Magabiztos pályakezdők

Mikuláštik, Milan: Horror Fashion, videó Mára kettévált a jelenkori és a kortárs művészet prezentációja. Ez utóbbi az aktuális kérdésfelvetések a mának megfelelő eszköztár alkalmazásának bázisa.

Régiónkban is ez a kiállítási koncepció kerekedett felül, amennyiben nem periferikus, provinciális rendezvényről van szó. A fiatalok egyik ilyen figyelemre méltó kiállítása a pozsonyi Oskar Čepan-díj és a prágai Jindřich Chalupecký-díj döntőseinek tárlata, ahol kizárólag kortárs művekkel lehet kivívni a részvételt. Ezeket a teljesítményeket csak a legnagyobb elfogultság vagy irigység által vezérelve lehet bagatellizálni. Sokan talán észre sem vették, hogy például Prágában, Pozsonyban és Budapesten a ’90-es évek változást ígérő kisgalériái átalakultak, azok kurátorai mára az országos, hivatalos intézmények szak- és vezető munkatársai lettek. Teljesen magától értetődő, hogy az így keletkezett űrben szemvillanás alatt megtörtént a váltás, hiszen a párhuzamos és pluralista művészeti struktúrában az új művészetszemlélet hordozói mindig készen állnak, hogy a korábbinál kedvezőbb pozíciót harcoljanak ki maguknak. Ezért kell ma odafigyelni a prágai Display, Jelení, NOD galériákra, a brünni G99-re, Szlovákiában pedig a Buryzone, a Priestor és az Open Gallery és számtalan internetes fórum tevékenységére. Itt történnek az új, érdekes és a következő évek művészete szempontjából meghatározó események. Ezen alapítványi, városi kiállító termek új nevei kerülnek a patinás hazai és külföldi seregszemlék érdeklődése középpontjába. Idén negyedik alkalommal rendezik meg a Manifestát, a fiatal európai képzőművészek biennáléját Frankfurtban, régiónkban pedig a ZVON 2002-t Prágában, hivatalos nevén a Fiatal Művészet IV. Biennáléját. A cseh főváros patinás kiállítási intézménye a Prágai Fővárosi Galéria (GHMP) 1994-től gondoskodik a nemzetközi színtéren is helytálló új művészszemélyiségek felhozataláról. A múlt ezred utolsó biennáléja közép-európai körkép megteremtésének igényével lépett fel, az 1999-es Blue Fire sokak számára kis csodaként valósult meg, amelyen cseh, szlovák, magyar és lengyel művészek együtt jelenhettek meg a generációs fellépés reményében. A csoda azonban nem folytatódott, a ZVON biennále alapító kurátorai, Karel Srp és Olga Malá nemcsak a kétéves ciklikusságot nem tudták betartani, hanem a nemzetközi fórum anyagi hátterét sem tudták előteremteni 2001-re, majd 2002-re sem. A megoldást műtörténészek számára kiírt pályázatban találták meg, hogy a megnyesett koncepció legalább új szemléletet, szempontot hozzon a fiatal művészet csehországi értékelésébe.

