Megrázó történetek hiteles hőse

Tavaly még úgy tervezte, szép lassan leköltözik vidékre. Hogy kevesebbet vállal, visszavesz a tempóból. Sokat játszik, osztályvezető tanár a színművészeti egyetemen, rendez is. Közben nyugodtabb életre vágyik. Börcsök Enikő ma azt mondja: képtelen kiszállni ebből az egészből. Amíg szükség van a munkájára, marad minden úgy, ahogy van.

Két filmben játszott az elmúlt hónapokban. Gothár Péter Hét kis véletlenjében és Szabó István Zárójelentésében. Előtte megrendezte Háy János darabját, a Herner Ferike faterját, Kurázsi mamát játszott Veszprémben, a lányát kiárusító színházi mamát A művésznő és rajongóiban a Radnóti Színházban, az elhagyott, halálosan beteg Elle Rentheint a John Gabriel Borkmanban a Pesti Színházban. Most Sarah Goode, az írónő szerepére készül John Cassavetes Premier című filmjének színpadi változatában, a Vígszínházban.

Ha már Szombati vendég a lapban, elmondja, mivel telik egy sima, munka nélküli szombati napja? Előfordul, hogy ki sem teszi a lábát a lakásból?

Olyan nem nagyon van. A piacra biztosan kimegyek. Gyorsan összekapom magam. Jönnek vidékről az árusok, van sok virág, sok mindent lehet kapni. Jóskával, a párommal megyek, ő cipeli, amit összevásárolunk. Aztán nekiállok főzni, közben megnézünk egy filmet. Ha jó idő van, sétálunk. A vasárnapot szoktam otthon tölteni. Ha nem kell, nem megyek sehova. Elolvasom mindazt, amire hét közben nem volt időm. A vasárnap inkább olyan pihenőnap, a szombat meg olyan cselekvő. Szeptembertől egyébként a délutánjaim is szabadabbak, mert ötödévesek lettek a tanítványaim az egyetemen, és nem kell úgy bejárniuk, mint az első három évben. Hosszabb ideig egyébként nem is tudnék pihenni otthon. Órákig feküdni vagy televíziót nézni képtelen vagyok. De még olvasni sem. Valamit észreveszek, és azonnal beindulok. Teszek-veszek. Ha hosszabb pihenésre vágyom, inkább elutazom. Bárhová, pár napra. Vagy vidékre, a kis házunkba. Oda évad közben is eljárok. Jóska most is lent van. Csak fát kell vágni és begyújtani. Én is szeretek vidéken. Ott nőttem fel.

Tavaly még oda akart elvonulni. Zalába. Azt mondta, ott akar élni. Ehhez képest mozdulni sem tud Budapestről, annyi tennivalója van.

Igen, sokkal több, mint kellene. Nem tudom irányítani a dolgokat. Hagyom, hogy megtörténjenek. De jó érzés, hogy szükség van a munkámra. Mi mást csinálnék? Nagy vágyam vidéken élni, egyelőre mégsem tudok odaköltözni. A rendezés is érdekel. Új kihívás. Egészen másfajta alkotói vágy, mint a színészi játék. Úgy mesélhetek el egy történetet, ahogy nekem tetszik. Ebben persze segítségemre van egy csomó jó színész.

Háy János hőseiben mit szeretett meg?

Tetszik az író gondolkodása, ahogy korunk vidéki embereit ábrázolja. A Gézagyerek című darabjában játszottam, és azt is nagyon élveztem. A Herner Ferikében szinte ugyanazokat a kollégákat rendeztem, akikkel színészként már dolgoztam. Értik, érzik ezt a miliőt. Nem kell nekik magyarázni semmit. Elolvastam sok más darabot is, de ehhez volt a legnagyobb kedvem, mert Háy János világa, nyelvezete nagyon közel áll hozzám. Mindenki ismerős, akiről ír.

Mi mozdította el Mezőtúrról, ahol felnőtt? A kitörési vágy?

Nagyon szerettem ott lakni, és meg is találtak az akkori életkoromnak megfelelő lehetőségek. De mivel mindenképpen színésznő akartam lenni, az élet megmutatta, mit kell ehhez tennem, merre kell lépnem.

