Látványos Magyar rapszódia

A Posonium fő célkitűzése, hogy a szlovák fővárosban a magyar kultúra és iskolaügy szervezését segítse, ám évente egy-egy, a város határait túllépő rendezvény szervezésébe is belevágnak. A Honvéd Táncszínház „megnyerése” szerencsére nem jelentett kemény diót számukra. Ehhez persze tudni kell azt, hogy Takács Andrást, a társulás elnökét, a hazai magyar népművészeti mozgalom közismert személyiségét évtizedek óta tartó barátság fűzi az együttes vezetőjéhez, Novák Ferenc koreográfushoz.

A Honvéd Táncszínház idén augusztusban Gombaszögön lépett fel, ezt megelőzően pedig a kilencvenes évek második felében turnézott Dél-Szlovákiában, ekkor a műsorukban egyfelvonásos táncszínházi mű és hagyományos néptánc-összeállítás szerepelt. „Úgy gondoltuk ugyanis – mondja Takács András –, hogy ha a világ egyik legjobb együttesét hívjuk meg egy körútra, akkor olyan anyagot mutassanak be, amely a hazai mozgalom számára is példaadó, valamilyen további nagy munkára ösztönző lehet. Tehát ezek az egyfelvonásos jelenetek arról szóltak. Mostani műsoruk révén a magyar tánc szépségére szeretnénk felhívni a figyelmet, és reméljük, a felvidéki magyarság is választ kap arra a kérdésre, hogy miért csodálja néptáncainkat az egész világ. Mert csodálja, és ezt a Honvéd világsikere is bizonyítja. A föld minden jelentősebb színházában megfordultak. Az olyan nagy színházakban, mint például a New York-i Metropolitan, több ezer ember tapsolt nekik és fogadta el azt a szépséget, azt az erőt, életoptimizmust, ami ezekből a táncokból sugárzik. Mert mi, szakemberek vitatkozhatunk arról, hogy most ez így vagy úgy talán jobb vagy értékesebb lett volna, de a közönség nem a szakember szemével néz, hanem a lelkével. És hogyha a lelkére üdítően hat, akkor elfogadja.”

Mint ahogy legutóbb Gombaszög közönsége is elfogadta. Pedig a Honvéd a késésben levő, az este sztárzenekarának hirdetett Romantic helyett lépett színpadra – hamarabb a tervezettnél. A közönség egy részének toleranciájáról ugyan sokat elárul az, hogy a műsor elején „dobálózós” kedvében volt, ám a végére bizonyára ők is megváltoztatták a véleményüket: a Honvéd táncosainak szatmári táncait háromszor tapsolták viszsza.

Mostani nyugat-szlovákiai turnéjuk során a műsor első részében – Nagyapáék tánca címmel – a magyar nyelvterület legszebb tánctípusait mutatják be. A műsor második, Egy pár tánc című részében a Kárpát-medence magyarságának minden jelentősebb tájegysége, népcsoportja és tánctípusa vonul fel. Nyitrán a program kicsit módosul: ott a Nagyapáék tánca után Lagzi címmel zoboralji hagyományokra épített lakodalmi táncjátékot mutat be a Honvéd Táncszínház, és láthatja-hallhatja a közönség Szvorák Katit is. A turné többi helyszínén a Lagzi bemutatására nincs módjuk, mivel hiányzik a megfelelő nagyságú színpad. Érsekújvárban és Galántán rendhagyó, „táncos történelemórát” is tartanak: Novák Ferenc a magyar történelem ezer évét vázolja fel dióhéjban a diákoknak, illusztrációként pedig a Honvéd tagjai korabeli táncokat adnak elő a Hegedős együttes kíséretében.