Még egy kis pánik

# Három évvel ezelőtt szerte e világon az egyik legnagyobb sikert elért hollywoodi film, a Csak egy kis pánik című vígjáték volt. Már a pofonegyszerű, ugyanakkor felettébb szellemes alaphelyzet – miszerint a New York-i alvilág rettegett keresztapája pánikbeteggé válik – sokat ígérő volt, az ötlet pedig, hogy a kedélybeteg gengsztert a más mozikban marcona maffiózóként korábban többször is feltűnt Robert De Niro játssza, igazán nyerő húzásnak bizonyult. A Csak egy kis pánik érdekessége volt továbbá, hogy alkotói – valamennyien régi vágású profik – nem akartak behódolni az akkoriban csúcspontján lévő trendnek, és – messzire elkerülve az ordenáré humorban tocsogó komédiák világát – a klasszikus vígjátékok nyomvonalán haladtak.

A siker nem késett, ezért várható volt, hogy a folytatás sem fog. Az új epizód néhány évvel azután kezdődik, ahol az előző abbamaradt: Vitti (de Niro) maffiafőnök büntetése utolsó szakaszát tölti, ám viselkedésével nap mint nap felborzolja a megfigyelésére kirendelt FBI-ügynökök kedélyét, ugyanis amikor éppen nem katatón állapotban járkál fel-alá cellájában, táncra perdül, és a West Side Story dalait dúdolgatja. Az igazi problémák akkor kezdődnek, amikor az FBI illetékesei Vitti egykori pszichiáterének (Billy Crystal) a házában szállásolják el a maffiózót, hogy így próbáljanak meg rájönni különös magatartásának okaira. A Még egy kis pánik alkotógárdája szinte a legutolsó statisztáig és műszakosig megegyezik az első részével. A film stílusa és megközelítésmódja is ennek megfelelően hasonló az első epizódéhoz: humora a hagyományos komédiákéra rímel, a poénok elsősorban a helyzetkomikumban rejlő lehetőségek kiaknázását célozzák. Épp ezért sajnálatos, hogy az ígéretes kezdés után röviddel elfárad a produkció, és az első rész bevált ötleteinek ismételgetésénél többre nem jut. (est)

Még egy kis pánik (Analyze That), színes, amerikai film, 95 perc, Rendezte: Harold Ramis, Szereplők: Billy Crystal, Robert De Niro, Cathy Moriarty-Gentile, Joe Viterelli, Lisa Kudrow