Mit olvas Csanda Máté?

1. Kazimir Malevics és Piet Mon­drian elméleti szövegeit (ehhez kapcsolódóan Yve-Alain Bois The Iconoclast c. tanulmányát, amely Mondrian kiforrott, késői stílusának genézisével foglalkozik, ill. annak egy strukturalista olvasatát kínálja) – most ez van, most ezt kell (szeretni).   2. Amúgy pedig (főként és mindenekelőtt) Pnyin professzorral vagyok éppen elfoglalva, egyik kedvenc szerzőm, Nabokov egyik legremekebb regényével. Most olvasom másodszor, bár az az igazság, ha tehetném, kétévente egyszer mindig újra elővenném (elő is fogom). Az otthonkeresés és az otthontalanság regénye, meg még persze sok minden másé. Az emigráns orosz professzor (egy vidéki, nem túl jó hírű college tanára valahol az Egyesült Államokban) a maga jámbor félszegségével, hiányos angoltudásával, csetlés-botlásaival, esetlenségével, kihasználhatóságával, megmosolyogtató indulataival és ambícióival egyik kedvenc irodalmi hősöm. Most is, mint múltkor is, megszakad a szívem Pnyin tanár úrért. Néha, ha nagyon belemerülök és megfeledkezem magamról, hajlamos vagyok egy-két pillanatig azt hinni, hogy Pnyin tanár úr én vagyok. A szövegben finoman kirajzolódó, filigrán szövésű viszonyhálók és érzelmi sokszögek (no meg az elbeszélő és az elbeszélés viszonyának rafinált szerkezete, tisztázatlansága) még emberibbé, még meghatóbbá és varázslatosabbá teszik a könyvet. Arról nem is beszélve, hogy minden fejezetben rendre megjelenik egy mókus.