Megbízhatatlan vallomás

A francia szatirikus hetilap merénylet előtti utolsó lapszámának címlapján egy róla készített karikatúra volt látható többek közt a „Houellebecq mágus jóslatai” felirattal. Ráadásul a lövöldözés napján jelent meg a sztárszerző Soumission című (magyarul: Behódolás) regénye, amelyben Houellebecq elgondolja, hogy hogyan menne végbe a francia állam és élet átalakulása, ha iszlamista párt kerülne hatalomra. 
Ezekre az író kultuszát is alakító egybeesésekre azért fontos utalni, mert a köztudatban élő Houellebecq-kép nagyban meghatározza a Szerotoninhoz való közelítéseket is. Ami ezzel a regénnyel kapcsolatban amiatt szembetűnő, mert ez inkább egy jól szituált, ugyanakkor depresszióban szenvedő férfi vallomása saját elhibázott életéről és elszigetelődéséről, semmint az Európai Unió gazdaságpolitikájának kritikája. Mégis az utóbbi meghatározás a kiadói marketingtevékenységek kedvelt szlogenje. Az viszont tény, hogy a mémkultúrában a kiábrándult értelmiségi szimbolikus alakjának számító alkotó legújabb könyvének esetében is megfigyelhető a körülmények különös együttállása. Szinte adja magát az értelmezés, miszerint a Szerotonin lapjain kibontakozó mezőgazdasági érdekvédelmi mozgalmat a sárga mellényes mozgalom ihlette. Ráadásul a könyv E/1-ben megszólaló Florent-Claude Labrouste nevű énelbeszélője egy agronómus, aki tisztán látja az Európai Unió és a francia kormány gazdaságpolitikájának negatív következményeit. 
Az elbeszélők szakmai felkészültsége és társadalmi státusza fontos eleme a Houellebecq-regényeknek, hiszen e művek legmarkánsabb sajátosságát a szenvtelen prózanyelv, valamint a szarkasztikus, esetenként gusztustalan szöveghelyek mellett a revelatív erejű elméleti fejtegetések adják. Az ilyen jellegű gondolatmenetek a korábbi regényekhez képest most kisebb teret kaptak, mindazonáltal az elbeszélő itt is hozzáértően reflektál a körülötte zajló folyamatokra, ahogyan saját élettörténetében a buktatókra és botlásokra is. Florent a cselekmény elején némi tépelődés után megszabadul minden kötöttségétől, hotelekbe költözik, és próbálja átgondolni az életét. Közben egyre jobban függ egy új Captorix nevű antidepresszánstól, ami csak látszólag segít megőrizni a stabilitását, és teljesen lecsökkenti a libidóját. 
Florent retrospektív távlatból beszél, és már az első oldalakon a gyógyszer hatása alatt áll. Könnyen ébredhet gyanú az olvasóban a megbízhatóságát illetően, annál is inkább, mert a „nem tudom, említettem-e már”-féle megnyilatkozások többek között a tabletták mellé elfogyasztott alkoholmennyiség miatt is azt az érzetet keltik, hogy ő nem mindig biztos abban, hogy mit mondott már el. Sokszor mentegeti magát, és mintha szándékosan hallgatna el bizonyos dolgokat. Sodródik az öngyilkosság felé, a nyugati világ pusztulásán gondolkodik, miközben arra is rádöbben, hogy elrontott élete nemcsak rossz döntései eredménye, hanem összefüggésben áll annak a kultúrának a hanyatlásával, amelybe beleszületett. Következtetései közül a szerelemről vallott megosztó, kissé hímsoviniszta elképzelései miatt is a legmeglepőbb az, miszerint pont a szerelem a legfontosabb a világon. És azzal rontottunk el mindent, hogy „bedőltünk a személyes szabadság illúziójának, a szabad, végtelen lehetőségeket tartogató élet illúziójának.”

Michel Houellebecq: 
Szerotonin, fordító: Tótfalusi Ágnes, Magvető, 2019. 
Értékelés: 10/10