Mit is jelent az Európa Kulturális Fővárosa cím

JUHÁSZ KATALIN

A fontosság persze az eredményességen is múlik, azon, hogy az adott város ki tudja-e használni a címmel járó lehetőségeket. Ez pedig csak a szóban forgó év végén mérhető, látható, tapasztalható. Az írországi Cork például annyit profitált a címből, hogy nem győzik dícsérni a 2005-ös évet, amelynek hozadékai máig mérhetőek az idegenforgalom és a közösségformálás terén.

A kassai pályázatra visszatérve, a város vezetése nem tartotta túl merésznek az ötletet, bíztak a pályázatírókban, akik olyan európai uniós varázsigékkel zsúfolták tele az anyagot, mint a multikulturalizmus, a tolerancia, a soknemzetiségű város, a dicső múlt újjáélesztése vagy a civil szféra és a rétegműfajok bevonása.

Hét év távlatából az imidzsépítés részének tekinthető a II. Rákóczi Ferenc hamvai hazahozatalának centenáriuma is, amelyet a város vezetése – nagyon okosan – 2006 legfontosabb kulturális eseményének kiáltott ki, európai formátumú egyéniségnek nevezve „František II. Rákóczit”. Az EKF-pályázatban azt sem felejtették el hangsúlyozni, hogy a cím elnyerésével Kassán olyan fontos fejlesztések valósulhatnának meg, amelyek hosszú távon az egész régió hasznára válnának, csökkentve Pozsony kulturális dominanciáját. És persze elemezték, felhasználták a korábbi évek győzteseinek tapasztalatait is.

Az uniós szabályok értelmében a győztes projektet a kormánynak kell kiválasztania a kulturális tárca ajánlatát figyelembe véve. A döntést ezután Brüsszelbe továbbítják, ahol többnyire már csak „rábólintanak” a javaslatra, kivéve akkor, ha egy tagország két várost jelöl. (Ez legutóbb Németország esetében történt meg, az ottani kormány Brüsszelre bízta a választást, így lett Weimar az 1999-es kulturális főváros.) A pályázati feltételek meglehetősen szigorúak, a független kulturális és idegenforgalmi szakemberekből álló zsűri főleg azokat a városokat „díjazza”, ahol a helyi közösség, a civil társadalom bevonásával készültek a pályázatok.

Az Európa Kulturális Fővárosa program célja, hogy elősegítse az egyes európai kultúrák egymással való megismertetését, érzékelhetőbbé, láthatóbbá téve az únió állampolgárai számára az integrációt. A kiválasztás során azt is vizsgálják, szerepet játszott-e az adott város valamilyen európai művészeti mozgalomban, hozzájárult-e egyetemes kulturális értékek megteremtéséhez. Brüsszel jelentős anyagi segítséget nyújt olyan események megrendezéséhez, amelyekbe a tagállamok más városainak a művészei is bevonhatók, és amelyek tartós kulturális együttműködésre vezethetnek.

Fontos szempont a város történelmi és építészeti öröksége is, amelynek megismertetését szintén támogatják. De azt is vizsgálják, hozzájárulnak-e a tervezett befektetések a városi életminőség javulásához.

Az előkészületek elvileg hat évvel az évad előtt megkezdődnek. Ekkor az adott tagországok pályázatot írnak ki a cím iránt érdeklődő városaiknak. A városoknak tíz hónapjuk van arra, hogy összeállítsanak egy általános programvázlatot az évadról.

Kassa Turócszentmártonnal, Eperjessel és Nyitrával együtt jutott be a második fordulóba. A szlovák kormány három hónappal később választotta ki a győztest, majd a brüsszeli Miniszterek Tanácsa nevezte ki hivatalosan Kassát Európa Kulturális Fővárosává, a franciaországi Marseille-jel együtt. A két város programjának alakulását ezután a kiválasztó testület hét európai szakértője követte nyomon, Ellenőrző és Tanácsadó Testület néven.

Feltételezzük, hogy volt dolguk bőven, mivel a projekt körül kezdettől fogva forrt a levegő. A pályázat és a győzelem hírét bejelentő kereszténydemokrata František Knapíkot a Smeres Richard Raši váltotta a főpolgármesteri székben, az új vezetés hozzá nem értéssel, sőt dilettantizmussal vádolta a régit. Természetesen változott a projektért felelős csapat összetétele is, ekkor került a művészeti igazgatói posztra Zora Jaurová, míg Ladislav Lazár főpolgármester-helyettes a beruházások felelőse lett. A győztes pályázat összeállítóját is kirúgták, a régi vezetést pedig azzal vádolták meg, hogy olyanokra bízta a beruházásokat, akik már pályázatukban túllépték a rendelkezésre álló keretösszeget. Tény, hogy az elbíráló bizottságok nem mindig ragaszkodtak a megszabott feltételekhez, így bizony előfordult, hogy olyan projektek nyertek, melyeknek kivitelezési költsége többszörösen meghaladta a pályázatban előírt összeget.

A gazdasági válság miatt tovább bonyolódott a helyzet, bár Raši még tavaly év elején is azt ígérte, decemberre elkészülnek a fontos nagyberuházások. Nem így lett, sőt egyesek szerint a tavaszi átadást is túlzott merészség megígérni, ráadásul azt sem lehet tudni, valójában mennyibe fog kerülni a laktanya kultúrparkká alakítása, az amfiteátrum felújítása, a fedett uszoda művészeti központtá való átépítése és a várrom rendbetétele, hogy csak a legnagyobb beruházásokat említsük.

Zora Jaurová művészeti igazgatót időközben leváltották, helyére egy olyan „rátermett” szakember került Peter Katina zenész személyében, aki másfél hónap után bedobta a törülközőt, mondván, hogy ez a munka nem neki való. Ekkor gyorsan összevonták a posztokat és Ján Sudzina, a Kassa Európa Kulturális Fővárosa 2013 nonprofit szervezet igazgatója kezében futottak össze a szálak. Mivel az uniós szabályzat szerint a győztes pályázaton indokolt esetben lehet változtatni, főleg az indoklás terén kellett jól teljesítenie Kassának. És ez eddig sikerült is.