Mozaika Europa

Talán egy olyan műre gondolhattak, mint a Zentán született Danyi Zoltán regénye, mely egyszerre közvetít egy jól körülhatárolható regionális tapasztalatot és fölmutatja az emberi létezés szenvedéseit. A dögeltakarító a délszláv háború tapasztalatának a földolgozhatóságára és elbeszélhetőségére keresi a választ; a háború következményeivel való szembesülés elkerülhetetlenségének a regénye. Fontos szerepet kap a test emlékezete is: a remegő belek és a vizelési problémák kínos terheinek traumatikus előzményeire is fény derül. A narrátor vajdasági magyarként elveszíti az otthonnal történő azonosulás lehetőségét. Fölerősödik az elvágyódás, Berlin és Amerika jelenik meg olyan helyként, ahol a ráncok kisimulnak, a viseltes idegrendszer megpihen, az emlékek fölszívódnak. A szerző megpróbál nyelvet találni az elbeszélhetetlenhez – eközben a megváltozott narrátori pozíció destabilizáláshoz, identitásválsághoz vezet –, hosszú, hömpölygő mondataiban sodródik az emlékezet hordaléka. Egy eltűnt rendszer, világ itt maradt, bűzös öröksége gőzölög tovább. Hogyan lehet együtt élni a háborúban elkövetett gazemberséggel, hogyan lehet tovább élni, ha beálltunk a sorba, és katonatársainkkal nőket erőszakoltunk meg? Mit jelent „ex-jugónak” lenni? A fojtogató kérdések közé finom, jól adagolt humort csempészett a szerző. Az egyik legmulatságosabb történet egy nagy csevappartin kitört vita ecsetelése, amely arról szól, hogy kinek a nemzeti étele a csevap, a szerbeké, a horvátoké vagy a bosnyákoké. Olyan ügyek ezek, melyekért komoly európai férfiak képesek ölre menni.A nagy nemzeti narratívákba beilleszthetetlen személyes történetek drámáját csak a művészet képes ilyen megrendítően érzékeltetni. Danyi Zoltán: A dögeltakarító. Magvető, 2015. 264 oldal.Értékelés: 9/10 Sánta Szilárd