Márió: Sárga rózsa

Azt kérdeztem magamtól: ha nincs a Dáridó, akkor Márió mind a mai napig felfedezésre váró sztárjelöltként tengeti az életét valahol a nagyvilágban. Talán igen, talán nem. Most felesleges azzal törődni, ki jött korábban, a kiadó: az EMI vagy Lajcsi. Mindenesetre tény, hogy a mulatós zenének és a különböző változatainak újbóli térhódítása, sokadik virágzása mindenképpen Lajcsinak és néhai műsorának köszönhető. Márió meg jókor volt jó helyen. Pedig nem is varázsló... Az első – és mindmáig utolsó – hangszerét ötéves korában kapta, miután már kisgyerekként elbűvölte a harmonika hangja. Akkori ajándéka azóta szinte hozzánőtt, olyan lett, mint egy varázserővel rendelkező kincs vagy kabala. A hangszere segítségével ugyanis sok helyre eljutott, amelyekről szülei szegényes anyagi körülményei miatt még csak álmodni sem mert volna. Kisiskolásként például Szlovéniában tölthetett pár hetet egy családnál, ahol a két gyerek szintén harmonikázott, később járt Görögországban, volt gondolás Velencében, de beállt matróznak és bárzenésznek is. Szóval bejárta fél Európát. A hosszas kalandozás után a zenész hazatért, mintha érzete volna, hogy a szerencse most a szülőföldjén köszönt rá. Az EMI rögtön szerződtette, ami nem csoda, zenéje egyszerűen sikerre volt ítélve. ĺgy született meg első albuma, amelyen főleg átdolgozások hallhatók, kiegészítve két saját szerzeménnyel. A lemez a megjelenése után nem sokkal már a nagylemez-eladási lista élén állt. Még most, két évvel a kiadása után is kelendő, már háromszoros platinalemez. Márió második albuma tavaly jelent meg Hol a szerelem? címmel, és új szerzeményekre épült. Mostanra kétszeres platina. A harmadik korong a romantikus Sárga rózsa címet viseli, és tizennégy számot vonultat fel. Behatóbban felesleges vele foglalkozni, ez az a zene, amelyet nem is kell górcső alá venni. Megosztja a társadalmat. A nagyérdemű nagy része – ami a zenét illeti – csak mulatósokban utazik, másfajta stílus nem is létezik számára. Az emberek másik csoportja pedig elzárkózik előle, kikérik maguknak, ők ilyet nem hallgatnak, de a legtöbbjük otthon, amikor egyedül van, bizony beteszi a lejátszóba az apuka cédéjét, és már dúdolja is. Nem kell ezen kiakadni! Mi, magyarok már csak ilyenek vagyunk! Sírva vigadunk! (Puha József)