Mert olvasni elsősorban élvezet

„Ez a szöveggyűjtemény nem alternatív kánon, nem is értékítélet – egyszerűen csak igyekeztem olyan írásokat választani, amelyek érdekesek lehetnek egy mai tizenéves számára, és a segítségükkel, a kötelezőkkel kiegészítve, végigkövethető az elmúlt száz év páratlanul gazdag és izgalmas magyar irodalma” – írja a szerkesztő, Király Levente, aki négy éven át állította össze a Körkép című kortárs antológiát, ezért alapos áttekintése van az elmúlt időszakról. Azért esett a választása a rövid prózákra, mert ez a műfaj a magyar nyelvterületen meglehetősen elhanyagoltnak számít. Valamiért úgy tartják az olvasók, hogy a novella és az elbeszélés egy „ki nem kelt regény”. Ez egyébként magyar sajátosság, Franciaországban vagy Németországban senki sem tenne vissza a polcra egy kötetet azért, mert „csak” novellák vannak benne, nem egy regény. 
Hiányoznak a válogatásból a magyar alaptantervben szereplő szerzők, például Kosztolányi Dezső, akinek A bolgár kalauz című elbeszélését szívesen beletette volna a szerkesztő ebbe az antológiába, de végül pont ezért kihagyta. Örkény viszont szerepel, mert ő már csak a kerettantervbe fért bele, Tamási Áron, Sánta Ferenc, Csáth Géza és Kaffka Margit pedig még oda sem.
Az elsődleges célcsoport a diákság, akikről gyakran elhangzik, hogy keveset olvasnak. Ezért választott Király Levente elsősorban olyan rövid prózákat, amelyeknek főszereplői kamaszok vagy fiatal felnőttek. És ezért kezdődik a kötet Spiró György Ötödikes tankönyv című paródiájával, amelyen azok is jól mulathatnak, akik eddig csak a tankönyvben találkoztak irodalommal. 
A borítón 16-os karika szerepel, egy Hazai Attila-szöveg miatt, amiről a kiadóban úgy gondolták, jobb, ha nem kerül egy tizenkét éves kamasz kezébe. (Persze tudjuk, hogy a könyvek esetében a tiltás a legjobb reklám, a jó tanárok úgy csinálnak kedvet egy-egy remekműhöz, hogy kijelentik: gyerekek, ez még nem nektek való.)
A kötet szakmai lektora Diószegi Endre, aki több évtizede gyakorló tanár, és pontosan tudja, mivel lehet felkelteni a mai középiskolások figyelmét. Mindegyik szöveg előtt ott egy rövidke, néha személyesebb hangú, máskor szócikkszerű ismertető a szerzőről és magáról a műről, ez is hasznos lehet. A szerkesztési elv rendkívül izgalmas, a szövegek ugyanis nem a tankönyvekben megszokott kronológiát követik, hanem nyolc téma köré lettek rendezve: humoreszk, groteszk és paródia, a gyerekkor és a kamaszkor, a bűn és bűnhődés, a háború, a társadalom és történelem, a szerelem, az álom és rejtély, végül pedig a születés és halál. Rögtön az első fejezetben egymás mellé került Spiró, Örkény, Moldova, Lackfi János, Tamási Áron, Molnár Vilmos, Grecsó Krisztián, Bödőcs Tibor, Karinthy és Parti Nagy Lajos. A virtuális könyvbemutatót vezető Nyáry Krisztián meg is jegyezte, hogy a tananyagból szinte teljesen kikoptak a humoros írások, mert az illetékesek úgy gondolják, csak a komoly szövegek képviselnek valódi értéket. A fiatalokkal viszont pont a humoros megközelítés segítségével lehet(ne) megszerettetni az irodalmat. Ugyancsak Nyáry vetette fel a kötetben szereplő Fejes Endre kapcsán, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben elhunyt szerzőknek van a legnagyobb „esélyük” arra, hogy kiessenek a kánonból, mivel már nem kortársak, de még nem klasszikusok. A női szerzőkkel is mostohán bánik a tanterv, ezért örömteli tény, hogy legalább húsz százalékban szerepelnek ebben a kötetben, méghozzá nem valamiféle kötelező genderkvóta alapján, hanem azért, mert jó szövegeket írtak. 
Király Levente az online beszélgetésen elmondta, hogy akár szabadabban is bánhatott volna a kategóriákkal, mert akik például az első, humoros fejezetbe kerültek, azok bűn és bűnhődés témában is nagyot alkottak, néhány írás pedig akár három fejezetbe is passzolt volna. Egy szlovákiai magyar szerző is szerepel a 91 között: Grendel Lajos, a történelem és társadalom fejezetben, a Húsz esztendő egy nap című írással. A szerkesztő szerint „határon túli kvóta” sem volt, sőt Mán-Várhegyi Rékáról ő maga is csak most tudta meg, hogy Erdélyben született. A Szerelem, kapcsolat a leghosszabb fejezet, nem véletlenül, hiszen ezzel lehet igazán „berántani” a fiatalokat az irodalomba. Itt szerepel többek közt Garaczi László, Egressy Zoltán, Hazai Attila, Csobánka Zsuzsa és Harag Anita. Említést érdemel az is, hogy a szerzők és jogutódok lemondtak a jogdíjakról két alapítvány javára, amelyek hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoznak. 
Szóval, srácok, olvasni nem csak azért lehet, mert kötelező – lehet élvezetből is. És ha megkapjátok a jó bizonyítványért ezt a kötetet, később akár a szüleiteknek is kölcsönadhatjátok. 

Nem kötelező – Kortársak és kimaradók, magyar próza. Király Levente (szerk.). Corvina Kiadó 2020.