Mit költöttek a gyerekeknek azok, akik eddig felnőtteknek írtak?

Az első blikkre csacska versikékről, mondókákról később általában kiderül, hogy korszakos alkotások. De mi a helyzet a mai szerzők műveivel? Vajon lesz-e belőlük ötven év múlva kötelező tanagyag? Weöres Sándor, Kormos István, Orbán Ottó, Nemes Nagy Ágnes vagy Tamkó Sirató Károly szerintem maguk sem gondolták volna, hogy műveiket négy-öt nemzedék szajkózza majd. Persze, az sem ciki, ha a szajkózók nem emlékeznek a szerző nevére, hiszen ezekkel a szövegekkel abban a korban találkoztak, amikor ennek még nem volt jelentősége. A klasszikussá váláshoz elsősorban nagy adag zsenialitás kell a szerző részéről, másodsorban nyitottság a tankönyvszerkesztők részéről, harmadsorban pedig tájékozott, kreatív tanár, aki belopja a tantervbe a kortárs műveket is. És persze a szülőket se hagyjuk ki, hiszen ha optimisták akarunk lenni – márpedig miért ne akarnánk?– feltételezzük, hogy otthon is olvasgatnak a gyerekeknek, gyerekekkel. Az alábbiakban néhány gyerekvers-kötetet ajánlunk figyelmükbe. Sztárolt kutyákKirály Levente mindenfélét írt már – verseket, lírai regényt – és rengeteg kötetet szerkesztett, de kevesen gondolták volna róla, hogy ilyen mélyen foglalkoztatja őt a kutyák világa. Saját bevallása szerint épp leült az íróasztalhoz, hogy most aztán valami véresen komoly műbe kezd, amikor hopp, elszaladt az ablak előtt egy vizsla. És ettől változott a terv. Csengő-bongó játékosság jellemzi a Van egy kutyánk... verseit. Nyilván mindenki tudja, hogy a kutya az az állat, amely egy fajon belül a legtöbb féle arcát és termetét képes megmutatni. Ezt a tényt használta ki a szerző. Különböző szituációkban mutatkoznak be különböző kutyafajták. Nagyon szeretnének trendik lenni: a versikékben ott a szelfi, az iPhone, a skype, a walkie-talkie, a Big Mac menü, sőt még Neo is belbukkan a Mátrix című filmből. Egy ötévesen tesztelve a kötet nem igazán működik, mert a gyerek minden negyedik sorban rákérdez valamire, hét-nyolc évesek esetében azonban már meglehet a kellő háttértudás a versek értelmezéséhez. A kicsik viszont a szokatlan hangzású szavakon kacnak (hadovál, szekál, cukkol, hazasunnyog sündörögve, kepeszt), és imádják az illusztrációkat. Király Levente: Van egy kutyánk… Igor Lazin rajzaival. Manó Könyvek Kiadó, 2016 Emberi bocsokSzintén „felnőtt íróként” szerzett hírnevet Kőrösi Zoltán, akinek gyermekvers-kötete a szerző halála után négy hónappal jelent meg. Ki gondolta volna, hogy a focin kívül más is érdekli? Például a medvék. (Persze focizó medvék is vannak a könyvben). Az ő statisztálásukkal egy teljes világot képes modellezni. Úgy is mondhatnánk, ajándékot küldött a kicsiknek a túlvilágról. Paradox módon azt üzeni, hogy nyugi, nem kell rohanni, élvezzük ki a mát, az élet megvár. És a kötetből érezni, hogy tervei voltak, hogy rátalált egy új műfajra, amely gyermekké tette, amelyet nagyon elkezdett élvezni. A cím (Ami a szívedet brummja...) nyilván a svéd gyermekverseket tartalmazó népszerű antológia címére hajaz (Ami a szívedet nyomja). Itt a csengés-bongás helyett a világlátás a fontosabb. Ha úgy tetszik, mélyebbek ezek a „medversek” Király Levente játékos rímeléseinél. Még akkor is, ha minden mű csupán négy soros, a rímpár a-a-b-b, a lehető legegyszerűbb struktúra. És mégis hat. Mert ezek a medvék akár gyerekek is lehetnének. Egy kicsit rendetlenek, egy kicsit lusták, de mindig szerethetőek, és nagyon fontos gondolatok foglalkoztatják őket. Emberi pillanatok jelennek meg a versikékben, a megszemélyesítések pedig magukkal ragadják a nagyobb ovisokat, kisiskolásokat. Kőrösi Zoltán: Ami a szívedet brummja… Nagy Eszter rajzaival. Manó Könyvek Kiadó, 2016 Megfoghatatlan madarakBár a királyhelmeci származású Szunyog Zsuzsa egy felnőtteknek írt regénnyel nyert Madách-nívódíjat 2014-ben (Szél, szoknya, tenger, Kalligram), az elmúlt két évben átnyergelt a gyermekirodalomra. A kis repcsi meséi (AB-Art, 2014) prózában, a Mesemadarak pedig mindenféle műfajban igyekszik hatni a legkisebbekre. Versek, mondókák és mesék heterogén gyűjteményével állunk szemben. A szerző mintha kinyitotta volna íróasztala összes fiókját, és minden ott talált, gyerekeknek szóló szöveget összegyűjtött volna. A versekben néha túlságosan is absztrakt elemeket használ, messzire elrugaszkodva a gyermeki világtól, a mesék némelyikéből pedig hiányzik az igazi csattanó. És a címben jelzett madarakból is viszonylag kevés röpköd a szövegekben. De lehet, hogy mi vagyunk a hibásak, mert a hagyományos formákat preferáljuk, mert megszoktuk, hogy a mesék világában bizonyos szabályok szerint történik minden. És nem értjük, miért tér el valaki ezektől a szabályoktól. Ez a könyv nem fogadható be egyvégtében, inkább keresgélni, turkálni jó benne. Így ki-ki megtalálhatja a kifejezetten neki szóló szövegeket. Szunyog Zsuzsa, Mesemadarak, Balázsy Géza rajzaival. Madách Egyesület, Pozsony, 2015 Mese egy egérrőlVerses meseregénnyel viszonylag ritkán találkozhatunk, talán azért, mert a legtöbb szerző túl nagy falatnak tartja az ilyesmit. Az erdélyi Fekete Vince egy huncut kis egér, Cincogósi Elemér kalandjait szedte versbe. A szerzőt nálunk elsősorban „felnőtt” költőként ismerik, akik ismerik, pedig az elmúlt húsz évben, vagyis amióta irodalommal foglalkozik, számos gyermekvers is született a műhelyében.Míves nyelvezet, élvezetes, izgalmas történet, az agyacskákat állandóan új impulzusokkal bombázó, szépen gördülő, ízes szöveg ez. Semmi modernkedés, trendieskedés nincs benne, viszont annál több szellemes, finom humor és váratlan fordulat. Ráadásul a szerző azt üzeni az ifjú olvasónak, hogy az is győzhet, az is elérheti célját, aki kicsi és szürke. Hát kell ennél több a jó közérzethez ? Fekete Vince: Ahonnan a nagy-nagy kékség, Csillag István rajzaival. Bookart Kiadó, Csíkszereda 2016