Minarik Ede és társai - Zsidó sorsok magyar filmen

Ahogy Surányi Vera, a kiadvány szerkesztője írja: ez a könyv a 2001-ben megjelent, azonos című kötet bővített változata. Az azóta eltelt tizennégy év termésével gazdagítja az anyagot, azokkal a nemzetközi fesztiválokon díjazott magyar alkotásokkal, amelyeket a közönség is ismer és kedvel. „A rendszerváltás után felélénkült a zsidóság történetének kutatása, a túlélők megszólaltatása, a családtörténetek feltárása - állapítja meg Surányi Vera. - Új irodalmi, történeti, pszichológiai művek látnak napvilágot folyamatosan. A Facebook különböző csoportjai, a rengeteg visszaemlékezés, fotók, események közzététele is hozzájárul a kibeszéletlen tragédiák, a társadalmi feszültségek oldásához.“ Húsz fejezetben csaknem százhúsz a témába vágó magyar film. Az első 1908-ból, A pesti zsidó. Rövid, énekes film, gramofon szolgája hozzáazenét. Négy évvel később már jön az első magyar játékfilm. 1915-ben és 1916-ban két némafilm (Simon Judit, Szulamit) közelített a témához. 1917-ben Kertész Mihály forgatja le az Árendás zsidót, a következő évben a Júdást. A magyar mozi felhőtlen aranykora 1920-ban véget is ér. Az antiszemita törvények kiiktatják a szakmából a javarészt zsidó származású mozisokat. Korda Sándor, Kertész Mihály és mások az emigrációt választják. 1945 és 1948 között mindössze tizennégy magyar film született, de hármat be sem mutattak közülük. Máriássy Félix Budapesti tavaszával aztán elkészült az a film, amely a holokauszt magyar filmes ábrázolásának, kánonjának sokáig meghatározó darabja lesz. Néhány héttel az 1956-os forradalom kitörése előtt tűzik műsorukra a mozik a Hannibál tanár urat, Fábri Zoltán jeles alkotását. „A zsidóüldözések és deportálások témája a hatvanas években leggyakrabban a morális önvizsgálat, a múlttal való szembesülés történeteibe ágyazva jelent meg. Ennek a sorozatnak a csúcspontja a Hideg napok, de Kovács András filmjén kívül még több más alkotó is hasonló attitűddel viszonyul a történelmi, sorsfordító eseményekhez“ - állapítja meg Varga Balázs filmtörténész.  Az önvizsgálat filmjei című fejezet Fárbri Zoltán Nappali sötétségét, Várkonyi Zoltán Sóbálványát, Mamcserov Frigyestől Az orvos halálát vizsgálja. A sorsfilmek között olyan alkotások szerepelnek, mint Gyöngyössy Imre és Kabay Barna Oscarjelölt műve, a Jób lázadása, Szántó Erika Elysiuma, Deák Krisztina Eszterkönyve, Jeles Andrástól a Senkiföldje, Radványi Géza Circus maximusa, Sándor Pál Miss Arizonája, Elek Judit Ébredése. Külön fejezetet kapott a magyar zsidóság és a kommunista mozgalom viszonya az 1945 után készült filmekben és a zsidó identitás a posztkommunista alkotásokban. Pécsi Katalin irodalomtörténész Gazdag Gyula Társasutazás című, megrázó erejű dokumentumfilmjéről értekezik Balla Zsófia versétből idézve: „A dolgok emlékezete / újra és újra megaláz / nekem nem emlékeim / csak fogalmaim vannak, / s mellette naponta / in memoriam ég a gáz.“ Jancsó Miklós és Szabó István játékfilmjeinek zsidó motívumait és Sándor Pál alkotásainak zsidó hőseit is külön csoportosítja a könyv. 
Koltai Lajos rendezésével, a Sorstalansággal már közel járunk a mához. „A gyilkosság rendszerré szervezett világában a félelem nem érvényes többé - így a Nobel-díjas Kertész Imre. - Auschwitz után bizonyos régebbi magatartástörvények nem érvényesek többé. A Sorstalanság büszke mű, és ezt sosem fogják megbocsátani neki (és nekem).“ Három évvel ezelőtt mutatták be Groó Diana szerény és alázatos mozgóképét, a Reginát. Azoknak, akik soha nem hallottak róla: Regina Jonast a nürnbergi perek évében, tehát a lehető legkedvezőtlenebb történelmi szituációban avatták rabbivá, majd 1944 decemberében Auschwitzban őt is meggyilkolták. 
S mi mással is zárulhatna ez az értékes gondolatokban, megállapításokban, észrevételekben gazdag könyv, mint Nemes Jeles László több mint hetven országba eladott, rangos díjakkal jutalmazott alkotásával, a Saul fiával és Gárdos Péter legfrissebb opusával, a szülei emlékének áldozó Hajnali lázzal. Erős történet mindkettő. „A Saul fia diadala, hogy bár a helyszíne Auschwitz, azt nem restaurálja, hanem átteszi a képzelet birodalmába“ - írja Báron György filmesztéta, kritikus. Gárdos Péter szóban annyit ad szülei történetéhez: „A múlt, a koncentrációs tábor, apám szörnyű munkája - hullákat kellett égetnie Bergen-Belsenben - nem témája a Hajnali láznak. A szereplők ezt maguk mögött hagyták, mint ahogyan a szüleim is. Eszem ágában sem volt holokausztfilmet készíteni.“ 
Gyorsan elfogyott a kötet 2001-es első kiadása. Várhatóan a bővített kiadást sem üli meg a por a könyvesboltok polcain. Közünk van hozzá. Köze van hozzánk.