Még közelebb Faludyhoz, a költőfejedelemhez

Úgy terítette ki előttünk színes életét, mint őt megelőzően talán senki más. Minden titkát felfedte, elmesélte, de azt a korszakot is megidézte, a húszas-harmincas évek Budapestjének hangulatát, amely rajta is sokat formált. Amikor egy helyre, a Japán kávéházba járt Rejtő Jenővel, amikor ott állt Karinthy közelében, aki telefonbetyárként hívta fel Kosztolányit, amikor éjszakákon át iszogatott József Attilával. Népes olvasótábora, minden történetére éhes közönsége boldogan hallgatta. Órákon át szórta emléktára gyöngyeit.

Ezúttal „Gyurka bácsi levelesládája” is megnyílik előttünk. Csiszár Gábor irodalomtörténész, negyvenhárom éves középiskolai kutatótanár, aki doktori disszertációját Faludy életművéből írta, és még azokat a helyszíneket is felkereste a világban, ahol Faludy hosszabb vagy rövidebb időre lehorgonyzott, az Európa Kiadó gondozásában most a szerző levelezését adta ki vaskos kötetben.

Faludy „hitt abban, hogy kortársainak, barátainak és ellenfeleinek egyaránt postázott írásai meg fognak jelenni – írja a kötet Előszavában –, visszatérően célzott rá, hogy leveleit elteszik, eladják, egy nap még össze fogják gyűjteni és kötetbe rendezik.”

Több mint izgalmas, egyszerűen magába rántó ez a levelezéskötet, hiszen Faludy váratlan fordulatokban, újabb és újabb kalandokban gazdag élete mellett a gondolataiba, az érzelmeibe, sőt még érzéki vágyaiba is beavatja az olvasót.

Nem volt könnyű az anyag összegyűjtése. Ahogy Csiszár Gábor írja: „A 20. század történelmi viharai nem kedveztek a Faludy-filológiának. 1938 végén Párizsba emigrált, itthon hagyott kéziratanyagát a háború alatt bombatalálat érte, Párizsból a németek elől Marokkóig menekült, majd onnan Amerikába utazott, hazatérőben kéziratait ellopták, 1950-ben letartóztatták, 1956 végén írásait hátrahagyva menekült, azok ismét elvesztek, Angliába, Máltára, újfent Angliába, Kanadába, az USA-ba, megint Kanadába, végül Magyarországra költözött, ismételten elhagyva egyes papírokat. A három kontinensen élt költő fennmaradt hagyatéka pedig érthetően nincs egy helyen.”

Mint megtudjuk: az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában 80 doboz telt meg a megvásárolt Faludy-hagyatékkal. Többkosárnyit tesz ki a másik gyűjtemény, amelyet a költő fia, Andrew és Alexander, a Faludy-unoka gyűjtött össze. Ezek Portsmouth-ban vannak, magántulajdonban. A harmadik jelentős levéladag a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában található, de a Torontói Egyetem Levéltárában is van egy – még nem kutatható – Faludy által a torontói lakásában hagyott anyag.

Csiszár Gábor összeállításába, a Ne uszítsatok levelezésre! címmel megjelent kötetbe 123 levél került be, amelyek közül az első 1932-ben, az utolsó 2004-ben íródott. Hatvannyolc Faludy tollából ered, ötvenötöt neki címeztek.

Akárcsak életében, a minden szavát lelkesen fogadó közönségét, most, az általa megfogalmazott leveleiben az olvasóit nyűgözi le Faludy. Gellért Oszkár írónak, a Nyugat főmunkatársának például keményen odamondja, hogy: „A legrosszabb költők egyike, akit valaha olvastam… a Nyugatot szennyezte be transzcendentális marhaságaival… pártlapokban öklendezett, a bolsevikekhez állva… és amikor írótársait bebörtönzik és halálra ítélik, amikor az egész magyar irodalom hősiesen hallgat, maga megint odaállt Haynau, Caraffa, Szálasi és Dzsingisz méltó utódainak oldalára… Ne legyen egy nyugodt perce sem!”

Nagy Imréről és Kádár Jánosról több levélben szól, de szóba kerül Hruscsov és Brezsnyev is, véleményt alkot Faulknerről, Harold Pinterről, Molnár Ferencről, szeretett színésznőjéről, „a híres filmsztárról”, Krencsey Mariannáról és Darvas Ivánról, „az ország egyik legjobb színészéről”, akit feljelentés alapján többször behívtak a titkosrendőrségre, mert magántársaságban Faludy verseit olvasta fel.

„Amikor elmentem 1956-ban – írja egyik levelében –, pontosan sejtettem, hogy mi következik… Odahaza elégetik és betiltják a könyveimet, és az emberek kezdenek elfelejteni, miközben csak az segít, hogy a hazai – nyilas vagy kommunista sajtó, egyre megy – válogatott átkokat szór rám nagy néha, ami némi, bár egyre csökkenő érdeklődést kelt irántam.”

Torontóból megy a levél 1977 januárjában, a fiának. „Andriska, ez a föld büdös, mocskos, rohadt és igazságtalan hely. Intra faeces et urinam nascimur – szar és húgy között születünk, szól a latin közmondás, és általában a legrosszabb körülmények között halunk meg, és ennek sokszor még a tudatában is vagyunk. A legrosszabb azonban az egész nyilvánvaló értelmetlensége, hogy véletlenül születünk és hasztalan halunk meg, ami mindent értelmetlenné tesz.”

A kötet utolsó leveleit Kovács Fanny, az író utolsó felesége, Eric Johnson, Faludy testi-lelki jó barátja és Andrew Faludy írta. Szerelméről biztosítja a költőt Kovács Fanny, Indiából küldte levelét Eric Johnson, akit az ifjú ara szorított ki Faludy életéből, s az élete végére magára maradt férfi, Eric Katmanduban bekövetkezett haláláról értesíti az írót egyetlen fia. „Egy nagy lélek ment el” – közli apjával.

Páratlan lélek volt a címzett is. Tizenöt évvel a halála után jóleső érzés ismét a gondolataiba férkőzni, az érzelmeibe látni.

A szerző a Vasárnap munkatársa