Kaposváron kezdett, de már huszonöt éve a Vígszínház tagja. Hűséges alkat. De a rendezői is vissza-visszahívják. Például Gothár Péter, akivel filmben, színházban, televízióban, rádióban is dolgozott már, bemutatóra váró filmjébe, a Hét kis véletlenbe is meghívta.

Vannak rendezők, akikkel kacsintásokból értjük egymást. Gothár Péter is ilyen. Valamit mond is persze, de bízik bennem, hogy én azt tudni fogom. De ezzel a mostani szereppel nagyon nehéz helyzet elé állított. Az unokaöcsém, Börcsök Olivér a főszereplője a filmnek, aki nemrég kezdte el a színművészeti egyetemet. Velem, mellettem nőtt fel, és most olyan nőt kellett megformálnom a filmben, aki az ő szeretője.

Egy ágyban a nagynénémmel?

Én véletlenül kerültem bele a filmbe. Nem tudtam, hogy ő lesz a főszereplő. Hogy a történet szerint velem éli meg az első szexuális élményét.

Pikáns helyzet.

Hetekig sírtam. Nem tudtam, mit tegyek. Olivérnek ez az első filmje.

Bizonyára nem okoz gondot neki feldolgozni ezt a rendkívüli helyzetet.

Nagyon erősen kötődünk egymáshoz érzelmileg. Úgy szeretem őt, mintha a gyermekem lenne.

Akkor könnyű volt mindent megbeszélni vele.

De meg kellett beszélni, mert ő is óriási pánikban volt. Mondtam neki, hogy tekintsen úgy erre, mint egy óriási próbatételre. Te színész akarsz lenni, én az vagyok. Színészi feladat, majd megoldjuk, mondta. Csakhogy ez hetekbe került nekem. Még nem is nagyon tettem túl magam rajta. Mit szól majd a család, amikor megnézi a filmet? Bevonulnak a moziba, és látni fogják a mi szexjelenetünket. Csodálatos!

Sok szálon fut a történet. Véletlenek sorozata.

Én egy süketnéma nőt játszom. Csak hangokat adok ki. Egy emelettel lejjebb lakom a házban, mint a fiú. Egyedül ő és az apja nyitják rám az ajtót, mert ők is menekülnek valahová otthonról. Beszélni akarnak valakivel, aki meghallgatja őket, és nem szól vissza. Szeretetre vágyik mind a kettő. Mint ahogy a nő is. Nagyon szép szerep. Kicsi, de szép. Gothárral nagyon jó a viszonyunk. Kérdezte, ismerek-e kövér, nagydarab színésznőt. Százhúsz kilós asszonyt keresett a szerepre. Én lettem az.

A negyvennyolc kilójával.

Kitömtek. Ezt úgyis csak te tudod eljátszani, mondta Gothár. Itt nincs szöveg, csak tekintet és csomó közeli. Jön a fiú, hoz egy aranyhalat, és hosszan monologizál, hogy náluk már úgyis megdöglene a hal, mert ott már élet sincs. Ezzel toppan be. Ez az ismerkedés. És a nő megérzi, miért jött oda. Két arc van. Két közeli arc. Mezítelenség semmi.

Olivér hogyan reagált, amikor megtudta, hogy a nagynénjéhez köti majd ez az érzéki jelenet? Lehet, hogy számára így volt könnyebb.

Nem tudom. Ha visszaemlékszem pályám első éveire, hogy én valami szexuális dolgot csinálok… ez minden színésznek nagyon nehéz. Elsőéves főiskolásként rögtön egy ilyen helyzet és a nagynénjével! Köszönöm szépen! Gothár azt mondta, túltolod ezt a problémát, Börcsi!

Ez lett a tűzpróba Olivér számára.

