Milyen képzési forma a távoktatás?

Az új felsőoktatási törvény elfogadása után sok szó esett az általános tandíjmentességről, vagyis arról, hogy a felsőoktatási intézmények a nem nappali képzésben részesülő hallgatóktól sem kérhetnek tandíjat. Ezzel kapcsolatban a szlovákiai magyar sajtóban többen foglalkoztak e témával, néhány írás szóhasználata azonban félrevezető volt.

Tudvalevő, hogy a felsőfokú képzésben eddig két fő oktatási formát különböztettünk meg, ezek neve szlovákul: „denné štúdium”, „diaľkové štúdium”. A szlovákiai magyar nyelvhasználatban a másodikként említett oktatási forma elnevezésére a szlovák minta nyomán a „távutas” jelző terjedt el, így beszélünk „távutas képzés”-ről, „távutas tanulmányi formá”-ról, „távutas hallgató”-ról, „távúton tanulók”-ról stb. Az írott szövegekből, sőt a sajtóból is adatolhatóak ezek a szókapcsolatok, így például az Új Szó egyik februári számában az egyik írás felcíme így hangzott: Az egyetemek nagy része jelenleg is számol a távutas hallgatók anyagi hozzájárulásával. A szövegben pedig a „távutas hallgató” kifejezés mellett előfordult a „távutas képzés”, sőt – ugyanabban a jelentésben – a „távoktatási képzés” is. Egy másik írásban pedig már „távoktatás”-ról olvashattunk. A távoktatás (és a hosszabb távoktatási képzés) azonban nem a diaľkové štúdium megfelelője, hanem az ún. dištančné vzdelávanie-é; e két oktatási forma hasonlít ugyan egymásra, de nem azonos.

A volt szocialista országokban a nappali rendszerű képzés mellett széles körben alkalmaztak egy másik képzési formát is, ezt Szlovákiában „diaľkové štúdium”-nak, Magyarországon pedig „levelező oktatás”-nak nevezték. Ez a megnevezés azonban nálunk nem terjedt el, ezt számos, a szlovákiai magyar sajtóból gyűjtött példám is igazolja. A távutas képzés, távutas hallgató kifejezések használata eddig a szlovákiai magyar olvasók számára nem okozott megértési nehézséget, most azonban a helyzet megváltozott: az európai országok mintájára már nálunk is megjelent és terjedőben van a fent említett szlovák „dištančné vzdelávanie”, angol „distance education”, magyar „távoktatás”. Ennek ugyan a „távutas” képzés, vagyis a levelező oktatás az előzménye volt, de a két képzési forma lényegi jegyeiben tér el egymástól. A modern távoktatás olyan önálló oktatási módszer, melynek során a hallgató nincs közvetlen kapcsolatban az oktatóval, az oktatási anyagot írott vagy elektronikus formában az oktatást szervező intézménytől kapja, otthon készül, a kidolgozott feladatokat szintén írásos formában juttatja el a konzultánsnak. Távoktatás nem csak „szabályos” egyetemek és főiskolák keretében folyhat, más intézmények is szervezhetnek hosszabb-rövidebb ideig tartó tanfolyamokat. (A felsőoktatás korszerűsítése kapcsán a távoktatásról Albert Sándor is írt az Új Szó 2002. 2. 22-i számában.)

A most elfogadott szlovákiai felsőoktatási törvény két alapvető képzési típust különböztet meg, ezek: „denná (interná) forma štúdia” és „externá forma štúdia”, ez utóbbi nyilvánvalóan a régebbi „diaľkové štúdium”-ot váltotta fel. Mindkét képzési típusban az oktatás megvalósulhat a hagyományos módon, tehát közvetlen tanár-diák kapcsolatban, távoktatási módszerrel, de ezek kombinációjával is. A jelenleg hatályos magyarországi felsőoktatási törvény ebben az összefüggésben úgy fogalmaz, hogy a felsőoktatási intézményekben a képzés megvalósulhat nappali tagozatos, illetve más formában. A „más” forma pedig lehet levelező, esti vagy távoktatás. Látjuk tehát, hogy a szlovák és a magyar felsőoktatásban a képzési formák rendszerében van különbség, de mindkét rendszerben külön entitásként jelenik meg az ún. távoktatás. A vonatkozó szlovák és magyar szakirodalom is egyformán és a fenti módon értelmezi, jellemzi a dištančné vzdelávanie/dištančná metóda štúdia, ill. a távképzés kifejezéssel, illetve szóval megnevezett fogalmat, ezért a távoktatás szót a félreértés elkerülése végett valóban csak akkor használjuk, ha erről a modern, speciális képzési módszerről beszélünk.

Láttuk, hogy az új szlovákiai felsőoktatási törvény szerint nálunk egyebek között a képzési formák megnevezése is megváltozott, s ez az új rendszer eltér a magyarországitól, ezért szükséges lesz az ezzel összefüggő terminológiai kérdések tisztázása. Ilyen például az, hogy miként nevezzük meg magyarul ezeket: interná, externá forma štúdia, prezenčná metóda stb. E terminológiai problémák megoldása szétfeszíti egy rövid írás kereteit, vagyis itt nem is vállalkozhatunk rá. A Gramma Nyelvi Iroda azonban tervezi egy szlovák-magyar oktatási szótár összeállítását, melyben a szlovákiai és a magyarországi oktatási rendszer mélyreható elemzése alapján feleletet kívánunk adni az ilyen és ehhez hasonló terminológiai problémákra.