Magasban száll a denevérfiú

„Két hónapra nem tudnék kilépni az életemből…”Dömötör Ede felvétele Ambiciózus fiú ma is. Színházat vezet. Darabot ír. Játszik. De már nem Gútán él. Budapesten. Tímár Péter Mielőtt befejezi röptét a denevér című filmjével váltotta ki szakmai útlevelét.

Csontos Róbert nem a megszokott módon lett színész. A kitaposott utakat annyira nem szereti, hogy valósággal kerüli. Másságát a színpadon is meg tudja őrizni. Természetes játékstílusa mellett valósággal világít a hamis, a modoros, a sallangos. Mark Ravenhill Shop-ping and f…ing című kultuszdarabjában a csupasz háta is tehetséggel játszik. Azt mondja el, ami a mellkas alatt zajlik. Mark egy szupermarket férfi osztályán kínálkozik fel Garynek. Aztán hazamennek. Együtt. A kortárs brit szerző Európa-szerte nagy viharokat kiváltó drámája a Merlin Színház közönségét is minden alkalommal megrázza. Ahogy a szerző írja: ez egy hülye liba, egy rohadt munkanélküli, egy koszos drogos, meg egy meleg rent-boy mindennapi élete. Nyersen, szépítés nélkül.

Ravenhill darabját eddig egyetlen magyar színház sem merte műsorára tűzni. Az új évadban azonban Alföldi Róbert is megrendezi. Nem féltek attól, hogy egy ilyen véresen aktuális, melegen ajánlható művel hosszú időre megpecsételik magukat?

Sokan feltették már nekünk ezt a kérdést. Meg hogy „mi lesz ezután?” Mert, hogy biztosan nehéz lesz. Bevallom őszintén: nem értettem ezt a féltést. Úgy látszik, én máshogy ítélem meg a dolgokat. Ravenhill műve szerintem nagyon szép történet, bár egy sereg dramaturgiai hiba van benne. Ezt kezdettől fogva tudtuk, és kínlódtunk is emiatt éppen eleget. A londoni szerzői jogvédő iroda nem engedte meg, hogy belenyúljunk a darabba. Egyetlen sort sem húzhattunk belőle. Ragaszkodtak hozzá, hogy minden eredeti legyen. Az is többhetes harc volt, hogy a shop-pingoló lady, a duci lány szerepelhessen az előadásban. A darabban ugyanis nem szerepel. Szöveget nem is adhattunk neki. Ami a történet időszerűségét illeti: sokan még ma sem akarják elfogadni, hogy a mai világban egyre több fiatal küszködik hasonló problémákkal, mint a darabbeli Lulu, Robbie, Mark és Gary. Én sem tudok úgy élni, ahogy szeretnék.

Miért, hogyan szeretne?

Szabadon. De minden téren.

Nem elég szabadság, hogy megtett egy irdatlan utat anélkül, hogy egyetlenegyszer kátyúba fulladt volna?

Ez is fontos. Az út. Végül is az én kezemben a gyeplő. Más téren viszont iszonyú nagy megkötések vannak. Sok olyan dolgot kell elvállalni és megtenni, amihez semmi kedvet nem érzek. De meg kell csinálni, mert élni kell valamiből. A Shopping and f…ing nagy kihívás volt. Kemény szöveg. Durva. De a néma jelenetek is bőbeszédűek. Azt mondják, provokatív az előadás. Nem baj. Ne is hagyjon hidegen senkit! Mark, akit játszom, iszonyatosan fél, hogy elveszíti azt az embert, akibe szerelmes. Szerintem a szerző saját magát írta meg a szerepben. Egy lelkileg is, fizikailag is, anyagilag is lepukkant fiút kell megformálnom, aki erősen küzd azért, hogy változtasson az életén. A végén sajnos minden borul. Mark visszacsúszik korábbi életébe. Érzelmileg teljesen szétesik, és ott folytatja, ahol abbahagyta.

Egy ilyen szerep nagyot tud lökni a színész pályáján.

Már lökött. Sok helyre hívnak. Én viszont csak olyan felkérésre tudok igent mondani, amely izgat, felkavar, kihoz belőlem valamit. Lehet, hogy csak egy mondat kell hozzá, de az olyan mondat legyen! Jusson róla eszembe egy kép, egy emlék, egy mélyről feltörő érzés. Ilyen szerep pedig még nem jött. De már itt van a következő előadásunk, a Prokrusztész ágya. A Thália Színházban volt a bemutató. Ez is nagy öröm.

Ki a szerző?

Elkezdtünk improvizálni, különböző helyzeteket teremteni a próbákon, és Sebestyén Rita dramaturg másnapra megírta a jeleneteket. Az így született anyag természetesen sokat változott. El is vettünk belőle, meg hozzá is tettünk. Prokrusztész, a görög mitológia szerint, nyesegeti az embereket. Vendégül látja őket, szállást ad nekik, közben kirabolja őket, levág abból, aki hosszabb az ágyánál, és megnyújtja azt, aki rövidebb. Maga az alaptörténet paradigmája az emberi kapcsolatoknak. Én egy idegent játszom, egy nemtelen valakit, aki mindent megúszik, mert éppen akkora, mint az ágy.

Az életben is ilyen „megúszós”,

Egyáltalán. Ami persze nem zavar. Minden, ami történik velem, élményanyag, amire szükségem van.

Tímár Péter filmjét, a Denevért, amely elindította a pályán, mikor látta legutóbb?

Pár hete a televízióban. Fel is fedeztem pár hibát benne. Idegesít, hogy két helyen nem voltam igazán őszinte. A film szerencsére így is jó helyzetbe hozott. A Denevérnek köszönhetem, hogy nem maradtam otthon. Egy évadot töltöttem a Komáromi Jókai Színházban, onnan jöttem át Budapestre. Itt aztán elvégeztem egy színiiskolát, amely felért egy földalatti mozgalommal, mert annyi volt benne a rossz, a nehezen elviselhető. Utána mindenféle kurzusokra jártam, majd Brecht versei alapján írtam egy darabot, az Elkárhozott lélek panoptikumát, és létrehoztam a Napszínházat, amelynek azóta is a vezetője vagyok. Ez az én társulatom, tizenöt állandó tagja van, köztük díszlet- és jelmeztervező.

Ha most hívnák a Jókai Színházba, akár csak vendégként…

…nem mehetnék. Két hónapra nem tudnék kilépni az itteni életemből. A jövő évadban is két bemutatónk lesz, s ez megnyugtató érzés. Tudom, mi történik velem.

Repül a „denevér”?

Főleg sötétben. Bele az éjszakába. Aztán lóg. Fejjel lefelé. De kapaszkodik. Erősen kapaszkodik.