<p>Megjelent a Kalligram folyóirat idei első száma. A lap központi témája (Háború) békésen megfér a köréje szerkesztett szépirodalmi anyaggal, mely továbbra is a magyar és a világirodalom kölcsönös kiegészítése elvére épül.</p>
Miről ír a legújabb Kalligram?
Ez utóbbit most a klasszikus (Ambrose Bierce verse) és kortárs amerikai költészet (Billy Collins verse; mindkettő Virág Szabolcs fordításában) képviseli, valamint Tamas Dobozy Ostrom című elbeszélése (Tóth Bálint Péter fordítása).
A Háború című összeállítás részint elméleti-történeti és irodalomtörténeti alapú: Orcsik Roland tanulmánya (Az emlékezet maradványa) a délszláv háború („a balkáni problematika” és „a háborús diskurzus”) irodalmi vetületeit fogja össze, visszamenő jelleggel és nem csak irodalmi művek alapján – „Sajnálatos módon Pavić »Milošević-hívő« volt, s nyilatkozataival támogatta a szerb nacionalista propagandát. Amennyiben pedig komolyan vesszük a szerző állítását, hogy főműve, a magyarul is olvasható Kazár szótár a »kiválasztott, mennyei« szerbek sorsáról szól, akkor ennek a posztmodern remekműnek van egy olyan dimenziója is, amely a háborúra felkészítő diskurzus részeként működik.” Csehy Zoltán kritikája a Nem Szarajevóban című Kollár Árpád-verskötetet mutatja be, Gyürky Katalin A lokális háború realitása címen értekezik Arkagyij Babcsenko prózájáról, ezt követi Alla Latinyina tanulmánya (Példázat háborús álcában) Vladimir Makanyin Aszan című, a csecsen háborút tárgyául választó regényéről (Gyürky Katalin fordítása). Az összeállítást Hermann Zoltán elemzése zárja (Bryan élete és halála) az Őrültek háza című Koncsalovszkij-filmről.
A szépirodalmi részt (és a lapot) a próza nyitja: Zoltán Gábor elbeszélése (A háremőr), Csobánka Zsuzsa novellája (Balkon) és Boda Edit kisprózái. Hátrább ezekhez társul Barta András elbeszélése (Föl, melegek, proletárok! [„Ma reggel elhatároztam, hogy buzi vagyok. A határozat elfogadásakor a szív és az ész tartózkodott, ám a sajátos döntéshozatali mechanizmusom miatt a test egyedüli igen szavazata is az elfogadást jelentette.”]) és Száz Pál novellája (Foltok a falon).
A költészet rovatában Vörös István, Uri Saraf, Varga Zoltán Tamás és Veres Erika versei. („Nem mondom, hogy fáj. / A nemlét jobban fáj, mint a / lét. Nem mondom, hogy nem. /fáj. Nagyon fáradt vagyok / és nem tudok elaludni. / Nagyon rosszul alszom, / és nem tudok felébredni.” – Vörös István: Mumifikálás)
A hátsó (lapzáró) traktusban két regényelemzés kapott helyet, Pálfalvi Lajos tanulmánya: Pipicsek, Venclicsek, Preclicsek (Egy galíciai cseh hivatalnok mint irodalmi hős Jan Lam regényében) és Förköli Gáboré: Mitikus időszemlélet és eszkatológia Móricz Zsigmond Tündérkertjében és a regény forrásaiban. A könyvrecenziók ezúttal négyen vannak; Lengyel Imre Zsolt az Arc és hátraarc (Egy lemur vallomásai) című Garaczi-regényt elemzi az életmű „lemúros” összefüggéseiben, Szarvas Melinda Gerold László Gion-monográfiáját értékeli, Fekete Richárd a Mindig régen van című Márton László Távolodó-prózakötetet („összességében pozitívan értékelhető a mű”), Tülkös Terézia pedig A bálvány című (Förköli Gábor fordította) Serge Joncour-regényt.
Kenéz Borbála
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.