Menjünk mi is Betlehembe

Bölcsőben ring a kis Jézus. Arca az évtizedek során deformálódott, ruhácskája elrongyolódott.A szerző felvételei A betlehem a Krisztus születéséről szóló történet ábrázolása; a betlehemezés a legismertebb karácsonyi játék, a téli népszokások egyike. Az első betlehemest Assisi Szent Ferenc rendezte 1223-ban, az olaszországi Umbriában. Egy erdei barlangba élő szamarat és ökröt vitt, valódi jászol mellett celebrálták az éjféli szentmisét. A jezsuiták és a ferencesek életnagyságú alakokból álló betlehemeket állítottak fel a templomokban, sőt színdarabokat adtak elő, ám II. József reformjai kiszorították a misztériumjátékokat a templomokból, így az iskolákban, vallásos egyesületekben éltették tovább őket. Azok a betlehemek, amelyeket az Érsekújvári Honismereti Múzeum a ferencesek kolostorának kiállítótermében mutatott be, és amelyek január végéig megtekinthetők, nem kimondottan Dél-Szlovákiára jellemzőek; a nagyszombati, a szakolcai, a bazini, a pöstyéni és a dunaszerdahelyi múzeum gyűjteményéből válogatta őket Gudmon Ilona etnográfus.

„Keleten, ahonnan származom – mondja –, a betlehemek hordozható változata volt ismert, a betlehemesek járták velük a falut, kántáltak, előadták a betlehemi játékokat. Ezeket nem fából faragták, többnyire templomszerű kis papundekliépületek voltak, s bennük keménypapírból kinyírt figurák. Egy öreg pásztor vitte a betlehemet, két-három fiatal és természetesen egy angyal kísérte. Házról házra mentek, énekszóval és szavalattal előadva Krisztus születésének történetét, amiért ételben-italban, némi pénzadományban részesültek. A mi vidékünkön az egész adventi időszakban jártak, hogy szenteste már otthon legyenek. Általában a falu szegényebb fiataljai betlehemeztek. Távolabbi tájakat is bejártak, így előfordult, hogy magyar faluban szlovákok is betlehemeztek, és fordítva.

***

A nagyszombati kiállítási tárgy a tájat is megpróbálja ábrázolni A csehországi Jindřichův Hradec-i múzeum híres betlehemét 1800 figura alkotja, s ebből több mint 200 darab mozog! Készítője Tomáš Krýzo mester (1833–1918). A figurákat szabad estéiben faragta és festette, műve első darabjait először 1894-ben mutatta be a Jindřichův Hradec-i ipari kiállításon. Akkora sikert aratott, hogy tovább csinálta, s haláláig újabb figurákkal bővítette betlehemét. Fia, Jan Krýzo páter folytatta apja munkáját, majd 1935-ben a betlehemet a múzeumnak ajándékozta. Amíg élt, időnként restaurálta és megjavította a mozgatómechanizmus apró hibáit. A látogatók nem győznek csodálkozni azon, hogy a színes fafigurák olyanok, mintha csak tegnap festették volna őket be, nem értik, mint lehet, hogy a hosszú évtizedek alatt semmit sem fakultak – ezt a titkot apa és fia magukkal vitték a sírba...

***

Egy mányai származású idős ember munkája Az érsekújvári múzeum rendezésében kiállított betlehemek közt igazi újvári különlegesség csak egy van, a harmincas évekből származó kis jászol, viasz kis Jézussal, melyet annak idején a karácsonyfa alatt helyeztek el, s melyre Gudmon Ilona egy padláson talált rá. A kis Jézus arca kissé deformálódott a nyári hőségekben, csipkés ruhácskája is megviselt, ám a mintegy harminc centiméteres viaszbaba ma már így is ritkaságszámba megy. Az újvári múzeum tulajdona az a betlehem is, amelyet egy nagymányai származású idős ember faragott, aki soha nem tanulta a mesterséget. Egyszercsak lelki késztetést érzett: nem halhat meg addig, amíg egy betlehemet el nem készít.

A bazini múzeum gyűjteményéből kerámiabetlehem látható a kiállításon. Ennek az a különlegessége, hogy az egyes figurák egyben gyertyatartók. A szakolcai múzeum betleheme félig professzionális fafaragás, inkább templomi stílust mutat, akárcsak a kereszt alakú majolikabetlehem (ismert művész, Libuša Čtveráková alkotása). A nagyszombati múzeum betleheme nemcsak alakokat vonultat fel, hanem a tájat is megpróbálja ábrázolni. A kiállításon láthatók fa-, agyag-, papír-, kukoricaháncs, viasz-, majolikabetlehemek és még egy üvegre festett kép is.

A szakolcai múzeum régi darabja „A gyerekek jó szokás szerint csoportosan látogatják a múzeumot – mondja örömmel Gudmon Ilona. – Ezúttal régi karácsonyi énekeket tanulunk együtt. Többek között azt, hogy »Ide, ide siessetek, pásztorok, hadd legeljen, hadd sétáljon nyájatok, szép újságot mondok néktek, azon bizony örvendeztek, az éjszaka mi történt, örvendetes szép hír, Krisztus urunk Betlehemben született, istállóban egy jászolba tétetett.« Egy fantasztikus teremtés, a tardoskeddi bábaaszszony, Roskó néni énekelte.”

A kiállításnak otthont adó ferences kolostor tagja, Péter fráter Szent Ferenc jelentőségét hangsúlyozza, akit a nem hívők közül is sokan elismernek, aki Jézus Krisztus eljövetelét rendkívüli módon akarta a világ tudtára adni – nemcsak szóval, hanem képpel is, minthogy az első betlehem az ő nevéhez fűződik. Az emberek békességben akarnak élni, de viszályban élnek, figyelmük az ajándékvásárlásra összpontosul, pedig a karácsony elsősorban lelki ünnep. Ha tudatosítjuk, hogy Jézus Krisztus megszületett e világra, s állandóan itt van, ha a szívünkbe zárjuk, a lelkünkben is béke lesz, és béke lesz a családokban, a világon is...