Megtorpant a Pressburg

Molnár Csaba rendező pozsonyi történetében a többnemzetiségű város nem csak kulisszaként szerepel. „Sok kellemes és izgalmas helyen forgattunk, néha még maguk a szereplők is elcsodálkoztak a város szépségén. A pozsonyi liget, a Janko Kráľ liget volt például ilyen felfedezés a főszereplő Matusek Attilának. Sok külső felvételre volt szükség, ezeknél segített, hogy a város vezetése is támogatta a projektet. Vagyis a szokásosnál egyszerűbben kaptuk meg a forgatási engedélyeket” – meséli a komáromi származású rendező, aki annak idején, egyetemistaként maga is fokozatosan fedezte fel a város szépségeit.

„A történet mellett azt is meg akartam mutatni, hogy Pozsony egy kedves, élhető város lett mostanra. Akik csak átrobognak rajta, vagy leparkolnak valahol és az ügyeit intézik, egy csomó mindent fel sem fedeztek még. Gyerekként a szüleimmel én is megfordultam párszor a betondzsungel fővárosban, de a mai Pozsony sokkal barátságosabb, mint a szocializmus évei alatt megismert Pozsony.”

A nézők elvileg jövő tavasszal láthatnák a sorozatot, amely internetes projektként indult, de az RTVS-nek köszönhetően tévés projekt lett. A kulturális szférát sújtó anyagi gondok miatt azonban úgy alakult, hogy az eddigi forrásokból nem tudják tovább támogatni a munkálatokat. „Szlovákiában egy mozifilm költségvetése egy-másfél millió euró. Mi ehhez képest két mozifilmnyi hosszúságú sorozatot forgattunk le 660 ezer euróból. Ahol csak lehetett, igyekeztünk spórolni, beleértve a színészek és a stáb gázsiját is. Mindenki egy kicsit szerelemből csinálja ezt a projektet” – mondta Molnár Csaba, hozzátéve, hogy az USA-ban egy átlagos tévés epizód költségvetése 2-3 millió dollár, az ismertebb, nagy költségvetésű sorozatoknál pedig eléri a 10 vagy akár a 20 millió dollárt is. Nekik jelenleg már csupán 50 ezer euró hiányzik ahhoz, hogy be tudják fejezni az első szlovákiai magyar sorozatot, amelynek készítéséről lapunk cikksorozatban számolt be. A harmadik rész következik. 

Az ideiglenesen Pozsonyban tartózkodó, munka miatt betelepülő, vagy kalandvágyból érkező hazai magyarok többé-kevésbé azonosulni tudnak Attilával, a főszereplővel. A csicsói fiú keresi a helyét a fővárosban, ahol találkozik egy kozmopolita, világlátott szlovák lánnyal, ettől kezdve egyszerre könnyebb és nehezebb dolga is van.

A Pressburg nyolcrészes sorozat, amelynek előkészületei még 2018-ban kezdődtek, a forgatás kisebb-nagyobb szünetekkel egy éven át tartott, az utómunkák jelenleg zajlanak, a nézők pedig jövőre láthatják az eredményt a Szlovák Televízióban. Molnár Csaba rendező még nem tudja, hogy hetente vetítenek-e le egy-egy részt, és akkor két hónapon át követhetjük a szereplők sorsát, vagy összefűznek két részt a huszonöt perces epizódokból. Szerinte egyébként akkor is teljes élményt kapnánk, ha egyszerre darálnánk le a két mozifilmnyi hosszúságú történetet. Annál is inkább, mivel az első két rész csupán arra elegendő, hogy bemutassák valamennyi karaktert.

„Mivel a jogok nálunk vannak, nem kizárt, hogy valamilyen internetes felületen is hozzáférhetővé tesszük a sorozatot. Ennek elsősorban a fiatalok örülnének, akik megszokták már, hogy ők döntik el, mikor és milyen formában szeretnének nézni egy sorozatot.”

Mi egy régi, szocialista stílusú épületben jártunk az egyik forgatási napon, amely viszont festői környezetben található Károlyfalu (Karlova Ves) városrészben. Ott vették fel a rendőrségi jeleneteket, ez a sorozat egyik kulcsmozzanata. De azért is érdekes, mert négy nyelven beszélnek benne: szlovákul, magyarul, németül és angolul. Előkerül egy múltbéli német kapcsolat, akit egy bécsi színész, Michael Edlinger játszik, és a szintén németül beszélő nagymama is felbukkan, őt Zuzana Kronerová alakítja. A Pátria rádióban dolgozó „nyelvőrkommandó” tagjai egymás közt magyarul társalognak, másokkal szlovákul, a rendőrök pedig angolul próbálnak szót érteni a külföldi szereplővel.

