Madonna: American Life

Az angol mágussal, William Orbittal készített 1998-as Ray Of Light után az amerikai szupersztár újabb európai segítőtársat talált magának Mirwais Ahmadzai személyében. A 2000-es Music-album számainak fele már vele készült, s bár szerepelt rajta három Orbittal felvett dal is, jelzésértékű volt, hogy azok egyike sem került kislemezre. Az új albumon már nyoma sincs Orbitnak, a dalok Madonna és Mirwais közös szerzeményei három kivételével: a szerelmet szinte vallásos áhítattal és egy gospelkórus támogatásával megéneklő Nothing Fails Guy Sigsworth-szel készült, a szinte végig egyetlen akusztikus gitárral kísért X-Static Process társszerzője az énekesnő legutóbbi turnéjának zenei direktora és basszistája, Stuart Price volt, a záró Easy Ride címűé pedig a turné gitárosa, Monte Pittman, de ezt a három számot is Mirwais játszotta fel szinte teljesen egyedül, és ő volt a producerük is. ĺgy nem meglepő, hogy ez Madonna legegységesebb albuma: Mirwais minimáltechnója, kissé robotikus gitárjátéka és szintimotívumai jellemzik végig, illetve három dalban (a Die Another Day mellett a Nothing Failsben és az Easy Ride-ban) hallunk egy vonószenekart is a veterán Michel Colombier hangszerelésében és vezényletével. Madonnának ez a csupasz zenei környezet is jól áll, hiszen dalszövegei is épp arról tanúskodnak, hogy tisztába szeretné tenni az életét, megkérdőjelezi helyzetét (például a több szerepet felmutató American Life-ban, a naiv kislányhangon elénekelt Hollywoodban, vagy a Music című dalra leginkább emlékeztető Nobody Knows Me-ben), hogy aztán a záró Easy Ride-ban megfogalmazhassa a tanulságot: „jó életet akarok / de nem akarom könnyen kapni / meg akarok érte dolgozni / vérrel és verejtékkel... / meg akarom találni a helyem / belélegezni a levegőt, és napfényt látni a gyerekeim arcán / ezt akarom / körbe-körbe megyek / úgy tisztábban láthatok / mikor földet érek, megtettem egy teljes kört / hazaértem, itthon vagyok”.

A címadó dal is tipikus Mirwais-darab, a producer itt is jellegzetes megoldásait, effektezését használja. Madonna a dal a capella intrójában hírnévre ácsingózó lányként tűnik fel („meg kell, hogy változtassam a nevem? / sokra viszem vele? / adjak le néhány kilót? / lesz belőlem sztár?”), majd egy kiábrándult nőt hallunk („próbáltam a csúcson maradni / próbáltam játszani a szerepet / de valahogy elfelejtettem / miért is csinálom / és miért akarok egyre többet / ez a modern élet / vajon nekem való?”), végül egy rendkívül szórakoztatóan előadott gúnyos rapbetétben (comedy rap – hogy Madonna szavaival éljünk) pedig ott a jógázó sikerasszony („van egy ügyvédem, egy menedzserem, egy ügynököm és egy szakácsom / három dadus, egy asszisztens, egy sofőr és egy repülőgép / egy tréner, egy inas, testőrből vagy öt / van egy kertészem és egy stylistom is - azt hiszed elégedett vagyok? / szeretném kifejezni szélsőséges nézeteim / nem vagyok sem keresztény, sem zsidó / csak megélem az amerikai álmot / és rájöttem, hogy semmi sem az, aminek látszik”).

A maxi első – papírtokos – verzióján az American Life rádióváltozata mellett a Die Another Day egy újabb house remixe kapott helyet, Victor Calderone és Mac Quayle kongákkal tüzesített kilencperces Afterlife Mixe, amely a James Bond-betétdal 2002 őszén megjelent maxijaira már nem fért fel. A korongot a számítógépbe helyezve a Warner kiadó honlapjának egy extra szekciójába jutunk, ahonnan a kislemezhez kapcsolódó ikonokat tölthetünk le, továbbá egy kétperces videofelvételt az American Life klipjének forgatásáról. A sok vitát kavart és végül a premier előtt visszavont Jonas Akerlund-klipet azonban sajnos nem láthatjuk.

A második – piros alapszínű – maxiváltozaton a rádióverzió mellett a dal két remixe hallható: a szintikkel masszívan trappoló Peter Rauhofer’s American Anthem Part 1 bő tíz perc után a rapbetéttel ér véget, Missy Elliott American Dream Remixében pedig a hip-hop nagyasszonya maga is rappel.

A harmadik – kék alapszínű – maxiváltozaton szintén két remix szerepel a rádióverzión kívül: Paul Oakenfold popstruktúrát megtartó, slágeres Downtempo Remixe, továbbá a már a Die Another Day esetében is bevált chicagói lemezlovas, a nyolcvanas évekre kacsintgató Felix Da Housecat Devin Dazzle Club Mixe, amely felgyorsítja a rapbetétet. (est, p)