet és szórakoztatás ütköztetése

dd
Komárom. |

Modern köntöst kapott Luigi Pirandello Hat szerep szerzőt keres című darabja, melyet pénteken mutattak be a Komáromi Jókai Színházban.

A darab két csoportot állít egymással szembe: a könnyed komédiák világát és az autentikus tragédiát. A szerző arra mutat rá, hogy a korabeli komédiák szerkezete és az azokat játszó színészek lebutított, stilizált technikái nem képesek sorsfordító mozzanatokat és tragikus cselekményszálakat megformálni.

Ezt a vezérgondolatot annak tükrében érdemes nézni, hogy a darabot pontosan száz évvel ezelőtt vitték színre, mikor még újdonságnak számított az a színház, mely nem csupán az illúziókeltést tekintette feladatának, hanem a színészi játékra, illetve a színházi lét körülményeire hívta fel a figyelmet. 

Pirandello darabjának megrendezése pont azért kihívás ma, mivel a színház a színházban cselekményszerkezet kliséként hat. Michal Vajdička rendezése ezt szeretné elkerülni, és egyben egyértelműsíteni a cselekményt a mai néző számára azzal, hogy színházi környezetből egy filmes forgatás helyszínébe ülteti át a cselekményt. A forgatás jellegét pedig pontosan meghatározza: a színészek egy sorozatban játszanak, mely a kommersz, populáris kultúra szellemiségét testesíti meg. 

Itt jön a pirandellói csavar: a forgatás helyszínén megjelenik a hat szerep. Ezen a szálon Vajdička híven ragaszkodik az eredetihez. Az apa, az anya, a két kamasz és a két kicsi gyerek, a tragédiát hordozó hat szereplő modora, öltözéke és a cselekmény, melyre tragédiájuk fűző-dik, mind egy letűnt kort idéznek. Ha őket is átültette volna a rendező a mai korba, a fekete ruhák, melyek gyász-ra utalnak, a bordély és a „bukott nő” motívumai nyilván kevésbé hatnának hihetően. Így azonban a a színészek és a szerepek közti különbség még inkább elmélyül. Míg Pirandellónál a művészethez való viszonyuk definiálja a két csoport közti különbséget, itt a korbeli különbség egy további távolodást ad – ezt azonban maga az előadás nem kommentálja. 

A filmes környezet rendkívül izgalmas színpadi megjelenítésre ad módot. Kamerák is mozognak a színpadon, melyek a forgatás jeleneteit hivatottak rögzíteni. Ezek felvételeit a stáb számára elhelyezett képernyőkön figyelhetjük. A megoldás akkor válik bravúrossá, amikor a szerepek is megjelennek, és közelképeken látjuk tragikus sorsukat tükröződni az arcukon. Paradox módon így a felszínes sorozat forgatásának eszközei közelítenek rá a tragédiára, amire a színészek képtelenek. 
Egy ponton az előadás még tovább megy, amikor a kamerák olyat rögzítenek, amit nem látunk megtörténni – így a technika, melyet száz évvel ezelőtt Pirandello nem írt bele a darabjába, a mai kor szellemében felülemelkedik az emberi képességeken.

A szerepek megragadtak tragédiájuk pillanatában, hiszen Pirandello arra ítéltette őket, hogy újra és újra ugyanazt éljék meg. Ragaszkodnak sorsuk autentikusságához, saját maguk definícióját a sorsdöntő pillanat adhatja csak. Szószólójuk a Mostohalány, Katona Eszter alakításában. Az ezzel szemben álló csoport, a színészek és a stáb a komikum határán mozognak, sztereotipikus karaktereket testesítenek meg – például a dívát és a sztárszínészt (Szvrcsek Anita és Culka Ottó), és a stábtagokat, akik mindig rosszkor hurcolják be a díszletet. Az egyetlen szereplő, aki fejlődéstörténettel rendelkezik, a rendező (Mokos Attila). Habozva ugyan, de enged a szerepek kérésének, így teret ad annak, hogy a tragikus sorsok kibontakozzanak előttünk, ráadásul felismeri, hogy ez érdekesebb sztori, mint amit az ő színészgárdája meg tud formálni. Emellett kimozdul abból a kliséből (amit Pirandello korában az avantgárd irányzatok hatására az experimentális színház már akkor pedzegetni kezdett), hogy darabot színre vinni csak forgatókönyv alapján lehet. Mokos Attila alakítása kiválóan tükrözi a a kommersz és a művészi közti lavírozást. Az autentikus tragédiával való találkozás megérinti, nézőként azonban korántsem vagyunk biztosak abban, hogy képes-e Pirandellóval együtt átérezni a tragikus sorsok mélységét, és azt is csupán találgathatjuk, hogy mindez hogyan hat majd a művészethez való hozzáállására. 

