Merre vezet az út a kormányfőhöz?

„...kezdő NER-lovagként te vagy a főhős! Célod, hogy eljuss a Doktor Miniszterelnök Úrig, akinek átadhatod az ellenzékre vonatkozó terhelő dokumentumokat. Tizenhárom rendezvényen (jobbára tivornyákon) keresztül juthatsz egyre magasabbra, miközben találkozhatsz a NER ikonikus figuráival, és gyűlölhetsz mindent, ami élhetővé teszi a társadalmat. Vigyázz! Miképp a hagyományos kalandkönyvekben, itt is szükséged lesz legnemesebb tulajdonságaidra: minél korruptabb vagy, minél inkább cserben hagyod a barátaidat, minél álságosabban viselkedsz, annál több pénzt harácsolhatsz össze és annál több politikai kapcsolatot építhetsz, amire szükséged is lesz a végelszámolásnál” – nyomatékosítja a kötet hátfala. S mi az apropója? Talán az idei európai parlamenti választás körül kívánatos kapirgálni. Vagy bármi kapcsán, ami elvezethet Bicskéig.

Egyéb útbaigazítást csak a központi akarat nyújthat, az hozza mozgásba a fogaskerekeket. Itt elnémulnak az alternatív hangok, mindnyájan a Főnök rakta tojásokból kelünk ki. Csak vannak, akik az édenből az ő engedélye nélkül akarnak narancsot szakítani. Megeshet, státuszunk még nem elég előkelő futtatásunkhoz, ezért új verziót kell telepítenünk. Előrántva legmocskosabb zsigeri énünket a véráldozatokkal teli magyar vidék kérges kezű lakójaként. Hol kispályán, hol országimázsplakátra kívánkozóan próbáljuk feltenni magunkat a térképre, persze akadhatnak meglepetések, döntéseink vezethetnek akár olyan következményekhez is, melyek nem feltétlenül találkoznak az elképzeléseinkkel. A szükséges lépések koordinálása tankcsapdányi kátyúk mentén vezet megaszondások és bírálatok tengerén át a jóléti jövőbe. Ami tulajdonképpen a múltban volt. Egy számunkra teljesen ismeretlen és fenyegető közegben. Ahol az élet csupa NEReség. Feltéve, ha az ember bent tud maradni a narancssárga flow-ban.

A lapozós, lapozgatós, lapogatós, ugrálható oldalak száma 243. Ezek 300 elemből álló gráfra bomlanak, el-, össze- és szétágazásokra, melyek közt kihajtogathatjuk a támogatott, tűrt vagy épp tiltott történéseket. A nemlineáris elbeszélés ellenére a csalfa csapás íve, iránya valószínűsíthető, fortélyos figuránk meg-megvillanó félműveltségével kitapogatható, mi/merre lehet a „helyes” irány. Szinte csak úgy haladhat, különben küldetését kezdheti elölről. Keresési előzményeinek felkutatásával. Avatott avatárunkkal kétségbeesetten lapozgathatjuk magunkban memóriánk megsárgult (a)lapjait...

Ami a Magyar Hang polcairól pottyanó paródiakönyv készítőinek hatástanulmány, az forgatójának felérhet egy beválásvizsgálattal. Formálódó arculattervezéssel. Jóleső álmodozásokkal: magánellátásokkal, menükártyákkal. Utalásokkal (biankó áfás számlákkal, elnyelt egyenlegekkel, közpénzekkel, nagy kaszálásokkal...), utalgatásokkal (például mindenki Rózsijára a 275. fejezetben) tarkítva. Túltolt, felesleges szó- (legtöbbje a ner- előtaghoz fűzve) és dalviccekkel („Szájer, kimadár!”), végletekkel, minősítgetésekkel (tajparaszt). Bántó, hogy betűk maradnak el/le és ki, egyébként, akárcsak a fő karakter, e kiadvány is úgy hiszi, humoros. Joggal: olykor bizony betalál! Ahol „a pezsgő csak egy felvágós sör”, ahol rezzenéstelen arccal mixelnek nekünk fröccsöt egy 2012-es Château Lafite-ból és Evianból, ahol egy kinevezésért bármelyik professzor megnyalná a tíz ujjunkat. A lábunkon… Ott szem nem marad szárazon. Hisz sírva mulat a magyar. Az idézetek szövegszerűen ugyan nem teljesen pontosak, de szellemükben megragadják egy kortárs gázszerelő-filozófus filológiáját.

A mintegy féltucatnyi szerző (alig átlátszó anagrammával) játék- és kalandkönyve gúnyos korrajzot ad a ma Magyarországáról, bár semmiképp sem akarja realativizálni a rezsimet. Már-már elnézést kér azért, hogy eme bornírtságot nem lehet napi szinten követni, így nem szerepelhet benne mindenki, aki megérdemelné. Igaz, ahhoz egy lexikon sem lenne elég. Az eklektikus enciklopédia a szó hagyományos értelmében ki sem olvasható. Ugyanakkor végigvihető, ám meg nem NyERhető. A kaland legtöbbször amolyan magyaros véget ér. Mielőtt elkezdődött volna.

A számmisztikával átszőtt szövegelemek rögtönzött szabályok szerint száradnak ránk. Mindez pusztán varázslat a szavakkal? Bűvészkedő betűmutatvány? Más, fésületlen fórumok szerint „didaktikus lázálom, parodisztikus káosz”. Lehet, interaktívabb mesemondással, többszereplős társasjátékként szervírozva, narrátorral ütősebb darab készült volna. Na, majd az enervált ellenzékről! Vagy válogathatunk a világpolitika vigéceiből, esetleg körülnézhetünk, kik szerepelnek még azon a bizonyos popu-listán. Valami csehszlovák sorozatban is hiteles figurák lehetnek: albán viszonteladók, csepűrágók, flanelinges Trump-szavazók, gyakorlott térfoglalók: nerinák és nercegek, túlszerepelni vágyó youtuberek… Csak legyen hol kinyomtatni!

KASZÁS DÁVID