Létképek a térben

Somorja. A tér, az idő és a külső világ emberi belsőben lecsapódó lenyomatának kivetítése, kimetszése, átvitele szobrászi térbe és festői síkba fiatalos, markáns vizuális formai eszközökkel – ezt kínálja az a tárlat, melyet négy fiatal magyarországi képzőművész alkotásaiból rendeztek a városi művélődési központ Prohászka Istvánról elvevezett termében.

A magyar művészek – Esse Bánki Ákos, Majoros Áron Zsolt, Németh Marcell, Rajcsók Attila – munkáit a DUNART.COM5 nemzetközi művészeti szimpózium nyitányaként tárták közönség elé.

„Tér és idő elemeinek vallatása, rétegeinek feltárása, a képi és plasztikai hagyományban alámerülve, majd szilánkjaira, pixeljeire szétesett világunkban e rétegek újrarendezése. A négy fiatal művész valami ilyesmit valósít meg” – fogalmaz Tolnay Imre grafikusművész.

E gondolatot folytatva: a tér-időforgács olyan újrarendezése valósul meg, amelynek nyomán összetett létkép kerekedik műtárgyként valóságból, jelenből vagy emlékből származó, érzéseken áttranszformált tapasztalati ismeretekből. Az újrarendező, mélyrétegű artisztikus feltárás olyan művészi hozzáállással valósul meg, amely a hagyományt – építő kiegészítéssel és újító variálással – a kortárs művészi ideálhoz formálja.

Ez az attitűd jellemzi Németh Marcell Köztes tér I., II. című alkotásait. A szobrászati-festészeti tradíciót, amelyet építészeti (életképet ábrázoló homlokzati) elemként csodálunk, valamint a finom ötvösművészeti hagyományt letisztult, egyedi kortárs művészeti fenoménné formálja. Finom térrétegeket egymásra halmozó szobor-táblaképet vés-farag Németh Marcell. Nyomasztó szürke-sötét kép-szobor-, szobor-képművein olyan létszituációkat tesz átélhetővé, vagy olyan élmények emlékekeit hozza vissza, amelyek lehatárolatlan, monumentális, emberi beavatkozás nyomát viselő természeti térhez kapcsolódnak.

Minőségi védjegye ez a magatartás Majoros Áron Zsoltnak is. És micsoda minőség az, ahogy ő a szobrászati hagyományt konvertálva sávokból vagy pontokból rétegezi, építi-szerkeszti testkompozícióit geometrikus rendbe és a testet működtető (fenntartó, éltető, igazgató, irányító) rendszerbe. Majoros Áron Zsolt úgy mintáz, hogy varázsol – szobor-optikai játékkal megigézi a szemet, a szobor-test belsejébe vonzza, vezeti a tekintetet. Mert ott van az anyagi elrendezés-elrendeződés mögötti lényeg – a szellemi-lelki mag, létünk mozgatója.

Ezt a magot rejtik és csillantják meg Rajcsók Attila jelképteremtő tárgyai és Esse Bánki Ákos térátfogalmazó festményei is.

A kiállítás augusztus 31-ig látható.