Miért szeret(het)ik a németek annyira Konrád Györgyöt?

JUHÁSZ KATALIN

Groteszk fricskája a sorsnak, hogy Konrád György neve az utóbbi hónapokban amiatt forgott a sajtóban, mert a Magyar Művészeti Akadémia elnöke nem tartja őt magyar írónak.

„Ha külföldiek támadják Magyarországot, az nem fáj annyira, mintha valaki olyan támadja kívülről Magyarországot, aki onnan errefelé magyar. Magyarnak látszik. Fájdalmas számunkra, hogy őt magyarnak könyvelik el onnan errefelé” – mondta Fekete György, akinek szava mostanában sokat nyom a latban.

Nyolcvanadik születésnapján Konrádot sem a magyar államfő, sem a kormányfő, sem pedig a szakminiszter nem méltatta egy köszöntő levélre, miközben a német kormány tagjai üdvözölték az írót, Joachim Gauck államfő pedig szívélyes hangú levele végén teára invitálta a Kossuth-díjas magyar írót.

Nézzük, miért szeret(het)ik ennyire Konrádot a németek. Bemutatkozó regénye, A látogató, amely Magyarországon csak cenzúrázva jelenhetett meg, 1973-ban a Luchterhand kiadónál teljes egészében napvilágot látott, miután a kéziratot kicsempészték Nyugat-Németországba. Ez a könyv szinte bombaként robbant, hiszen a szerző leszámol benne a kommunista állam mítoszával, mindennapos jelenségként mutatva be a gyermekbántalmazást, a nemi erőszakot és a gyilkosságot. A városalapító című regény is csak Nyugat-Németországban jelenhetett meg teljes terjedelemben. A benne szereplő rendszerkritika miatt Konrádot az állam ellenségének bélyegezték Magyarországon. Ezután sokáig ő számított a legfontosabb kortárs magyar írónak a német nyelvterületen, és máig is a legnagyobbak egyike. Nevét Kertész Imre, Nádas és Esterházy mellett emlegetik Németországban.

Hans-Henning Paetzke, aki csaknem húsz Konrád-kötetet fordított németre, úgy véli, nem lehet pontosan tudni, mitől lesz sikeres egy magyar író Németországban. Sokat számít például az aktuális társadalmi légkör, Konrád György esetében pedig meghatározó tényező, hogy a szerző nemcsak regényíró, hanem nemzetközi jelentőségű esszéista is. „Sokan ma még nem is tudják, hogy mennyire fontosak Konrád György esszéi. Az a prognózisom, hogy száz év múlva az ő esszéin keresztül értik majd meg a mai világot” – tette hozzá Paetzke.

„Aki távolabbról néz, kevésbé ismeri a részleteket, de elfogulatlanabbul látja az egészet.” Ezt már Konrád György írja, mint ahogy ezt is: „Az ember utasítsa el azt, amivel nem ért egyet, ne alázkodjon meg, még ha ennek következtében kellemetlenebb helyzetbe kerül is átmenetileg. És próbálja meg értékelni az új helyzetben a jót. Mindig azt kell nézni, ami marad és nem azt, ami elveszett.”

A németországi elismerés jele az is, hogy a rendszerváltás után Konrád hat éven át irányította a tekintélyes berlini akadémiát, amelynek írók, filmesek, zenészek, képzőművészek a tagjai, a világ minden részéről.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung című német konzervatív lap születésnapi köszöntőjében kiemelte: Konrád György a Közép-Európa-gondolat képviselőjeként „jelentősen hozzájárult a szovjet imperializmus ideológiájának diszkreditálásához”, s már 1984-ben a vasfüggöny lebontására szólított fel, ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni Oroszország stratégiai érdekeit.

Végül még egy Konrád-idézet, amely akár az írót jelenleg körülvevő milliő miatt is aktuális lehet: „A nagynak az, hogy nagy, ritkábban megy az agyára, mint a kicsinek az, hogy kicsi.”