Meghalt Pat Conroy amerikai regényíró

Az amerikai olvasóközönség körében az egyik legnépszerűbbnek számító írót a dél-karolinai Beaufortban lévő otthonában pénteken érte a halál - közölte Todd Doughty, kiadójának, a Doubledaynek a szóvivője.

Pat Conroy február 15-én Facebook-oldalán jelentette be, hogy hasnyálmirigyrákja van. Utolsó éveiben számos betegséggel, köztük magas vérnyomással, cukorbetegséggel, veseelégtelenséggel küszködött - tette hozzá a szóvivő. 

Az 1945. október 26-án Atlantában született Pat Conroy regényeinek többségét erősen befolyásolták gyermekkorának történései. Apja, Donald Conroy, a haditengerészet ezredese egyfajta "sötét múzsája" volt. A három háborúban - második világháború, koreai háború, vietnami háború - vadászpilótaként harcoló idősebb Conroy foglalkozása miatt a családnak rendszeresen költözni kellett, mire Pat Conroy 18 éves volt huszonháromszor változtattak lakhelyet. Az apa rendkívüli szigorral, katonás stílusban nevelte hét gyermekét, vaskézzel uralta családját, verte feleségét és gyermekeit. Ezek a fizikai és érzelmi bántalmazások az író több regényének alapjául szolgáltak. 

"Emlékszem, hogy már pelenkásként gyűlöltem őt" - írta Conroy a Santini halála című memoárja prológjában, amelyben rendezte apjával kapcsolatos érzelmeit, és amely A nagy Santini című regényének egyfajta utóirata volt.

Pat Conroy édesanyja nem tudta kezelni férje magatartását, annyit tudott tenni, hogy rejtekhelyeket biztosított gyermekeinek, ahová elbújhattak, ha apjukon kitört a dühöngés. A legidősebb gyermek, Pat megpróbált ilyenkor közbeavatkozni, ami azonban azt jelentette, hogy neki kellett elviselnie apja brutalitását.

Conroy egyszer egy interjúban arról beszélt, hogy könyveivel megpróbálta "megmagyarázni magának saját életét, ami egy igen bonyolult vállalkozás volt". "Felfedeztem, hogy amikor ezt teszem, más embereknek is elmagyarázom az ő életüket" - fejtegette. 

Conroy maga is katonai pályára lépett, de szembekerült a katonai akadémia ridegségével, ezt később két regényében is feltárta. Első könyvét, amely a kadétéletről szól, saját maga adta ki 1970-ben. Tanulmányait angol szakon folytatta, majd rövid ideig tanárként dolgozott. 

Az 1972-ben kiadott A part túl messze van című önéletrajzi drámájával elnyerte az amerikai oktatási társaság humanitárius díját, és két év múlva nagyjátékfilm készült belőle.

A nagy Santinit, amelynek főhőse a családját kemény kézzel uraló vadászpilóta, 1976-ban adta ki. Az önéletrajzi dráma feldúlta családját, néhány testvére eltávolodott tőle, sőt tüntetéseket is szerveztek az író könyvbemutató körútján. A regényt 1979-ben vitték filmre Robert Duvall főszereplésével.

1986-ban született meg legismertebb regénye, A hullámok hercege. A szintén családi drámát feldolgozó művet 1991-ben filmesítették meg fel. Forgatókönyvét maga Conroy írta, a főszerepeket Nick Nolte és Barbara Streisand alakította. A filmet hét Oscar-díjra jelölték, köztük a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában.

Pat Conroy művei több mint 20 millió példányban keltek el világszerte.