Magyar orkán Dunaszerdahelyen

Eszenyi Enikő és Szabó G. László a könyvbemutatónSomogyi Tibor felvételei Egyebek között ezekre a kulisszatitkokra ad választ az Igyime Prága című könyv, amellyel kedden este Dunaszerdahelyen a Vámbéry Irodalmi Kávéház közönsége is megismerkedhetett. Az Igyime Prága azonban több szempontból is különleges könyvnek nevezhető. Egyrészt, mert szerzőpárosa nem megszokott felállású: egy újságíró és egy színész-rendező közös alkotása. Másrészt, mert ez az újságíró Szabó G. László, a színész-rendező pedig Eszenyi Enikő. Mindketten mesterei a szakmájuknak. Pontosabban a hivatásuknak. Közös színházi naplójuk – sok-sok érdekes, szórakoztató epizóddal tarkítva – a prágai Nemzeti Színházba kalauzolja el az olvasót. Mégpedig azokban a hónapokban, amikor Eszenyi Enikő Shakespeare Tévedések vígjátéka című darabját rendezte a cseh fővárosban.

„A prágai Nemzeti minden előadásához egy vaskosabb műsorfüzetet ad ki. Amikor Enikő első rendezését, Shakespeare Sok hűhó semmiértjét mutatta be a színház, interjút készítettem vele a műsorfüzetbe. Másodszorra, hogy ne ismételjem magam, elkezdtem anyagot gyűjteni a próbafolyamatról, ebből akartam ízelítőt adni a közönségnek” – fedte fel a könyv születésének ötletét Szabó G. László beszélgetőtársuk, Vojtek Katalin, a Vasárnap újságírójának kérdésére. Eleinte természetesen csupán titokban gyűjtögette az anyagot, ám amikor Eszenyi Enikő „fényt derített” a dologra, együtt folytatták a munkát. Abban egyöntetűen megegyeztek, hogy mindenképpen egy őszinte könyvet akarnak írni, amely valósághűen adja vissza egy előadás születésének örömeit, gondjait. „Az lenne jó, ha azok, akik elolvassák a könyvet, az előadást is láthatnák” – mondta a Kossuth-díjas művész.

Az esten természetesen nem csupán a budapesti művész prágai rendezéseiről esett szó: Eszenyi Enikő Dunaszerdahelyhez és környékéhez kötődő élményeit is megosztotta a népes közönséggel. Az egyik legemlékezetesebb például az volt, amikor Szabó G. Lászlóval Dunaszerdahelyről Budapestre igyekezett volna, de hatalmas forgalmi dugóba keveredtek, amelyből szülni készülő kismamát alakítva nyert szabad utat az esti színházi előadására. Nyárasdon egy kiskutyát talált: Rozika Eszenyi szüleinél lelt otthonra. Megkerülhetetlen téma Eszenyi nyelvi leleményessége, az a szlovák-orosz-angol sajátos keveréknyelv is, amellyel pozsonyi és prágai rendezései során instrukcióit osztja. „Mindenképpen kommunikálni akarok, és abból gazdálkodom, ami van” – mondta. Elég talán csak a könyv címére utalni, amely szintén Eszenyi-féle találmány, vagy a „múves“ szóra, amely az angol move (mozogni), orosz ragozással megtoldva.

Szabó G. László arra is felhívta a figyelmet, milyen „fényvarázsló” EE, mennyire ért a színpad bevilágításához. Ezt a prágai színház világosítója is megtapasztalhatta, akitől végül is búcsút kellett venniük, mert nem felelt meg az elvárásoknak.

Hogy érdemes-e iszonyatos energiákat áldozni egy előadásra, megtérül-e ez a munka, Eszenyi Enikő egyértelmű igennel válaszolt. Tapasztalatai szerint, ha valamibe munkát fektet az ember, az nem vész el. Neki pedig, van miből meríteni: Szabó G. László a pozsonyi Hviezdoslav Színház egyik színészének szavait idézte – EE ugyanis jelenleg Pozsonyban egy újabb Shakespeare-darabot, az Antonius és Cleopatrát rendezi –, aki szerint „ő nem is acél, hanem Duracel”. A testi-lelki harmóniában egyebek mellett a shaolin kung-fu is segíti.

Shakespeare-rendezései elsöprő sikerét egyébként szerinte a darabok újszerű értelmezése és dizájnja hozta meg számára. Eszenyi Enikő és a nagy angol drámaíró kapcsolata egyértelműen harmonikusnak nevezhető. Talán érdemes azon is elgondolkodni, van-e a színház történetében rajta kívül női rendező, aki annyi Shakespeare-darabot vitt színre, mint ő – ez ideig. Bár elárulta, hogy az Antonius és Cleopatra után egy kis Shakespeare-szünetet tart, szinte biztosra vehetjük, hogy alkalomadtán még visszatér hozzá.

EE mesél A prágai színészeket egyébként nem csupán Shakespeare-értelmezésével kápráztatta el nap mint nap, hanem megjelenésével, extravagáns ruhatárával is. A Vámbéry Kávéház közönsége is meggyőződhetett róla, hogy ha Eszenyi Enikő megjelenik valahol, oda kell rá figyelni: nem „csak” a kisugárzására, hanem a „cuccaira”. Szabó G. László külön az est közönségének figyelmébe ajánlotta EE nadrágját, amelyet szerinte érdemes hátulnézetből is megszemlélni.

S hogy ezzel szemben mit, kit ajánl a művésznő azok figyelmébe, akik Prágába látogatnak? Először is a Károly-hidat, amelyen minden egyes prágai tartózkodása alkalmával végigsétál, megérint egy bizonyos szobrot, hogy szerencséje legyen, a Le Petit Provance nevű éjszakai bárt, ahol egy-egy nehéz nap után kellemesen ki lehet kapcsolódni, az általa rendezett három prágai színházi előadás valamelyikét, a személyiségek közül pedig Jiří Menzelt, akinél első látogatása alkalmával egy kisszéken kuporgott, míg a jeles rendező a karosszékben ült, ám legközelebb, miután Menzel megnézte az előadását, átengedte neki a fotelt, a kisszékre pedig ő kuporodott le.