Megjelentek Tennessee Williams naplói

New York. Tennessee Williams 1936 és 1979 között készített feljegyzéseit jelentette meg a Yale University Press kiadó. A vaskos, 828 oldalas kötetbe bekerült mindaz, amit ezekben az években naplóiban leírt találkozásairól, olvasmányairól, egy-egy eseménynyel kapcsolatos gondolatairól. Ezeket sokszor eddig nem ismert fotók illusztrálják, a készítés helyének, a rajtuk szereplők nevének pontos ismertetésével. Az adatok nemegyszer Williams barátainak leveleiből, naplóiból származnak, mivel ebben az időszakban számos más író tartózkodott vele azonos helyen. Ilyen volt például Gore Vidal, Truman Capote, W.H. Auden... – írta a Corriere della Sera című olasz napilap.

A naplók nagy része Olaszországban született. Williams felnőttként először 1948-ban látogatott el Itáliába. 37 éves volt és híres, mivel Chicago és New York színházaiban már adták darabjait. Olaszországban írni akart, a mediterrán napfényt élvezni és szexkalandokat keresni a fiúkkal, akikből ott, mint írta, „bőséges a választék”. 1958-ig évente visszatért, aztán látogatásai megritkultak. Többször szorult elvonókúrára alkohol- és gyógyszerfüggősége miatt, majd barátja, Frank Merlo halála miatt hosszú ideig tartó depresszióba került. Utoljára Taorminában üdült 5 napig, majd viszszatérve New York-ba, 72 évesen meghalt az East Side Élysée nevű hoteljében. Egy gyógyszeres üveg dugója fojtotta meg.

A naplókban Williams írt Luchino Viscontival, a nagy olasz rendezővel való találkozásáról, filmforgatási módszeréről, megszámlálhatatlan szexuális kalandjáról. A politikai és társadalmi események alig foglalkoztatták: 1948. április 18-án, az olasz választások napján, amikor az amerikai megfigyelők a Népfront viszszatértéről tartanak, csak annyit jegyez le, hogy „Róma nyugodt, nem jeleznek zavargásokat”. Lefoglalja magánélete, de akkor felháborodik, amikor az egyik uszodából kiutasítják kísérőjét azzal, hogy nem zuhanyozott le. „Utálom az olasz gazdagokat. A jólét, úgy látszik, nem tett jót nekik.”

Tennessee Williams munkája és utazásai miatt csak futólag regisztrálja az amerikai politikai eseményeket. Akkor azonban, amikor egy berkeley-i professzor a Time-ban megjelent cikkében lepocskondiázza a Macska a forró bádogtetőnt, tiltakozó levelet ír, amelyben közli: műve fontos etikai kérdéssel, a hamissággal foglalkozik, amely „melegágya a korrupciónak”.