Mit olvas Győry Attila?

Márpedig ez a fickó bolond, persze írói szempontból. A tag Tokióban működtetett egy dzsesszbárt, nem is akárhogyan, igazi kultuszhely volt, s hirtelen ürességérzete támadt. Más pali csajozni kezd, pénzt halmozni...ez meg futni kezdett. Kitalálta, hogy hosszútávfutó lesz, csak úgy ösztönből, úgy, hogy előtte semmit nem futott. De hogy lehet arról egy könyvet írni, hogy izé...futás?

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"252802","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"273","title":"Győry Attila, a Családi Könyvklub igazgatója","typeof":"foaf:Image","width":"224"}}]]

Már az íze is más ennek a kérdésnek. Ez a könyv egyfajta útikönyv, tele feljegyzésekkel, beszámolókkal, elmélkedésekkel és visszaemlékezésekkel, mint egy pontos, japán napló, amiből mindent megtudunk, sőtt többet is. Agyalást a köbön, sajátos ízű, japánosan hétköznapi, brilliáns élű és stílusú refl exiókat, helyzetjelentéseket a test és a lélek állapotáról, miközben a hapsi futja-futja a kilométereit, s szenved a teste, recsegnek-ropognak az izületei, vége van. Persze, nemcsak futásról van szó – nemhiába az egyik legkiválóbb világhírű kortárs író sorait olvassa az ember, mert a sport ürügyén felidézi, hogyan lett író, számba veszi legnagyobb sikereit és csalódásait, hihetetlenül fl úgos lemezgyűjtő szenvedélyét, örömeit, hogy ötvenen túl is javítható a fizikai teljesítménye, majd a szembesülést, hogy az emberi erő bizony fogy. Egy végtelenül szellemes, humoros, komoly és bölcs írót ismertem meg, igazi meglepetésekkel, fordulatokkal.