Mély kapcsolatokkal élt

Nagymegyer. Május 4-én leleplezték Janiga József mellszobrát a Nagymegyeri Művészeti Alapiskola udvarán. A három éve elhunyt festőművész vonásait Lipcsey György szobrászművész örökítette meg. Az ünnepélyes szoboravatón, amelyre a XIV. Nagymegyeri Zenei Napok nyitó rendezvényeként került sor, Janiga Józsefre az egykori közeli barát, Hunčík Péter emlékezett. Mint mondta, szerencsés alkat volt, akit hűséggel, jósággal, szeretettel és tehetséggel áldott meg a jóisten. Ebben a korban, amikor sokan önmaguk elől menekülve minél távolabb kergetik a boldogság kék madarát, Janiga József sosem panaszkodott, hogy unalmasak a csallóközi emberek, hogy túl széles az égbolt – nap mint nap felült csörömpölő biciklijére, és elindult, hogy újra és újra felfedezze saját helyét ebben a mikrokozmoszban. Alkatának köszönhetően birtokában volt a képességnek, hogy mély kapcsolatot teremtsen önmaga és az embertársai, önmaga és az őt körülvevő dolgok között.

Janiga József 1946-ban született Párkányban. A nyitrai pedagógiai főiskolán szerzett rajztanári oklevelet, ezt követően Nemesócsán, majd Nagymegyeren élt és alkotott. A nyolcvanas évek közepére alakította ki sajátos művészi világát, amelynek meghatározó képévé az emberkéz nyomát magán viselő csallóközi táj, a búzatáblák, nádasok és rónák színekből kibomló hangulata vált. A festő 1996-os agyvérzését követően mérhetetlen akaraterővel, immár bal kézzel, újrafestette meghatározó tájélményeit. Súlyos betegségéig a Nagymegyeri Művészeti Alapiskola képzőművészeti tagozatának tanára volt.

A szobor felállítását egykori kollégái kezdeményezték, a város pedig pályázati úton nyert forrásokat, hogy emléket állítson a művésznek. A művészeti alapiskola azt is kérvényezte, hogy felvehesse Janiga József nevét. (as)