Mit olvas Cs. Liszka Györgyi?

Amikor a felkérést kaptam, éppen az EP 1950–2016, A megrendülés segédigéit olvastam, melyben vagy hatvanan vallanak a hatalmas íróról, zseniális emberről, mindenesetre nagyon sokan ahhoz, hogy a színvonal ne legyen hullámzó. Megrendítő gyűjtemény, és számomra még külön tanulsága, hogy ha hiteles egy ember, akkor azt mindenki, kortól, nemtől, lakhelytől, politikai és vallási elkötelezettségtől függetlenül egyformának látja. Esterházy Péterről így vagy úgy, rövidebben, hosszabban, gyengébben vagy ütősen mindenki ugyanazt állítja, amilyennek láthattam én is.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"261601","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"321"}}]] De most mégsem erről írnék, hanem egy régebbi olvasmányélményemről, Michel Houellebecq Behódolásáról, mely 2022-ben játszódik, főhőse egy negyvenéves, de már kiégett irodalmár, egyetemi oktató. Az ő szemszögéből látjuk a franciaországi elnökválasztás körülményeit, miközben magasan vezet a szélsőjobb, mögötte a szocialista és a muzulmán jelölt, a nagy politikai sárdobálásban végül a muzulmán testvériség győz. Szépen, nyugodtan kezdik megszüntetni a nemek egyenlőségét, a világi oktatást, az egynejűséget, fokozatosan, rafináltan megnyerve az ügynek a francia gondolkodókat, beleértve főhősünket, aki végül mégis csak beáll a muszlim oktatásba. A regény első látszatra a most oly aktuális és egyre égetőbb problémáról szól, nekem leginkább azt üzente, hogy legyen bármilyen világnézet az abszolút győztes, még a bölcselők, az értelem és a felvilágosultság letéteményesei is kényelemért, fizetésért előbb-utóbb mellé állnak. A Behódolás megjelenése után viszont tényleg elindult állítólag egy muszlim párt a helyhatósági választásokon, és megszerezte első képviselői helyeit Franciaországban.  Michel Houellebecq: Behódolás, Magvető 2015. Fordította: Tótfalusi Ágnes