Machiavelli madonnája

Igaz, a vérében nem csörgedezett kék vér. Madonna Lucretiát Lévay Adina rendező, a Komáromi Jókai Színház művészeti vezetője bízta rá. Szvrcsek Anitával beszélgettünk.

Milyen ez a nő?

Firenze legtöbb gráciával megáldott feddhetetlen erkölcsű asszonya, aki ráadásul okos is. Sokáig ellenáll a nem éppen morális fogantatási hadjáratnak, amit Nicia ügyvéd, az ostoba férje, Callimaco, a szerelmes ifjú és Ligurio, a furfangos félisten indítanak ellene. Ám amikor megízleli a szerelem nektárját, rádöbben, hogy élvezettel is lehet élni az életet, nem csak hervadozva idősödő férje oldalán, az imának áldozva mindennapjait.

Machiavelli gondoskodik róla, hogy fondorlatos úton következzék a beteljesülés.

Lucretiának és Niciának nem lehet gyermeke. Az „összeesküvők” a mandragórából nyert főzettel kívánnak célt érni. Ám, miután a kiválasztott hölgy megissza a szerelem almájának nedűjét, az első alkalommal vele együtt háló férfi másnap reggelre óhatatlanul meghal. Nem csoda, hogy Nicia túl nagy árnak találja az efféle gyermekáldást. Callimaco nagylelkűen kieszeli, hogy találjanak valakit, aki hajlandó Lucretiával hálni, nem tudván a méreg hatásáról. Ennek a férfiúnak a szerepét pedig boldogan tölti be ő maga, s így áhított vágya beteljesül: megkapja szerelmét, Lucretiát.

Iszméné és Gondos Eszter után madonna Lucretia a harmadik szerepe az idei évadban.

A színész akkor tud fejlődni, ha más és más eltérő karaktereket formálhat meg. Hála az égieknek az elmúlt éveim ennek jegyében teltek, csakúgy, mint az idei. Iszméné, Antigoné mellett a tipikus antihős, az ő emberléptékűsége, normalitása mellett tud Antigoné kivételes jelleme igazán kiemelkedni. Színészpróbáló feladat volt mindezt egy abszolút hálátlan közegben, a színház előterében láttatni. Az Énekes madár Gondos Esztere is nehéz sors. Régi udvarlója, Bakk Lukács, tizenöt év után úgy dönt, hogy végre megkéri a kezét, két pillanat múlva pedig beleszeret Eszter fiatal húgába. Nagy ívek voltak megélhetők ebben a szerepben: a szerelmes, édes, cserfes parasztlány megkeseredettségében nem átall a gyilkolásig elmenni. Örömmel tölt el, hogy június közepén Kisvárdán Gondos Eszter, Turócszetmártonban pedig Iszméné lehetek majd az ottani színházi fesztiválokon. Machiavelli Lucretiája először afféle magát feláldozni kész bárányként jelenik meg, hosszasan ellenáll a gyalázatnak, de annyira áhítja a gyermeket, hogy végül is rááll. Amikor azután rájön, minek is lett az áldozata, kihasználva Callimaco iránta táplált szerelmét, tudatosan enged a vágynak, és egy kezdődő szerelmi románcnak adja át magát.

Ezekből a nőkből van a személyiségében valami?

Mindegyik szerepem részben én is vagyok, de minél kisebb felületen fedi magát a saját énem és a szerep, annál inkább boldogság játszani, megélni az adott sorsot. Sok nő lakik bennem, van miből merítenem. Magamba kell, hogy telepítsem ezeket a szerepeket, és egy idő után, átömlesztve a vérüket vérembe, együtt kezdünk funkcionálni. Ők vannak bennem, és én vagyok bennük.

Áldott állapotban játssza Lucretiát.

Negyedik hónapja tart ez az állapot. Igyekszem kitolni a fizikai határaimat a színpadon. A legutóbbi Csárdáskirálynőben is még megcsináltam a spárgát. Amíg ott belül valami azt súgja, még megtehetem, és a testem sem tiltakozik, vállalom. A Mandragóra esetében viszont már számoltunk azzal Pataky Klára koreográfussal, hogy két hónap múlva nehezebben fog menni a dolog. Most már óvatosabb vagyok. Az pedig a mi semmihez sem fogható csodaszakmánknak köszönhető, hogy olyan nőt játszom, aki hat éve gyermek után áhítozik, miközben bennem már ott az áhított élet.

A párja félti?

Egészséges féltés ez. Természetszerű, hogy a szerelmesek aggódnak egymásért.

Jó ideig nem áll majd színpadon. Erre készül?

Már minden zsigeremmel vágytam a színház nélküli létet. Sokat dolgoztam a tavalyi évadban és idén is. Most egy időre búcsút intek a színháznak, vár a legnagyobb, legfontosabb szerepem.

Mit üzen a közönségnek?

Kívánom, hogy legyen sok szép lélekemelő élményben részük a színházban. A honlapomon megtalálnak, ha esetleg hiányoznék... És várjanak rám, ha lehet, mert majd jövök. (Szél János)