Megjelent az Irodalmi Szemle decemberi száma

Változatos, érdekes írásokat, verseket és novellákat közöl az Irodalmi Szemle decemberi száma. Tőzsér Árpád, Bábi Tibor, Tóth Elemér és Gyüre Lajos versei mellett olvashatjuk a lapban Szalay Zoltán és Hogya György novelláját, s egy részletet Z. Németh István készülő regényéből. Magyar líra és epika a 20. században címmel közli a lap Grendel Lajos tanulmányát is, melyben Babits Mihály lírájával foglalkozik.

Tőzsér Árpád versei közül (irodalmi aktualitását tekintve!) kiemelnénk az Utómodern fanyalgás a szlovákiai magyar irodalom tárgyában című esszéversét, melyben avantgárd költőbarátja (Cselényi László) naplóesszé kötete kapcsán sorolja gondolatait, megállapításait a szlovákiai/felvidéki magyar irodalomról. Talán nem véletlen, hogy a vers indítása („Súrlódjék jelen írásom...”) Ady Endre versét (Levél-féle Móricz Zsigmondhoz) idézi az emlékezetünkbe. Míg Ady esetében a hódolat volt a meghatározó („aszúra érjen minden szem gerezded!”), Tőzsérnél a vita és az irodalom, a „szlovákiai magyar írás” létkérdései, gondjai sorakoznak a versben, világirodalmi példákat is felemlítve. „Ó, mennyi közös barát, ó, mennyi torzó életmű s élet!” – sóhajt föl egy helyütt a költő, s irodalmunk esetében („Cassius módra” fanyalogva) felpanaszolja a (megörökölt) „szlovákiai” jelleget, elismerve azt is: „emlékek nélkül élni” nem lehet. Izgalmas lenne, ha a „fanyar utómodern kommentár”-hoz, a „bújtatott anapesztusok”-hoz hasonlóan a válasz is megszületne, költői levél formájában.

Egy küzdelem emlékei címmel Gál Sándor az egykorvolt Keleti Napló történetét eleveníti fel írásában, emlékei és naplójegyzetei alapján. (A számos új adalékot tartalmazó írás befejező részét a következő szám közli.) Erénye az emlékezetnek, hogy „csiklandozza” a történelmet, szembesít bennünket gondjainkkal, kínjainkkal, melyet a megmaradás érdekében vállalnak azok, akiknek a sors ezt a feladatot időről időre kiosztja. Jubiláló írók címmel felidézi a folyóirat azt a rendezvényt, melyen a „hetvenkedő” írókat köszöntötték – fiatalabb pályatársaik. A hangsúly a „párbeszéden” van, mivel a nemzedéki különállás az elmúlt évtizedekben – furcsa módon – mellőzte az egymással való szembesülésnek, megbecsülésnek ezt a módját.

Olvashatjuk a lapban Jánossy Lajos kritikáját Tolnai Ottó Költő disznózsírból című kötetéről, melyet a pozsonyi Kalligram Kiadó adott ki. Juhász Dósa János kritikája pedig a komáromi Jókai Színház és a kassai Thália Színház évadnyitó bemutatójával foglalkozik, nem takarékoskodva a dicséretekkel sem. A folyóirat ízelítőt ad Töreky Ferenc illusztrációiból is, melyeket a művész a Magyar költők szerelmes verseihez készített. (zsolt)