Mások a „déli” szlovákok?

Változatos témájú olvasnivalókat kínál a Fórum Társadalomtudományi Szemle idei 1. száma. Petőcz Kálmán a dél-szlovákiai szlovákok választási viselkedését veszi górcső alá. Tanulmányában „igazolni, esetleg cáfolni kívánja azt a nézetet (hiedelmet), miszerint a »déli« szlovákok mások, mint az »északiak«, hogy általában azoknak a szlovákoknak van bajuk a magyarokkal, a magyar politikusok tevékenységével, a magyar politikai pártok céljaival, akik életükben még magyar embert nem láttak.” Elemzi a szerző továbbá azt is, „milyen támogatottsága van a déli szlovákok körében az európai típusú, demokratikus értékrendet képviselő pártoknak, illetve a tekintélyelvű, a nemzeti és szociális populizmussal felvértezett, demagóg politikai csoportosulásoknak.” Családtámogatás a szlovák közpolitikában – ezzel az időszerű kérdéssel foglalkozik a Szinek Kénesy Marianna – Orbán Elvira – Juhász Attila szerzőhármas. „A családi magatartásban erős eltolódás észlelhető a 90-es évek elejétől a nyugat-európai családmodell felé, melynek kísérő jelenségei többek között az alacsony születésszám, a gyermekvállalási kor kitolódása, a házasságkötések számának csökkenése, és ezzel egy időben a házasság intézményének gyengülése” – a olvasható a bevezetőben. A tanulmány sorra veszi az állam családtámogató intézkedéseit és ezek hatását, hiszen egy közelmúltban készített felmérés szerint „a családok gyermekvállalásról szóló döntésére a materiális feltételek teljesülésének van a legnagyobb szerepe”. Milyen a nők társadalmi helyzete Szlovákiában? – erre a kérdésre próbál választ adni Mikóczy Ilona és Domonkos Lívia. „A téma fontosságát mutatja az is – írják –, hogy az Európai Unió 2007-et a nemi egyenjogúság évének hirdette meg.” Szlovákiában sokat javult a helyzet, állapítják meg, „a fennálló veszélyek közt találjuk viszont még mindig a három fő problémát: a fizetési különbségeket, a szegregációt és a flexibilis munkaidő fogalmát”. Fedinec Csilla tanulmánya a Kárpátalján a két világháború között működött magyar pártok tevékenységét tekinti át. Márkus Éva a magyarországi németek anyanyelvű oktatásának feltételeit vizsgálja, megállapítva, hogy „egyetlen nevelési-oktatási szinten sem részesülhetnek anyanyelvű oktatásban, bár a törvényhozó erre az alapvető jogi lehetőségeket megteremtette”. Horbulák Zsolt Tóth Ferenc báró életét és munkásságát ismerteti: „A magyar történelem bővelkedik külföldön sikeres, ám itthon alig ismert és alig becsült alakokkal. Közéjük sorolható Tóth Ferenc – Francois de Tott, magyar származású francia generális, diplomata, mérnök és emlékiratíró. Mint a franciaországi Rákóczi-emigráció második nemzedékének egyik legkiemelkedőbb képviselője, leginkább Franciaországban ismert. De tevékenységének legjelentősebb helyszíne alapján számon tartják az Oszmán Birodalom történetével foglalkozó művek is.” A báró élete „több szálon is kötődik a Felvidékhez”. Zuzana Poláčková tanulmányának középpontjában „a nemzetiségi kapcsolatok kutatásával összefüggő három alapvető problémakör áll: a közép-európai kisebbség és a többség viszonya, valamint ennek a Európai Unió-beli sajtóban és tudományos művekben tetten érhető jelenléte”. M. Pintér Tibor az első, határon túli magyar nyelvváltozatokat tartalmazó strukturált magyar nyelvi korpuszról, a háromévnyi munka eredményeként létrejött anyag jelentőségéről ír. (m)