Lepróbáltuk egyszer a jelenetet, hogy ha bármelyikünk azt mondja, ez nem megy, akkor nem erőltetjük. Ment. Megbeszéltük, mit, hogyan, és nem volt semmi rossz benne. Állítólag remekül sikerült. Nagyon kíváncsi vagyok rá én is. Nem nagyon szoktam megnézni a filmjeimet, de ezt látni akarom. Gothár Péter egyébként nem is tanítja Olivért az egyetemen, csak bement Máté Gábor osztályába, megnézte őt, és mellette döntött. Gothárral dolgozni számomra mindig kivételes élmény. Sok mindent köszönhetek neki. Például amikor az egészségi állapotom miatt nem nagyon foglalkoztattak, mert attól féltek, hogy bármelyik nap bajba sodorhat a vesém, ő mindig kiállt mellettem. Minden veszélyt, minden nehézséget vállalva komoly filmszerepeket bízott rám. Míg mások megfutamodtak, átvertek, becsaptak, ő soha nem ijedt meg. Ez nagyon meghatározó az életemben. Alapérzelem. Azonkívül pedig csodálatos művésznek tartom.

Szabó Istvánnal sem először dolgozott. Most készülő filmjében, a Zárójelentésben egy falusi pék feleségét játssza.

Éreztem, hogy élő klasszikussal dolgozom. De azt is, hogy minden rezdülésemet pontosan tudja. Hogy egyetlen pillanat alatt levesz mindent, ami egy színészben zajlik. És tudja, mit kell mondania ahhoz, hogy te továbbmenj. Látja a szemeden, a tartásodon. Csodálatosan instruál, de utána szabadon hagy. Nem mondja, hogy ide állj, oda állj! Megmutatja, hogy ez a tered, s ott azt csinálsz, amit akarsz. Van egy temetési jelenet a filmben. Meghal a kórházban a férjem. Olyan kollégákkal álltam a sír mellett, mint Csomós Mari, Kerekes Éva, Sólyom Kati, Stohl András, Eperjes Károly… csupa remek színész! És nézik, hogy mit csinálok. Kíváncsian figyelik, hogy ezt a helyzetet színészileg miképpen fogom megoldani. Miközben tudom, hogy itt apait-anyait bele kell adni. Fel kell tépni sebeket, emlékeket, újra átélni bizonyos helyzeteket. Rosszul is lettem kétszer. Pedig tudtam előre, hogy ez mivel jár. Hogy elfáradok, kiürül a lelkem.

Sok tragédia érte már. A szüleit is korán elveszítette.

És az első férjemet. Két éve halt meg. Sok halottat láttam már, nagyon sok emlékem van a veszteségről. A legkegyetlenebb helyzetben is tudok hova nyúlni.

Klaus Maria Brandauer is partnere volt a Zárójelentésben. Más iskola?

Nem tudom, más iskola-e, de azt igen, hogy nagyon pontosan előre tudja, mit akar. S azt addig csinálja, míg olyan nem lesz. A monológját olyan precízen kidolgozta, hogy szinte lekottázta, mikor fog erősebben kiakadni, mikor fogja vissza magát, és mikor omlik össze. Nagyon jól dolgoztunk együtt. Megígérte, hogy eljön megnézni a Hamletben, mert rendezte is, játszotta is, és meghívott Bécsbe, a Burgtheaterbe, a Lear királyra. Szeretettel váltunk el. Fogunk még találkozni, úgy érzem. Ő az első külföldi színész, akivel jó tapasztalataim vannak. Eddig mindenki tartotta a három lépés távolságot. Brandauer kíváncsi a másikra. Közel engedett magához.

Helen Mirren, akivel Az ajtóban játszott, nem ilyen volt?

Egyetlenegyszer sem láttam őt azon kívül, hogy bent volt a jelenetben. A forgatási szünetekben senkivel sem beszélgetett. Félrevonult. De később sem ismerkedett. Mintha inkubátorban lett volna. Ulrich Thomsen is ilyen volt. A dán színész. Vele Szász János Ópium című filmjében játszottam. Mint a jéghegy. Csodálatos színész, de mintha nem is a kollégája lennél.

Veszprémbe is nemsokára visszatér. Rendezni fog.

De majd a következő évadban. Most nyugodtabb időszakom van. A Marvin szobája című amerikai film színpadi változatában fogok játszani a Pinceszínházban, méghozzá Meryl Streep szerepét. Megrázó történet két nővérről, akik közül az egyik leukémiás, és csontvelőre van szüksége. Én, a fiatalabbik kapom a segélyhívást, és azonnal indulok. Nagyon készülök a szerepre.