Mire jó a Magyar helyesírási szótár?

Előzőleg a helyesírási szabályzat és a helyesírási szótárak használatáról beszéltünk. Mindkét típusú segédkönyvre szükségünk van ahhoz, hogy helyesen tudjunk írni: a szabályzatra azért, mert az tartalmazza azokat a konkrét szabályokat, melyek segítségével elvben a szótárakban nem szereplő szavakat, szókapcsolatokat is le tudjuk helyesen írni, a szótárra pedig azért, mert a szabályok nem mindig egyértelműek és következetesek. Ezenkívül a szótár használata egyszerűbb, mint a szabályzaté. Ez alkalommal közelebbről is megismerkedünk helyesírási szótárainkkal, hogy ezek használatát megkönnyítsük.

Első helyesírási szótárunk Helyesírási tanácsadó szótár címmel 1961-ben látott napvilágot. 27 év alatt 9 változatlan lenyomatban adták ki. Mivel 1984-ben a magyar nyelv helyesírási szabályainak egy új, átdolgozott kiadása jelent meg, szükségessé vált a helyesírási szótár átdolgozása az új szabályoknak megfelelően. Az új szótár, amely először 1988-ban látott napvilágot Helyesírási kéziszótár címen, a magyar nyelv szókészletében 1961 óta bekövetkezett változásokat is tükrözte.

Bár helyesírási szabályaink 1984 óta nem változtak, a rendszerváltás olyan nagy hatással volt nyelvünk szókincsének alakulására, hogy ismét szükségessé vált a helyesírási szótár alapos átdolgozása. Az 1989 körül bekövetkezett változások számos, a régi politikai, társadalmi és gazdasági rendszerhez kapcsolódó szó és szókapcsolat gyors elavulását hozták magukkal, ugyanakkor az új viszonyoknak megfelelő szókészleti elemek ezrei, ha nem tízezrei kerültek be nyelvünkbe. Ennek tükrözéseképpen e legújabb szótárunk, amely most a Magyar helyesírási szótár nevet viseli, tízezerrel több szót és szókapcsolatot tartalmaz elődénél. A bekövetkezett gazdasági változásra egyébként nemcsak a szóanyagmennyiség utal, hanem az a prózai tény is, hogy míg a Helyesírási kéziszótár 1988-ban 140 forintért volt megvásárolható, addig az 1999-ben megjelent Magyar helyesírási szótárt ennek több mint 35-szöröséért, 5000 forintért árulják. Mivel azonban a gazdasági viszonyok gyökeres átalakulása után sem emelkedett az átlagos magyar olvasó jövedelme a tízegynéhány évvel ezelőttinek a 35-szörösére, ez a szótár sajnos sokkal kevesebb emberhez fog eljutni, mint elődei. Pedig nagyon fontos volna, hogy ott legyen minden iskolázott magyarországi és határon túli magyar ember könyvespolcán.

A Magyar helyesírási szótár a készítők szerint a „tágabb értelemben vett magyar köznyelv” szókészletét öleli föl, ami azt jelenti, hogy a művelt beszélők által regionális szinten használt legfontosabb elemeket is tartalmazza; ezenkívül megtalálhatók benne a szélesebb körben élő szaknyelvi elemek és a művelt nagyközönség által értett és használt idegen szavak is. Meg kell jegyeznünk, hogy e szótár még mindig inkább magyarországi helyesírási szótár, mintsem magyar, hiszen a határon túli magyar nyelvváltozatok elemeiből alig tartalmaz valamit. Új kisebbségi magyar szókészlettani elemeket nem találtunk benne, az viszont föltűnt, hogy a szótárból kikerült az 1988-as változatban még megtalálható Csemadok. Azt még megértjük, hogy a szótárból eltűnt az egységes földműves-szövetkezet, az azonban már kevésbé érthető, hogy az új név, a mezőgazdasági szövetkezet, nem került be a szótárba.

A Magyar helyesírási szótár – elődjéhez hasonlóan – purista, ami azt jelenti, hogy készítői az akadémiai nyelvművelés által „nyelvileg helytelen”-nek, „magyartalan“-nak bélyegzett alakulatokat a szótárba nem vették föl, hogy – úgymond – ne terjesszék őket. Természetesen a nyelvileg valóban helytelen alakulatoknak semmi keresnivalójuk a szótárban: senki sem várja például, hogy a föld-tehermentesítés helyes szó mellett a föld-temerhentesítés forma is szerepeljen, amely nyelvileg nyilvánvalóan helytelen. Csakhogy a szerzők valójában nem a nyelvileg helytelen alakulatok mellőzésére gondolnak, hanem a társadalmilag helytelenekre, vagyis azokra, amelyeket az akadémiai nyelvművelés annak ellenére megbélyegez, hogy magyar anyanyelvűek tömegei használják őket, még ha nem is mindig a legiskolázottabb társadalmi rétegekből valók. Ilyen például a rizsa, amely élő magyar szó, csak éppen ‘rizs’ jelentésben megbélyegzett, helytelennek tartott változat. Természetesen az ilyenek kihagyása is indokolt lehet, elvégre nem várhatjuk el a szótártól, hogy minden stílusréteg szavait magába foglalja: ám az ilyen szókészleti elemeknek nyelvileg helytelenként való megbélyegzése olyan elavult szemléletmódot tükröz, amelynek nem egy akadémiai kiadványban, hanem a nyelvtudomány szemétdombján volna a helye.

Ezzel a kritikus megjegyzésünkkel azonban nem szeretnénk szótárunknak rossz hírét költeni. A munka a helyesírási szempontból problematikus szavaknak így is bő tárháza: összesen mintegy 140 ezer szót és szókapcsolatot tartalmaz. www.gramma.sk