Magyar szépség a la Amerika

Ónodi Eszter a Boldog születésnapot!-ban Mert akárhogy (akármilyen roszszul) végződött is az idei Magyar Filmszemle, az elmúlt egy év termése semmivel sem volt rosszabb (igaz, jobb sem!), mint a tavalyi vagy a tavalyelőtti mozgóképes mustra kínálata. A villám a díjkiosztón csapott le a rendezvényre. Azzal, hogy a játékfilmes zsűri Gothár Péter filmjének, a Magyar szépségnek ítélte a fődíjat, még a szakmán belül is sokan nem értettek egyet. Pályatársai közül többen ki is mondták: ez a munkája nem a legjobb értéket képviseli. Tény: Gothár minden filmjével díjat nyer a szemlén; egyszer már tett is egy könnyelmű ígéretet, hogy „most majd évekig hallgatni fogok”, de miért is hallgatna? Ha viszont új filmmel jelentkezik, biztos, hogy díjat nyer. Legfrissebb alkotása, a Magyar szépség, amelynek forgatókönyvét Závada Pál írta, vállaltan az American beauty „magyar mása”. Itt és most, köztünk, mellettünk, előttünk játszódik, minden jelenet ismerős, szereplői akár a szomszédaink is lehetnének. Ötvenedik éve felé közeledik a férfi (Máté Gábor), élelmiszer-technikus, kicsúszik a talaj a talpa alól, felesége (Udvaros Dorottya) ugyancsak célt téveszt, a cég fiatal titánja (Fekete Tibor) mindkettőjük életébe belezavar, aztán a szemközti házban egy itt maradt szovjet katonatiszt, jósnő a felesége, fiuk a technikus lányába szerelmes, a szálak összekuszálódnak, az érzelmek viszont egyre sivárabbak, itt minden és mindenki kudarcra van ítélve. Kiút nincs. Boldog vég helyett káosz, mocsok és égető boldogtalanság. Lehet vitázni, így van-e vagy sem, Gothár állítja, hogy igen, mások szerint nem ez a teljes igazság. Ez csak egyetlen (fájó) szelete. Gothár szemét mindenesetre ez a „szelet” szúrja. Az pedig szuverén alkotói joga, hogy épp erről készít filmet. Hogy aztán ezt hányan nézik meg, az más kérdés.

Szilágyi Andor, A Rózsa énekei forgatókönyvírója és rendezője olyan módon utasította el a zsűri döntését, hogy csak utólagosan veszi át a legjobb forgatókönyv díját. Felháborodását jelezvén nem is jelent meg a díjkiosztáson. 1944 sárgacsillagos őszén játszódó filmjéért nagyobb elismerést várt, és meg is érdemelte volna. A Franco Castellano főszereplésével forgatott történet alapjául valós események szolgáltak. Amikor Budapest zsidó lakossága már beletörődött az elkerülhetetlenbe, a város egyik villájában minden este felcsendül egy titokzatos erejű, csodálatos ének. Ez élteti a reményt a házban bujkáló „nagy családban”, hiszen ha Rózsa Imre, a világhírű operaénekes, a hang tulajdonosa sem hagyta el az országot, akkor még nincs veszve minden. Rózsa Imre azonban sosem lép ki a villa toronyszobájából. Vajon miért? A rejtélyt egy tizennégy éves kiskamasznak sikerül csak megfejtenie. Szép film, értékes film, lebilincselő film. Köszönhető ez Ragályi Elemérnek is, aki úgy fényképezte, ahogy csak a legjobbak tudnak filmet fotografálni.

Egyébként, akaratán kívül, épp ő okozta az idei szemle másik botrányát. Sas Tamás, aki Fazekas Csaba filmjét, a Boldog születésnapot!-ot fényképezte, azzal az indoklással utasította vissza a legjobb operatőr díját, hogy azt Ragályi Elemérnek kellett volna kapnia, aki nemcsak Szilágyi Andor alkotását, hanem Makk Károlyét (Egy hét Pesten és Budán), sőt az övét, Sas Tamásét (Szerelemtől sújtva) is jegyzi, méghozzá a tőle megszokott mesteri nívón. Ragályi az elmúlt 10-15 év során külföldi produkciókban öregbítette hírnevét, hosszú szünet után dolgozott magyar filmben, ráadásul háromban is. Ezt nem díjazni, illetve nem észrevenni, hogy mit tett le e három filmmel, a szakma szégyene, állítja Sas Tamás. Ragályi bölcsen (és mindezen csak mosolyogva) hallgat. Ismeri jól a magyar viszonyokat.

De ha már leírtam Fazekas Csaba (a legjobb elsőfilmes) nevét, akkor a Boldog születésnapot!-ról legalább annyit: szellemesen szórakoztató, eredeti hangvételű filmje egyetlen nap története. Egy szolid megjelenésű, vékony, kopaszodó férfi harmincadik születésnapján eldönti: bepótolja, amit eddig kihagyott az életéből. Jön is minden vastagon, hiszen gyorsan társra talál. A lány (Ónodi Eszter, a legjobb női alakítást nyújtva), akibe belebotlik, maga is többet akar az élettől, mint amennyiben része van. Összefognak hát, és kalandból kalandba sodródnak. A történet ott ér véget, ahol már amúgy is véget érne, de Fazekas Csaba még a végére is tartogat egy nagy poént. A minden jó, ha a vége jó így aztán az ő esetében remekül bejött.

