Magyar film is nyert Karlovy Varyban

Ha filmes fogadóirodát nyitottak volna a fesztiválpalotában, Horváth Lili alkotása talán ott sem lett volna az esélyesek listáján. A Szerdai gyerek hibáival együtt értékes, humánus alkotás. Egy tizenkilenc éves, intézetben nevelkedett lány első lépéseit teszi az életben. Vállalkozásba kezd, hogy rendezett körülményeit bizonyítva magához vehesse állami gondozásban levő négyéves kisfiát. Önmagával vívott harca ugyanolyan kemény, mint az a csata, amelyet a környezetével kell megvívnia. Horváth Lili finoman, érzékenyen kezeli e jól ismert témát, csak nem mindig tálalja hihetően. De legalább érzelmeket kavar, a néző gyorsan közel kerül a történet szereplőihez. Szász János tavalyelőtti (A nagy füzet) és Pálfi György tavalyi (Szabadesés) győzelme után azonban senki sem gondolta, hogy Karlovy Vary idén is díjaz magyar filmet. A sikersorozat tehát nem szakadt meg, így pedig már nem is annyira fájó, hogy épp az 50., jubileumi mustrán nem szerepelt magyar alkotás a fő versenyben.

Ami viszont várható volt: „a nagy zsűri”, a tizenhárom versenyfilm közül választó, öttagú ítészcsapat (élén Ólafur Darri Ólafsson izlandi színész-producerrel) nem hagyhatta figyelmen kívül a két cseh versenyfilmet. Díjazta is mindkettőt, a legjobb döntést hozva. Az elsőfilmes Slávek Horák Házi gondozó című munkájáért a címszerepet árnyaltan megformáló Alena Mihulovának adta a legjobb női alakítás díját, Jan Prušinovský A Kígyó fivérek című filmjéből pedig a fiatalabb, „elveszett” fiút elképesztő hitelességgel játszó Kryštof Hádeknek a legjobb férfialakítás díját. A versenyfilmek szekciójában kiosztott hét díj egyébként öt debütáns rendező pályáját indítja most el nagy erővel, hiszen Karlovy Vary fesztiváljának már a legrangosabb amerikai filmes szaklap, a Hollywood Reporter is több oldalt szánt nyári számában.

Folytatva a kiemelt versenyfilmek sorát: különdíjat kapott az osztrák Akinek szárnya van című alkotás (két nővér félelmekkel teli titkos szobája), elismerő oklevelet pedig a román–francia–lengyel koprodukcióban forgatott Varázslatos hegy (Afganisztánban, a mudzsahedinek oldalán harcol a szovjetek ellen egy lengyel fotós-hegymászó), az olasz–görög összefogásban készült Antonia (a címszereplő: Antonia Pozzi, a tragikus sorsú milánói költőnő). A legjobb rendezés díját a koszovói Visar Molina kapta Babai című munkájáért, amelyet német–koszovói–macedón–francia együttműködéssel valósított meg. Egy kilencéves utcai cigarettaárus a történet hőse, akit előbb az anyja, majd az apja hagy el meglehetősen gyalázatos módon.

Amerikai filmnek ítélte oda a zsűri a 25 ezer dollárral járó fődíjat, vagyis a Kristályglóbuszt. Diego Ongaro alkotása, a Bob és a fák sok rokonságot mutatott a kanadaiak versenyfilmjével, A fák hangjával. Az is fakitermelők között játszódik, és abban is apa és fia kapcsolata fogja össze a történetet, ám a zsűrinek Ongaro rendezése imponált jobban. Kétségkívül nagyszerű film a Bob és a fák, de talán a „hátszele” is hozzásegítette a győzelemhez. Egyrészt az, hogy egyetlen szereplőjétől eltekintve csupa őslakos, igazi hegylakó teszi hitelessé, másrészt pedig a rendező és a forgatókönyvíró (férj és feleség) párosa. Francia a férfi, amerikai a nő, közös megegyezésük alapján házasságkötésüket követően Amerikába költöztek. Két, szegényes New York-i év után a természet lágy ölén raktak új fészket, de egy idő után abból is kiröppentek, és még távolabbi helyre költöztek, egy ritkán lakott hegyvidékre. Ott, a helybeliek életéről akartak filmet készíteni, velük, az ő közreműködésükkel. Ezért lett a Bob és a fák hétköznapi történet apró örömökkel és nem kis gyötrelmekkel színesítve. Hitelessége valósággal süt a vászonról.

Két nagy vesztese is van az idei fesztiválnak. Az ukrán Eva Neymann filmje, az Énekek éneke és a dánok Aranypartja. Előbbi egy Odessza melletti kis település zsidó közösségének hétköznapjait ecseteli dokumentarista pontossággal, utóbbi a gyarmatosítás 1830-as éveinek Dán-Guineájába kalauzolja nézőit, egészen izgalmas történelmi filmet kínálva. A zsűri sajnos mindkét alkotást figyelmen kívül hagyta.

A nyitóest életműdíjasa Richard Gere volt. A záró gálán Iva Janžurová, a cseh film nagyasszonya részesült ugyanebben az elismerésben. Örömében két férfit csókolt meg a nézőtéren. Udo Kier, a Hollywoodban élő német filmsztár volt az egyik, Harvey Keitel, a jeles New York-i színész a másik. Hiába, na! Janžurová nemcsak rendezőket és szerepeket tud választani, az ízlése is osztályon felüli.