Match Point – a véletlenek játéka

A teniszbajnok (Jonathan Rhys Meyers) és titkos szeretője (Scarlett Johansson)Szép lassú képekkel el is indul a film, a kellemetlen borzongás és a nem akarás keverékéből fakadó rossz érzéssel követem is a kockákat, aztán meghőkölök, mivel olyan fura érzésem támad, hogy rossz vetítőterembe ültem be... Az nem lehet, teszem helyre a gondolataimat: amit nézek, az a Match Point. Ám ha nem tudnám, hogy tényleg Woody Allen rendezte, nyugodtan állíthatnám, hogy ez az opus bármely rutinos, jó történettel jól dolgozó hollywoodi rendező és szép nagy tablókat fényképező operatőr műhelyéből kikerülhetett. Már jól benne járunk a történetben, mikor eldöntöm magamban, ha Woody Allen ilyen, akkor akár szeretem is.

Mivelhogy jól indul a film. Többször feldolgozott alapsztorival, igaz, de Woody Allen izgalmasan kezeli, jól felpörgeti és jól összekuszálja. Szóval valódi boszorkánymestere a filmes történetbonyolítás vegykonyhájának. Különös, fanyar „íze” van a Match Pointnak az elejétől a végéig. De még maradjunk az elején! A legeslegelején, ugyanis itt hangzik el a főhős, egy exteniszbajnok szájából az a mondat, ami előrevetíti, miről is fog szólni a film: „Vannak pillanatok egy mérkőzés folyamán, amikor a labda a háló tetejét éri, és egy másodperc törtrészéig nem lehet tudni, hogy mi történik: a labda továbbpattanhat, vagy vissza is hullhat. Egy kis szerencsével a labda átmegy a hálón, és te nyersz. De talán nem így történik, és akkor veszítesz.” Igaz, hogy Antonioni nagyfilmje, a Nagyítás lényegi kérdést magyarázó jelenete, a labda nélküli teniszezés ugrik be egyből, de az nem baj, mert ott is és itt is mást magyaráznak meg a tenisszel. Itt az előbbi idézettel azt, hogy az élet a véletlenek sorozatán múlik. S a teniszedző főhős életében jól pattognak a labdák, vagyis jól jönnek be a véletlenek.

Az egykori ír teniszbajnok oktatónak szerződik egy előkelő londoni klubba. (Apropó, Angliában vagyunk, az angliai felső tízezer, az angol arisztokrácia világában, és nem New Yorkban, nem Manhattanben – már ez sem a megszokott Woody Allen-védjegy.) A véletlenek játékával itt, ebben a londoni teniszklubban kezdődik a fiatalember karriertörténete: egy előkelő, finom úri fiú edzője lesz, pontosabban több is annál. Mivel – újabb véletlen! – mindkettőjük rajong az operáért, s az opera olyan katalizátor, amelyik az idegenekből is egy csapásra kebelbéli jó barátokat csinál, még olyan esetben is, ha egyikük az előkel# elithez, a másik pedig jóval alsóbb rétegekhez tartozik. Az úri fiú azon melegében meg is hívja újdonsült barátját az operába, a családi páholyba... Nocsak, nocsak, csak nem egy újabb tehetséges Mr. Ripley-vel van dolgunk, gondolkozik az ember, de nem. Hősünk itt is szerepet játszik, amiként Mr. Ripley, de az ő vágyának tárgya – Mr. Ripley-vel ellentétben – nem a gazdag úri fiú, hanem a gazdag úri fiú gazdag, ámde kevésbé szexi, éppen csak olyan, amilyen lánytestvére. Ám a vágy, amely a fiúban forr, nem szerelemtőről fakad, hanem a felemelkedés fűti. Olyan eszeveszetten törekvő-törtető, hogy képes szenvedélyek nélkül benősülni az arisztokrata családba. Mindig elegáns törtető hősünk sok-sok véletlennel – a hálón átemelt labdával – előbbre és előbbre lép a ranglétrán, a házasság is klappol úgy-ahogy, csak a gyerek nem akar összejönni – házasságon belül. Merthogy összejön azon kívül, igaz, így is majdnem a családban marad. Hősünk a szenvedélyt ugyanis a sógorává lett úri fiú exmenyasszonya, egy minden meghallgatásról elbocsátott, magát színésznőnek valló amerikai szexbomba oldalán találja meg. Innentől kezdve van is megszakított ágyjelenet a filmben dögivel.

Ám ez a kettősség – a két ágyban teljesítés – kemény labda a még oly gyakorlott teniszedzőnek is. A titkos szerető egyre inkább veszélyezteti a karrierépítésben. Megoldás kell, és hősünk talál is. Azt azonban, hogy milyet, nem illene elárulni, nehogy lelőjük a poént. Csak annyit előlegezünk meg, hogy itt a film valahogy elszáll, s elmegy valamiféle kiforgatott Agatha Christie-féle krimibe.

Persze nem baj, ezzel együtt, mondom, ha ilyen az új Woody Allen, akkor akár szeretem is. Jöhet az újabb Match Point, vagyis lássuk, milyen a Scoop című új opusa, amelyet Amerikában már bemutattak.