Miről ír a Palócföld legújabb száma?

Az illusztrációkhoz a Kép-tér rovatban két tanulmány is tartozik, ezek egyike (Debreceni Boglárkáé) a sokoldalú Réti Zoltán képzőművész-pályafutásának recepcióját taglalja, a másik (szerzője H. Szilasi Ágota) Rétinek a Mózes című Madách-drámához készült akvarelljeit mutatja be. A festőnek több alkalommal volt kiállítása Szlovákiában is (Losoncon, Komáromban, Besztercebányán, Zsolnán). Képzőművészeti tárgyú a Találkozási pontok rovat írása is, ebben Bedegi Dea Cene gál István festőművésszel beszélget.

S mind a képzőművészet, mind a költészet felől látható (olvasható) Papp Tibor Óraköltemények című sorozata, melyből fekete-fehérben és színesben is több darabot közöl a lap. A hátsó belső borítón elhelyezett Számlap no 2. című a szerző korábbi, térillúziót keltő, labirintusszerű gyűrűkompozícióinak folytatásaként-továbbgondolásaként olvastatja-láttatja magát. Jól illeszkedik ide Bedecs László „Bélyeg helyett kukac van“ (Költészet a digitális korszakban) című tanulmánya.

A lap Ami marad című kritikarovata hét új könyvet ismertet: Nagy Csilla a Panelrés című Kiscseri Mihály-verseskötetet, Halmai Nikolett a Kerge ABC című háromszerzős gyermekkönyvet (melyet Szabó T. Anna, Tóth Krisztina és Varró Dániel jegyez), Molnár Krisztián Jean-Dominique Bauby regényét (Szkafander és pillangó; V. Deák Éva fordítása), Baráthi Ottó Andrásfalvi-Faragó Zoltán Öt íjász című történelmi regényét, Hatvani József a Hidak Nógrád megyében című albumot, Róna Z. Péter Christina Lamb kötetét (A herati varrókörök. Egy angol haditudósító afganisztáni feljegyzései; Szántó Judit fordítása), Handó Péter pedig A pálya mentén című beszélgetőkönyvet (Papp Tibort Prágai Tamás faggatja).

A próza (Próza és vidéke) öt szöveget közöl (köztük Papp Tibor egy órakölteményét), a líra (a „kávéházi szegleten…“ rovatban) öt verset. A költők közt Turczi István, Nyilas Attila, Pollágh Péter és Papp Tibor kapott helyet, a prózaírók közt Vadas Vera, Petrik Barbara és Tétényi Csaba. Igényes, élvezetes irodalmi szemle.

Két nevet a végére hagytunk, nem a név, hanem az általuk itt képviselet irodalom nagysága okán. Előrebocsátva, hogy nyilvánvalóan minden folyóirat-olvasó másként és mást szeret, a Palócföld 2008/2-es számának számunkra ezek az abszolút nyertesei. (Vagy fordítva: ezeknek köszönhetően a folyóirat szóban forgó száma olyan darabbá válik, melytől nem válunk meg, de kölcsön sem szívesen adnánk.) A verseket ugyanis Kukorelly Endre két igen-igen jó darabja nyitja, a prózában pedig N. Tóth Anikó két szövege érdemel kitüntetett figyelmet: ezek közül az első, a három tételből álló Szonáta okkal ajánlható úgy is, mint a kortárs kispróza-irodalom felejthetetlen gyöngyszeme. (cs)