A győztes az észak-csehországi Ústí nad Labem-i Emil Filla Képtár igazgató-kurátora, Michal Koleček lett, aki több sikeres nemzetközi kiállítást valósított meg, kitűnő helyzet- és terepismerettel rendelkezik egész Csehország területét tekintve. Koncepciójában szó szerint érvényesült a periféria és központ közötti különbség felszámolása, a létező, ám a műtörténészek által gyakran figyelmen kívül hagyott régiók és művészeti programok beemelése a tárlat koncepciójába. Koleček biennále-kiállítása nélkülözi a pontos témameghatározást, inkább a fragmentumszerűségét, a mű és közönség kapcsolatát helyezi előtérbe. Egy generáció életérzése kerül ennek következtében a középpontba, mégpedig a 90-es évek első felének „cseh csodájából” kiábrándult fiataloké. E gazdasági dezillúzió a kultúra területére is kivetítette hatását, és ennek következtébe maga a kiállítás is a cseh művészeti intézményrendszer kritikájává vált. Ezt az attitűdöt fejezi ki a kiállítás ironikus plakátja (Rizoto) a „Mosoly Albuma” gyermekfotó és a WC-pumpa (csehül zvon/harang) társításával. A bírálat a neokonzervativizmusnak és a cseh művészeti nacionalizmusnak egyre nagyobb teret nyújtó Nemzeti Galéria, annak főigazgatója, Milan Knížák által képviselt szemlélet ellen irányult. A Kőharang-ház kiállítótermeiben a nyitott, ám minőségközpontú kortárs művészet jutott szóhoz, mellőzve az állami költségvetésből legnagyobb falatot leszelő rendezvényekre jellemző arroganciát és kizárólagosságot. Prága és Brünn mellett Teplice, Ústí nad Labem és Ostrava művészei is bebocsátást kaptak e jelentős kortárs művészeti kiállításra. Ismerős nevek is feltűnnek, mint például a Kamera Skura, akik most a „multikulti” fonákságaira, és a Benetton-reklám kritikájára voksolnak. Vagy kiállít Pavel Kopřiva, aki 2001-ben a Lokális gond installációjával a Jiří Chalupecký-díj döntősei között jelent meg a Nemzeti Galéria tárlatán. A Kamera Skura mellett a fotóhasználat stratégiáját alkalmazza Alena Kotzmannová, Michaela Thelenová, valamint az identitás kérdését legmeggyőzőbben – az önarckép műfaja keretében, valamint a tükör-probléma és a kép a képben elv jegyében – feldolgozó Lenka Klodová. A média és a szórakoztatóipar, a show-műsorok szellemi sekélyességének bírálatát Jan Kadlec TV-oltára vállalja fel, míg Eva Husáková és Martin Mrázik a boldog élet – életmentés – élet-halál háromszögben a Blue Fire utóérzéseként a reklámplakátok formanyelvét használják fel. A filmcímek és címlisták pedig Milan Mikuláštik Horror Fashion videójában válnak talált tárggyá, ugyanis a közismert és kultikus filmekből mindössze fel- és levezető információk jelennek meg a vizuális kollázsban. Be kell vallanom, hogy Koleček nyitott koncepciója és minőségcentrikussága sem tudott olyan kivételes teljesítményeket felmutatni, mint 1994-ben vagy 1996-ban Milena Dopitová és Krištof Kintera kiállított művei voltak. Ám a videó és zene áthatására építő Pavel Mrkus, a neokonceptes gondolkodással jellemezhető Jan Mančuška mindenképpen a kiforrott művészszemélyiségek között tarthatók számon, az utóbb rövidesen a frankfurti Manifesta 4-en is bizonyíthat. Minden esély adatott Milena Olivovának is, hiszen a női alsóneműk átalakítása és kiegészítése sikerre számíthat a feminista diskurzus világában, ugyanakkor a film-fotó-videó eszköztár összekapcsolása révén Michal Pěchouček fotóregényei is keresetté válhatnak. A Fiatal Művészet IV. Biennáléja idén az Aranygyűrű-ház alagsori kiállítótermeiben is vendégeskedik, s a hivatalos, állami művészeti intézményrendszer alternatívájaként jelenik meg, itt rendezik meg első alkalommal a nonprofit és alternatív Független Galériák Fórumát, ahol a legkiforrottabb programmal a brünni G 99 Gallery, a prágai Jelení Gallery és az ugyancsak fővárosi Display Gallery mutatkozik be. Éppen a független fórumok, galériák tevékenysége és szemlélete élteti továbbra is a reményt, hogy 2004-ben ismét közép-európai biennálét tekinthetünk meg a cseh fővárosban.

(IV. Bienále mladého umění – ZVON 2002, Galerie hladvního města Prahy, 2002. 2. 20. - 5. 5.)