Aktuálisan az irodalomról a füleki UDVart fesztiválon

Az első beszélgetés moderátora Gazdag József volt, aki Szigeti Lászlót, a Kalligram Könyvkiadó alapítóját és vezetőjét, valamint Beke Zsoltot, a kiadó korábbi munkatársát faggatta. A beszélgetés apropóját a „Volt egyszer egy kiadó...“ címmel megjelent gyűjteményes kötet adta, melyben mintegy negyven szerző vall arról, hogyan lett egy határon túli magyar könyvkiadóból az egyik legjelentősebb közép-európai szellemi műhely, „a szabadság intézménye“ (Adam Michnik), mely „a reményt éltette bennünk“ (Magda Vášáryová).

A Kalligram egy tudatos kultúraközvetítő szerepet vállalt fel a nívós magyar és szlovák kiadványok megjelentetésével és egyfajta biztonságérzetet, otthonérzetet adott az ott dolgozóknak – szögezte le Gazdag József a beszélgetés felvezetésében. Szigeti László reakciójában elmondta, hogy számára a Kalligramot négy fogalom határozta meg: a mérték és a bizalom, illetve ezek ellentétei, a mértéktelenség és a bizalmatlanság. Sajnálattal állapította meg, hogy a modern társadalmakban ez utóbbi kettő van túlsúlyban. A kiadó fennálása során sok minden megváltozott, a világ átalakult, a tudás eszménye szétzilálódott, a nacionalizmus pedig reneszánszát éli. A könyvipar tömegtermelésre állt át, ezáltal pedig a könyv mitizált szerepe is megválozott, ismerte el Szigeti, aki ugyanakkor állítja, hogy számára mindegy, hogy a magára valamit adó ember honnan szerzi a tudását, ha van benne szolidaritás.

A beszélgetés során több utalás is elhangzott az aktuális politikai eseményekre, és nem volt ez másképp az UDVart pénteki napjának második irodalmi kerekasztala során sem, melyet Gabriela Magová és lapunk munkatársa, Juhász Katalin vezettek. Ennek témája a Samko Tále: Könyv a temetőről című kötet volt, mely egy 44 éves, törpe növésű, szellemi fogyatékos férfi történetét meséli el, aki adottságai ellenére mindent utál, ami eltér a normálistól és legfőbb célja az életében, hogy belesimuljon a környezetébe – ezt kihasználva nevelnek belőle besúgót a kommunisták, és így lesz Samko Tále akaratán kívül tragédiák okozója. A beszélgetésben a szerző, Daniela Kapitáňová, a magyar fordítás készítője, Mészáros Tünde, a magyar hangoskönyvet felmondó Bandor Éva színművész és Sebestyén Marosz vettek részt, aki egy, a könvből vett részlettel vezette fel a rendezvényt. Daniela Kapitáňová az álnév alatt kiadott kötet kapcsán elmondta, hogy a megjelenés után kissé kellemetlenül érintette őt, hogy a tragikomikus könyvet Svédországban jobban értették, mint Szlovákiában, míg itthon „a legjobban azok nevettek rajta, akikről szólt.“ Samko Tále története ugyanis a másságról és a kirekesztésről is szól, így az üzenete talán aktuálisabb, mint valaha. Mert lehet, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok javultak a kötet megjelenése óta, de ennek nem az az oka, hogy a két nemzet okosabb lett: csak a gyűlölet tolódott át máshová, más lett az ellenség – figyelmeztetett Kapitáňová.