Mindössze 38 évet élt

MTI-HÍR

Budapest. Hetven éve, 1943. január 1-jén fagyott meg egy ukrajnai munkatáborban Rejtő Jenő, akit írói álnevén, P. Howardként is ismer és szeret a magyar olvasóközönség.

Reich Jenő néven született 1905. március 29-én, a polgári iskolából kicsapták, mert szájon vágta zsidózó tanárát. Elvégzett egy színiiskolát, de statisztálásnál többre nem vitte. Volt Hamburgban dokkmunkás, Svédországban halász, Genovában építőmunkás, Zürichben gobelinkereskedő, Franciaországban sztepptáncos, dolgozott vándorcirkuszban és járt Afrikában is, az azonban vitatott, hogy az idegenlégióban szolgált-e.

Hazatérte után írni kezdett, Salamon Béla ajánlotta be a Teréz körúti Színpadhoz. Felkapott szerző lett, de bohém életmódja és kártyaszenvedélye miatt mégsem volt soha pénze. Mindenhonnan előlegeket vett fel, a kávéházi pincért kéziratlapokkal fizette ki, amelyeket azután a kiadónál lehetett „beváltani”.

A II. világháború kitörése után zsidó származása miatt folyamatosan támadták. Egy nyilas lap 1942-ben lényegében feljelentette, és betegen vitték el egy büntetőszázadba.

Írói zsenialitása regényeiben mutatkozik meg, hiszen megújította a ponyvát. A Nova kiadó pengősregényeit írta. Egy szerződésben kéthetente egy 120 oldalas regény megírását vállalta, és ezt teljesítette is, noha aprólékosan, a szövegen sokat javítva dolgozott. A Nova elvileg külföldi irodalmat adott ki, innen ered a P. Howard írói álnév.

Rejtő regényei átmenetek a kalandregény és annak paródiája között, a légiós és matrózregényeket művészetté nemesítette. Hősei csetlő-botló kisemberek, akiknek végül igazságot szolgáltat a sors, a történetek fordulatosak, a jellemek alig árnyaltak. Rejtő egyéni humorát a pesti vagányok nyelve és az aszfalthumor leleményei, szójátékok, meglepő szerkezetek jellemzik. Ő az egyetlen ponyvaíró, akit az irodalomtörténet is értékel.