Madách – Alsósztregova – Kass

Az alsósztregovai Madách-kastély a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma kihelyezett részlegeként működik több éve. Mivel jelenleg felújítják, a berendezés nagy része raktárakba került, egyebek között a múzeum pozsonyi központi épületébe is. A felújított kastélyban a tervek szerint új szerzeményekkel bővülő állandó kiállítás nyílik. Hogy addig se hiányolja a közönség a Madách-örökséget, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma új, kettős kiállítása az alsósztregovai hagyatékból merítve Madách szellemiségét a fővárosba költöztette: az intézmény emeleti kiállítótermében a sztregovai Madách-enteriőr tekinthető meg, a földszinten pedig Kass János Kossuth-díjas grafikusművész és illusztrátor két Tragédia-ciklusa látható. Kass János műveit 2004-ben, valamint 2010-ben ajándékozta a múzeumnak. A két grafikai sorozat először látható így együtt, egy térben.

A kiállítás megnyitóján Miroslav Cipár festőművész, könyvillusztrátor mély baráti szálakat fedett fel, amikor Kass Jánossal való találkozásairól beszélt. Már egy korábbi, ugyancsak a múzeumban rendezett Kass-kiállítás megnyitóján Miroslav Cipár elárulta, hogy Kass Jánoshoz hosszú évek barátsága fűzi. „E briliáns rajztechnikájú, tiszta kézjegyű művész, akinek munkáira a finom humor és az egyszerűség jellemző, évtizedeken át vendége volt a pozsonyi BIB-nek” – mondta akkor. Ezúttal is a BIB-et hozta fel, mint találkozásaik gyakori helyszínét. „Kass János többször szerepelt munkáival a gyermekkönyv-illusztrációk pozsonyi biennáléján, és díjakat is kapott itt – mondta. – Több nemzetközi zsűri tagja is volt, így együtt lehettünk a lipcsei könyvkiállításon vagy a brünni grafikai biennálén is. Annak idején ezeket a rendezvényeket nem tudtuk volna elképzelni Kass János nélkül. Mindig is nagyon aktív részese volt az eseményeknek. Nemcsak kiállított, előadásokkal is részt vett a szimpóziumokon, ezáltal a művészi gondolkodást is befolyásolta. Kass János nélkülözhetetlen egyénisége volt ezeknek a rendezvényeknek.”

Miroslav Cipár magyar művészkollégájáról ezúttal is elismeréssel beszélt a megnyitó közönségének. „Kass János klasszikus – mondta. – Olyan művész, aki univerzális témákkal foglalkozott mélyrehatóan, ami a mostani művészetre már nem jellemző. Rendszerint megragad a részleteknél. Az a művészközeg még, amelyhez Kass János tartozott, átfogó örök témákra figyelt.”

Arra is van személyes vonatkozású „története” Miroslav Cipárnak, hogy milyen ember volt Kass János. „Engem minden beszélgetésünkkor Mirkónak szólított – mesélte. – Hangsúlyos hosszú ó-val ejtve, hogy Mirkó. Soha senki nem szólított így. Talán csak egyedül az édesanyám. És ez nagyon kedves volt számomra. A Mirkó azonban nála nemcsak a becéző kicsinyítő képzős változatot jelentette. E nyomatékos ó-használat abból is fakadt nála, hogy ő nagyon komótos volt, nagyon lassú, szinte már szertartásos. Mindig eltartott nála egy kis ideig, amíg reagált valamire. Ezzel ő végtelen nyugalmat tudott árasztani, kölcsönös bizalmat tudott kelteni.” S valóban, aki ismerte, ilyennek ismerte.

A kiállítás megnyitóján jelen volt Bánki Vera, Kass János özvegye is.