Mosoly ül az arcokra

Talán nincs gyerek, aki arra a kérdésre, hogy hívják azt a terméket, amely édesség és játék is egyben, nem vágná rá azonnal: „kindertojás”. – Az én korosztályomnak fogalma sem volt erről a meglepetéssel teli édességről. Húszévesen, amikor megkaptam a világútlevelemet, és az első utam Bécsbe vezetett, a Mariahilferstrasse egyik boltjában vásároltam életem első „játékkal töltött” csokitojását. Egy kis teknőst találtam benne, a mellékelt útmutatóból arra következtettem, hogy a sorozat több darabból áll. Nyomban vettem még két tojást, de már más játékra bukkantam – meséli a 35 esztendős Fauszt Márton. A Budapesten élő világhírű gyűjtő nem tagadja, a kis játékok rabja lett, szenvedélyesen és céltudatosan fogott neki a meglepetéstojások vásárlásának. – Motoszkálhatott bennem valami, mert édesanyám szerint kisgyerekként a tejfölös dobozokat sem engedtem kidobni. Aki, mint én, húszévesen lát neki a gyűjtésnek, már megfontoltan cselekszik – mondja lelkesen. Nem tagadja, kutatni kezdte a Kinder Surprise eredetét, kiderítette, hogy a Ferrero cég az első csokitojásokat 1974-ben kezdte gyártani. Ezeket szerette volna birtokolni. Egyre gyakrabban látogatta a bolhapiacokat, klubokat, ahol kizárólag a kindertojásokba rejtett játékok érdekelték. S mivel a kezdetben kevesen gyűjtötték, olcsó pénzen jutott hozzá. Eközben persze az üzletekben, nagy mennyiségben, százasával vásárolta a finomságokat. – Sokáig egyedül ettem a csokoládét, majd amikor telítődtem, elosztogattam, jutott a családnak, a barátoknak, ismerősöknek is. Végül a parányi játékok ellepték a lakásunkat, lépnünk kellett. Elhatároztuk, a már több ezer darabból álló gyűjteményt kiállítjuk. A Zichy-kastély múzeumában rendezett bemutatónak óriási sikere és nemzetközi visszhangja lett, több ország jelezte érdeklődését.

Fauszt Márton gyűjteménye 1996-ban már 4 ezer apró kis remekműből állt, s mivel annyira különleges volt, bejegyezték a Guinness-rekordok Könyvébe. Ezt követően rendezett kiállítást Csehországban, Hollandiában, Horvátországban, Lengyelországban, s április 26-ig a pozsonyi Istropolis-ban – naponta reggel 9-től este 18 óráig – az érdeklődők megnézhetik a világ „legnagyobb és legvidámabb” Kinder Surprise-bemutatóját. – A teljes sorozatok megszerzésére törekedtem, nem dobom el a mellékelt útmutatókat sem. Ma a gyűjteményem 7 ezer darabból áll, de vagy 100 ezer cseredarabbal is rendelkezem. A nagy tételben vásárlásnak ugyanis nemcsak előnyei, hanem hátrányai is vannak. Mert, ugye, a tojások belsejébe én sem látok, kibontás után gyakran olyan játékokat találok bennük, amelyekre nincs szükségem – vallja be. Elmondja azt is, hogy ennyire nagy gyűjtemény gyarapítását már nem űzheti hobbiként, hivatása lett a parányi játékok beszerzése, cseréje. Családon belül akadt segítőtársra, legközelebbi munkatársa 37 éves Péter bátyja. – Tévedés ne essék, én nem gyűjtöm a mütyüröket, az én tisztem a kiállítás kivitelezése, a dizájn tervezése. Formatervezett panelekben, kamionnal szállítjuk a gyűjteményt, a fő motívum a tojásalakzat. A vitrineket úgy helyezzük el, hogy a kicsik jól megnézhessék a kiállított tárgyakat. Tudja, miből mérhető le, hogy melyik darab, sorozat tetszik a legjobban? – szegezi nekem a kérdést, s válaszra sem várva közli: abból, hogy a vitrin maszatos a gyerekek kezétől. Mert óhatatlanul megérintik az üveget.

Ferrero a világ negyedik legnagyobb csokoládégyártója, évente száz új játékot, s két, kézzel festett sorozatot rejt a tojásokba. Hogy mi legyen a meglepetésjáték, azt a cég tervezői az olasz gyerekekkel vitatják meg, amelyik megnyeri a többség tetszését, azt legyártják. Nem csoda, hogy épp Olaszországban, valamint Németországban alakult a legtöbb csereklub, a gyűjtők magánkatalógusokat adnak ki, szerepel bennük a játékok gyártásának évszáma, és persze az ára is. Mert egy-egy, a sorozatból hiányzó „mütyürkéért” a gyűjtő nem sajnálja az anyagiakat. – Esetemben az agyam a katalógusom, pontosan tudom, mely darabok hiányoznak a gyűjteményemből. Nem csoda, hiszen ezzel ébredek, ezzel alszom el, sőt olykor álmomban is a játékokat rendezem – árulja el Márton nevetve, majd hozzáteszi, ma is rendszeresen látogatja a börzéket, csereklubokat, olykor hirdetéseket ad fel csak azért, hogy a hiányzó darab a helyére kerülhessen. Bár egy kis remekmű ára elérheti az ezer eurót is, ő általában csak az üzletekben fizet az édes meglepetésért. Mert eddig csere útján, vagy ajándékként kapott játékokkal sikerült kiegészítenie egyedülálló gyűjteményét. – Minden kiállítás nagy izgalom, de amint megérkeznek az első látogatók, s arcukra kiül a mosoly, megnyugszom. Nem tudom, léteznek-e Szlovákiában Kinder Surprise-klubok, de hiszem, hogy a kiállítás után megalakulnak. Mert nagy öröm gyűjteni ezeket a parányi játékokat.