Mit tud a helyesírási szótár és a szabályzat?

Ha írás közben egy szó vagy szókapcsolat írásmódjában nem vagyunk biztosak, alapvetően kétféle hiteles nyomtatott forrás után nyúlhatunk. Az egyik A magyar helyesírás szabályai, a másik pedig a helyesírási szótár, melynek 1999-ben megjelent, megújított kiadása a Magyar helyesírási szótár nevet viseli.

A magyar helyesírás szabályai-ból megismerhetjük magát a szabályt, amelyen az érintett szó vagy szókapcsolat írásmódja alapul. Ez látszik a legjobb megoldásnak, hiszen a szabály elsajátításával elvben képessé válunk arra, hogy a jövőben az azonos típusú szavakra, szókapcsolatokra vonatkozó helyesírási problémáinkat segédkönyv használata nélkül is megoldjuk. Mivel azonban a számunkra éppen fontos szabálypont megkeresése és a szabály megértése néha időigényes feladat, s ráadásul a szabályok nem is mindig egyértelműek, sok esetben egyszerűbb megoldás a helyesírási szótár fellapozása: ebben ugyanis – szerencsés esetben – megtaláljuk azt a konkrét szót, melynek írásmódjában bizonytalanok vagyunk.

Tudni kell, hogy a helyesírási szabályzat is tartalmaz egy szójegyzéket, ennek anyaga azonban szükségszerűen szegényes. Előnye viszont, hogy szemben a helyesírási szótárakkal, a szabályzat szójegyzékében nemegyszer utalás történik arra a szabálypontra vagy szabálypontokra, amelyen, amelyeken az illető szó írásmódja alapul.

Mivel mindez első hallásra bonyolultnak tűnhet, mutassuk be e kiadványok használatát egy példán! Tegyük föl, hogy nem tudjuk, a jelzőberendezés szót egybe kell-e írni vagy külön! Ha föllapozzuk a Magyar helyesírási szótárt, megtudjuk, hogy a jelzőberendezés egybeírandó, ugyanakkor utalás történik arra, hogy viszont a vészjelző berendezés kifejezésben a vészjelző-t külön kell írni a berendezés-től. Ezzel problémánkat ugyan megoldottuk, de nem biztos, hogy okosabbak lettünk. Ha ugyanis nem tudjuk az okát annak, miért kell a jelzőberendezés-t egy, a vészjelző berendezés-t viszont két szóba írni, legközelebb, amikor hasonló problémával találkozunk, ismét csak szótár után kell nyúlnunk. Csakhogy a Magyar helyesírási szótár sem tartalmazza az összes lehetséges összetett szót és szókapcsolatot. Ez azt jelenti, hogy nem tudhatjuk, a legközelebb keresett szót megtaláljuk-e szótárunkban vagy sem. Ha viszont ismerjük a szabályt, akkor szerencsés esetben könnyen el tudjuk dönteni, egybe vagy külön kell-e írni az ilyen típusú nyelvi alakulatokat. Bölcsebben járunk el tehát, ha először nem a helyesírási szótárral, hanem a helyesírási szabályzat szójegyzékével próbálkozunk. Ha nagy szerencsénk van, a keresett szókészleti elemet – vagy valami ahhoz szerkezetileg és jelentéstanilag hasonlót – meg is találjuk itt; ilyen az említett jelzőberendezés esete is. A magyar helyesírás szabályai-nak szójegyzékében természetesen szintén egybeírva találjuk a szót, s e munka is fölhívja a figyelmünket arra, hogy a vészjelző berendezés szókapcsolatnak minősül és nem szabad egybeírni. Itt azonban utalást találunk a szabályzat 112. pontjára is, ebből pedig megtudjuk, miért kell a jelzőberendezés-t egy, a vészjelző berendezés-t viszont két szóba írni. A 112. pont első bekezdéséből kiderül, hogy az -ó, -ő képzős igenevet, ha csak alkalmi minőségjelző, általában különírjuk jelzett szavától, pl.: izzó fém, közvetítő javaslat, sajgó térd stb. A szabályzat szerint „különösen“ akkor írjuk az ilyeneket külön, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó, például rakétaindító állvány, földrengésjelző műszer stb.

Ebből a szabályból most már egyértelművé válik számunkra, miért kell a vészjelző berendezés-t két szóba írni: a vészjelző összetett szó, akárcsak a fönti példák közül a földrengésjelző. Ami pedig eredeti problémánkat illeti, láthatjuk, hogy a szabálynak ez az első bekezdése a jelzőberendezés esetleges különírását nem nagyon támogatja, hiszen az a különírást az alkalmi minőségjelzős szerkezetek esetében javasolja, a jelzőberendezés azonban korántsem alkalmi alakulat, hanem egy konkrét berendezés gyakran használt neve. Ezt a következtetésünket megerősíti a szabályzat 112. pontjának 2. bekezdése, mely szerint abban az esetben, ha az igenévi jelzős kapcsolatok tagjai jelentés tekintetében összeforrtak, a két egyszerű szót egybeírjuk, például cséplőgép, izzólámpa; kutatóintézet. E példák közül a miénkhez a legközelebb a cséplőgép áll: ahogyan a cséplőgép cséplésre használt gép, úgy a jelzőberendezés jelzésre használt berendezés.

Ezzel a szabályt nagyjából el is sajátítottuk. Persze azt is látnunk kell, hogy a szabály megismerése sajnos nem jelenti azt, hogy ezentúl minden hasonló alakulatot helyesen le tudnánk írni. Egyrészt azért nem, mert a rendelkezés nem egyértelmű: arról szól, hogy az alkalmi minőségjelzőt általában különírjuk, amiből az következik, hogy olykor egybe is írhatjuk, erre azonban a szabályzat nem hoz példát. Azokban az esetekben, amikor a két tag valamelyike összetett szó, szintén nem egyértelmű a helyzet: a szabály utolsó, harmadik bekezdése fölhívja a figyelmet arra, hogy „a kialakult szokást megtartva“ több ilyen kapcsolatot egybe kell írni, például a következőket: forgószínpad, javítóműhely, mozgókórház, előhívótank, vendéglátóipar stb. Ahogy a „stb.“ is jelzi, a felsorolás nem kimerítő. Ez pedig azt jelenti, hogy a szabály megismerése után is szükségünk lehet a helyesírási szótár használatára. Már csak ezért is érdemes lesz rovatunkban a következő hetekben bővebben is beszélni erről a hasznos segédeszközről.

Ügyfélszolgálatunk szerdánként 9.00–13.00 között a 0031/550-42-62-os telefonszámon várja az érdeklődők kérdéseit. Címünk: Gramma Nyelvi Iroda, 929 01 Dunajská Streda, Bacsákova u. 240/13, P.O.Box 16, e-mail: gramma@real-net.sk A közönségszolgálat munkatársainak leggyakrabban föltett kérdések és az azokra adott válaszok megtalálhatóak a Gramma honlapján, a www.gramma.sk címen.