Gál Tamást látva az apa szerepében nehéz elvonatkoztatni attól, hogy a szereposztásnak szimbolikus töltete van. Az apa létezése is a tragikus pillanaton alapul, de szerepe, a többiekkel ellentétben, filozofikus síkon is mozog. Elmélkedései végigkísérik a darabot – neki van leginkább kiforrott elképzelése arról, hogy mit jelent szerepként létezni, így arról is, hogyan kell autentikus művészetet létrehozni. Ő az, aki új szemléletet hoz a forgatásra, rétegzettebb látásmódot közvetít, és gátat vet a felszínes, klisés rendezői megoldásoknak. 

Bár a járványhelyzet miatt hosszan vártunk a darabra, Gál Tamás új igazgatóként ezt a darabot még az elsők között tűzte programra. Ilyen értelemben a darab a színház jövőjével kapcsolatban is fontos üzenetet hordoz. Pirandello azzal, hogy a színházi lét kérdésén morfondírozik, az experimentális színház felé nyit, Vajdička rendezésében pedig ez finoman és értelmezhetően történik a közönség számára.

Érdekes

A darabról mondták:

A Hat szerep szerzőt keres többek azért is jelentett kihívást a Komáromi Jókai Színház társulata számára, mert a járványhelyzet miatt második nekifutásra sikerült csak elkészíteni az előadást.

A próbafolyamat résztvevői megosztották velünk az előadással kapcsolatos gondolataikat.

Michal Vajdička rendező
Korunkban a televízió tálalja a könnyed, populáris műfajokat, amelyek nem késztetik gondolkodásra a nézőt. Pirandello korában a komédiák azzal a céllal készültek, hogy megtöltsék nézőkkel a termet, ez mérgesítette fel a szerzőt. Teljesen kézenfekvő megoldásnak kínálkozott, hogy a történetet egy filmes stúdióba helyezzük át, ahol egy könnyed szappanopera készül, és ezt ütköztessük az antik tragédia szerkezetével, hogy a két szemben álló világ konfliktusát kapjuk.

Mokos Attila színész
Megdöbbentett, hogy Pirandello, aki több mint száz évvel ezelőtt írta ezt a történetet, mennyivel megelőzte a korát. A darab ráébreszti az embert, hogy átgondolja, hogyan kellene fogalmaznia, hogy minél hitelesebb legyen – ellenpontban bevált klisékkel, formákkal, amik visszahúzzák és nem engedik, hogy a csoda megtörténjen a színpadon. Ez volna a rendező feladata is, akinek a szerepét játszom. Kissé megkeseredett sorozatrendező, aki a sokadik évadon át rendezgeti kis, középszerű fércmunkáit. Hiszen a pénz motiválja. Ez nyilván nincs kimondva a darabban, de a szerep igazságát keresvén erre jutunk: mindenki a pénz után megy, az értékrend nem fontos.  És akkor megjelenik a forgatás helyszínén hat figura, akik azt állítják magukról, hogy ők nem élő emberek, hanem szerepek, kiléptek egy drámai történetből és szerzőt keresnek. Tele vannak emóciókkal. A rendező ekkor hoz egy döntést, hogy jó, próbáljuk ki, mi volna, ha...

Balaskó Edit rendezőasszisztens
Nehéz volt a próbafolyamat. Olyan, mintha ott lennénk a rajtvonalnál, már startolnánk, és egyszer csak valami megállít, hogy állj, kezdjük el még egyszer. A járvány mintha kihúzta volna a lábunk alól a talajt, de aztán elölről kezdtük. Leginkább a darab hangulata érintett meg, azzal a kérdéssel, amit felvet: hogy vajon nyitottak vagyunk-e új dolgokra, arra, hogy valami hirtelen betoppan az életünkbe, és felborítja addigi rendszerünket.  (hk) 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?