Ma 80 éves Dráfi Mátyás

Eszerint az elgondolás szerint a színház becsületbeli ügy: a színpadra állított produkció a művész tudásával egy szintre kell, hogy helyezze a nézőt, és arra ösztönöz, hogy a felvetett gondolatokat együtt gondolják végig. Ahogy azt számos alkalommal mondta, magára nem művészként, hanem „komédiásként” gondol. Ez a színészi hivatás alapjai iránt érzett elhivatottság színészi és rendezői tevékenységében folytonosan tetten érhető.

Dráfi Mátyás 1942. november 17-én született Galántán. Az éjszakán, amikor született, meghalt az édesapja. Az, hogy már gyerekként a színházi világ közelében mozgott, nevelőapjának köszönhető, hiszen Lőrincz János a pozsonyi Déryné Színkör alapítója volt. Dráfit fiatalkora Pozsonyhoz köti, tizenöt évesen már az Ifjú Szivek kórusának tagja volt. Leérettségizett, majd mielőtt elkezdte volna a pozsonyi színművészetit, a Magyar Területi Színházhoz került egy évre. A színház, később már Komáromi Jókai Színházként, pályája meghatározó intézménye volt az elkövetkező évtizedekben. 1965-ben szerezte meg színészdiplomáját, és egyike volt azoknak a fiatalok művészeknek, akik a hatvanas években fontos szerepet játszottak a szlovákiai magyar színjátszás felemelkedésében és abban, hogy a színház kilépjen az elszigeteltségből. A hatvanas években a Magyar Területi Színház világszemléletében is meg tudott újulni: „Érdekes és jó volt itt színésznek lenni. Akkoriban ugyanis nagy dolog volt, hogy az úgynevezett haladó szellemű nyugati szerzők darabjai is színre kerültek nálunk. Azokban az években Krivosík István volt az igazgató, aki mindig ki tudott harcolni egy-két ilyen, azokban az időkben távolról sem magától értetődő bemutatót” – emlékezett vissza erre az időszakra később a színművész, aki 1969-től két éven át igazgatói funkciót is betöltött.

Dráfi Mátyás a drámairodalom nagy hőseinek egész sorát játszotta el a színpadon, és bár vendégszerepelt magyarországi színházaknál, mindig a hazai magyar színjátszás volt a szívügye. Számos szlovák és magyar filmben szerepelt, láthatjuk őt az Ezeréves méhben, A szívrohamban, a Tájképben, a Kossuthkifliben, legutóbb az Eperjes Károly rendezte Magyar Passióban és Baranyi Benő első nagyjátékfilmjében, a Zanox - Kockázatok és mellékhatások című romantikus sci-fiben is.

2001-ben alapította a Teátrum Színházi Polgári Társulást, mely a pandémia miatt csak idén ünnepelhette meg két évtizedes fennállását. Velük számos darabot színre vitt, köztük a Bánk bánt, a Makszim Gorkij elbeszélései alapján készült nagy sikerű, 1976-ban forgatott szovjet film színpadi adaptációját, A cigánytábor az égbe megy című musicalt, míg Görgey Gábor című történelmi drámájában az idős Görgey Artúr tábornokot játszotta. A Teátrum jelenleg a Kodály Zoltán daljátékával, a Háry Jánossal tart fellépéseket országszerte.

Dráfi Mátyás munkásságában kiemelt szerepet játszik a népművészet szeretete. Közel áll hozzá a népszínmű műfaja: a Komáromi Jókai Színház tavaly bemutatott produkciójában, A vén bakancsos és fia a huszárjában Sugár Mihályt, a napóleoni háborúkban kiszolgált bakát alakítja, akinek fia a 48-as szabadságharcban veszíti el karját. A darab kapcsán elmondta, örül a fiatal nemzedéknek, a színművészetiseknek, akikkel játszott, és reménykedik benne, hogy itthon maradnak.

Dráfi Mátyás hat évtizede a hazai magyar színjátszás kiemelkedő alakja. Megkapta egyebek mellett a Jászai Mari-díjat, a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét, az idei évtől a Magyar Kultúra Lovagja címet is magáénak tudhatja. „Úgy érzem, amit rám mért a színészsors, amit a színészélet várt tőlem, annak javát teljesítettem. És ha hibáztam is, nem csúsztam holmi önérdekű ködös önvalósításba”– mondta nemrég.

Kívánjuk, hogy színészi küldetését erővel, szeretettel folytathassa.