Mit olvas Peter Balko író?

Egy szóért, egy mondatért, egy fejezetért. Vagy pofonért. Ott van az asztalon Borges novelláskötete, Kristóf Ágota Nagy füzete, Burroughs Meztelen ebédje, Peter Borkovec versei, a kedvencem, Václav Pankovčín Három nő a diófa alatt című novellája, Krasznahorkai László Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó című opusa. Aztán van az éjszakai vagy kora reggeli olvasás diszciplinája. Az Absynt kiadó könyvei, amelyek izgalmas riport-szépirodalmat hoznak a hazai könyvpiacra egyre nehezebben legyőzhető heggyé tornyosulnak az ágyam mellett: ott van a bonyolult közel-keleti geopolitikai térképet leíró Paweł Smoleński könyve (Oči zasypané pieskom), Elisabeth Asbrink műve a második világháború apokalipsziséről a látszólag harmonikus svéd tengerparton, Szvetlana Alekszievics A háború nem női mesterség című könyve, amely az özvegyek, szakácsnők, tábori nővérek, női mesterlövészek és harckocsizók szemszögéből írja le a háború borzalmait. S ott van még a cseh Bianca Bellová vékony regénye, a Tó (Jezero, 2016), amely az év könyve lett, és megkapta a Magnesia Litera. Ez egy titokzatos történet egy Nami nevű fiúról, aki haldokló, utópisztikus tájon vándorol a világ végén, amelyet egy kiszáradó toxikus tó szegélyez, s holtrészeg orosz katonák, valamint emberi roncsok lakják be, akik rég elfelejtették az emberiességet, a megértést, a szeretetet. S nem hiányzik Agda Bavi Pain, a szlovák irodalom fenegyereke, aki ellentmondásos, éles, mégis sebezhető, pont úgy, ahogy utolsó elbeszéléskötete, a Východ z raja (KK Bagala, 2016). Borbély Szilárd szépséges-szomorú könyve, a Nincstelenek (Kalligram, 2015), amely a gyerekhős szépítő, egyben lecsupaszító optikájával beszél a határtalan szegénységről és az emberi kegyetlenségről.

[[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"280611","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"559","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"394"}}]]

S az utolsó mondatok nem szólhatnak másnak, mint Albert Manguel argentin–kanadai írónak, a vak Jorge Luis Borges „felolvasójának”, a Buenos Aries-i Nemzeti Könyvtár igazgatójának, aki a hazai közönségnek is bemutatkozott az idei pozsonyi könyvfesztiválon, a BRaK-on. Könyve, Az olvasás története (Host, 2009) esszenciája mindannak, aminek a szerző a szakmai és személyes életét is feláldozta: a képzelet és az irodalom szeretetének. A könyv külön fejezetet szentel az olvasónak, mert a szerző az olvasást – csakúgy, mint az írást – ajándéknak tekinti, amely lehetővé teszi, hogy olyan helyekre hatoljuk, ahova csak a kiválasztottak léphetnek be.