„Nem véletlenül tartott fél napig ennek a jelenetnek a forgatása. Azt akartuk, hogy tökéletes legyen. És persze be kellett rendeznünk a folyosót és az irodát, mert nem költözhettünk be egy valódi rendőrőrsre. Ami egyébként kevésbé jellegzetes, mint az általunk használt díszlet” – tudtuk meg Molnár Csabától.

A forgatás egyik szünetében Matusek Attilát is mikrofonvégre kaptuk, aki további műhelytitkokat árult el. Kevesen gondolnak bele például abba, hogy egy hosszú munkafolyamat ideje alatt a színészeknek végig ugyanúgy kell kinézniük. Aki az első napon szakállas, annak az utolsó napon is kell a szakáll, nem változhat a szereplők frizurája sem, és gyakran több hónap kihagyás után kell felvenniük ismét a fonalat. Előfordul, hogy az egyik jelenetben valaki belép egy házba, a következőben odabent tevékenykedik, és a kettő között fél év telt el a valóságban.

„Tavaly augusztusban volt az első napom, akkor novemberig forgattunk, idén pedig márciustól júniusig. Volt, amikor már két hónappal előtte tudtam, mely napokon van rám szükség, de az utolsó időszakban gyorsabban zajlottak a dolgok. Nekem szerencsére minden pont jól jött ki, össze tudtam egyeztetni a sorozatot az egyéb munkáimmal, de gyakran nehéz volt a tervezés, mert sokfelé laknak az országban a szereplők, sőt több országból kellett összeegyeztetni őket. Láttam már az egyik részből egy első vágást, még zene nélkül, és úgy tudom, a dinamikája is változni fog, de az alapján talán mondhatom, hogy érdekesnek ígérkezik a sorozat. Szerintem működik a humora is. Azt viszont még nem tudtam eldönteni, hogy a szlovák nézők számára is annyira szórakoztató lesz-e, mint az itteni magyarok számára. De erősen jelen van benne a szlovák vonal is, talán fele-fele arányban, úgyhogy nekik is lesz kivel azonosulniuk” – mondja Matusek Attila, hozzátéve, hogy ő is körülbelül fele-fele arányban szólal meg szlovákul és magyarul. „Nem annyira hangsúlyos, hogy ki milyen nyelven beszél, inkább két ember találkozásáról szól ez a történet.”

A fiatal színész felidézte a számára leghumorosabb forgatási helyzetet is: egy romantikus snittet akartak felvenni a pozsonyi naplementében, de elkezdett esni az eső, és a stáb három órán át várta, hogy elálljon. Közben kitalálták, hogy még szebb lenne a jelenet szakadó esőben, ernyő alatt, de amikorra mindent beállítottak, hirtelen elállt az eső. „Akkorra viszont már annyira tetszett mindenkinek ez az új ötlet, hogy digitálisan varázsoltuk oda később az esőt”.

A színészek egyébként sokszor improvizáltak, például a Pátria rádióban felvett jelenetekben. „Mivel régi ismerősök vagyunk, szeretjük ugratni egymást, és a humoros részekbe sok olyasmi került be, ami nem szerepelt az eredeti forgatókönyvben. A rendező egyáltalán nem haragudott ránk ezért, sőt biztatott is, hogy ahol a szöveg ezt megengedi, bátran improvizáljunk”.

Matusek Attila rendezőként is dolgozik, a Kassán általa színpadra álmodott Szentivánéji álommal díjat is nyert. Ezt a projektet azonban nem tudta rendezői szemmel nézni, annyira más a filmrendezői munka. „Egy forgatáson nincs is idő azzal foglalkozni, hogy pontosan mit hogyan csinál a színész, mert annyi minden másra kell figyelni. A fényekre, a beállításra, arra, hogy hallható legyen a beszéd, ne zúgjon bele egy motor a jelenetbe, elég közel legyen a kamera, ne égjen ki a lámpa… Jóval összetettebb feladat ez, mint a színházi rendezés. Azt azért nem állítom, hogy nem kaptam kedvet a filmrendezéshez, de sokat kell még tanulnom, hogy bele merjek vágni.”

A Pressburg tehát 2024-ben érkezik a televízióba, addig még zajlanak az utómunkálatok. Ahogy a múlt heti cikkünkben írtuk, a Kultminor nem támogatta a sorozat befejezését, így Csabáék azon dolgoznak, hogy alternatív forrásokból teremtsék elő az anyagiakat a sorozat méltó befejezéséhez.

Ez úton is szeretnék megkérni a tisztelt olvasókat, hogy aki megengedheti magának, segítse a filmeseket, járuljon hozzá a sorozat költségeihez a következő számlaszámon: Pressburg Partners Production transparentný účet, SK23 0900 0000 0052 0523 4444.