A slusszpoén Sas Tamás filmjéből sem hiányzik. Éva, a Szerelemtől sújtva „magyar Lolitája” úgy érzi, csak egyféleképpen zárhatja le kínnal és szenvedéllyel teli történetét. Ha végez magával. Még kislány volt, amikor autóbaleset következtében elvesztette szüleit és egy baráti család örökbe fogadta. Nevelőapja olyannyira magába bolondította, hogy Éva testileg is, lelkileg is a férfi tulajdonává vált. Ennyi a történet 90 percben, de ami legalább ennyire fontos: egyetlen helyszínen. Kovács Patrícia tehetsége azonban ezt a megterhelést is jól bírja. Játékával végig leköti a néző figyelmét, Éva egyre nagyobb belső magányát az utolsó percig hitelesen adja.

Romantikus kalandfilmmel lépett közönség elé Tóth Tamás, aki pontosan tíz évvel ezelőtt, a Vasisten gyermekeivel tette le névjegyét. Rinaldója hibátlan banditafilm, A hét mesterlövész magyar változata. Egy mindenre elszánt külvárosi gengszterbanda csap össze egy pesti bérház lakóival és azok védelmezőivel, egy vasgyárból elbocsátott munkásemberekkel. Klasszikus mese, igaz hősökkel. Bán János, Molnár Piroska és az idei szemle nagy felfedezettje: Mátyássy Bence (az Új Színház stúdiósa) nyújt remekbe szabott alakítást a filmben.

Kisebb hibáitól eltekintve (a történet helyenkénti vontatottsága, többszöri befejezése) komoly munka Bereczki Csaba filmje, a Bolondok éneke is. Főhőse egy magyar származású francia orvos (Stéphane Höhn érzékeny megformálásában), aki romániai útja során hirtelen összeomlik, és egy erdélyi elmegyógyintézetbe kerül. Ahogy múlnak a hetek, egyre inkább úgy érzi, odabent őszintébb a világ, tisztábbak a játékszabályok, mint a kinti életben. Pedig bent sem könynyű, csak éppen felfedheti végre féltve őrzött titkát.

Szomjas György Vagabondja: Simon Péter Tombor Zoltán és Szilágyi Lenke felvétele Szép, míves alkotás Kardos Sándor és Szabó Illés rendezése, a Telitalálat. Mivel a forgatókönyvet is ketten írták, pontosan tudták, mikor, milyen beállításokat kíván az anyag. 1956. október 23-án egy nagy táska pénzt nyer a lottón Hackspacher Béla targoncavezető (Gáspár Sándor), aki feleségével (Szirtes Ági), két gyerekével, anyósával (Törőcsik Mari) és a táncdalénekesnőnek készülő Szúnyog Rózsikával (Szalay Mariann) él egy kisméretű bérházban. A nagy öszszeg azonban, ahelyett, hogy boldoggá tenné, a boldogtalanság szélére sodorja a férfit. Családja elhagyja, a pénz egy részét elkölti és elajándékozza, a maradékot pedig elveszti. De amikor visszakerül a vállalatához, már nem az az ember, aki egykor volt – csak éppen ott áll egyedül, magára maradva és megszomorítva. És kezdheti elölről az életét...

Ez is „magyar szépség”, csak a múltból.

A jelen: Szomjas György Vagabondja. Egy húsz év körüli, rokonszenves fiú (Simon Péter), aki állami gondozottként nőtt fel a nagyváros forgatagában. Most éppen a piros lámpánál megálló kocsik ablakát mossa némi pénz reményében. Közben betéved egy táncházba, ahol estéről estére jobban érezi magát. Barátokra talál, dobolni kezd, élete új fordulatot vesz. Aztán ismét feltűnnek a régi haverok, és belerángatják egy betörésbe. A végén természetesen beköpik őt, a fiú börtönbe kerül, de már minden jel arra utal: itt és most végérvényesen lezárul bűnös élete.

Most pedig folytathatnánk a „futottak még” kategóriával. Vagy a nagy csalódásokkal. Záró akkordként meg jöhetnének a dokumentum- és kisjátékfilmek. Mert azokból is volt bőven. Játékfilmekből – a koprodukciós alkotásokat leszámítva – csaknem harminc. Jól termett hát ez az időszak is. Makk Károly, Jancsó Miklós, Pacskovszky József versenyen kívül mutatták be filmjeiket. Jeles András csupán ízelítővel szolgált most készülő alkotásából. A magyar film, minden nehézség ellenére, él és lüktet. Szabó István ennek ellenére óvatosan fogalmaz, amikor azt kérdezik tőle, mire készül? „Ha majd a bemutató napján ott állok a mozi bejáratánál, akkor meg lehet kérdezni tőlem, hogy mi volt a következő filmem. Ott már meg tudom mondani. Addig nem.”